A költő, a költő! Ott szalad a messziségben,
fekete macska üldözi a házak tetején,
Tikkadt szöcskenyájak spricceltek szét, utolsó erejüket is megfeszítve, a szekér két oldalán. A puszta mostan nem volt igazán puszta, sőt, túlcsordult az élettől. Kvadosok…
ha nem ivott, mindig virágot hozott.
letérdelt elém, és megígérte, soha nem
üt meg.
A nagymama így búcsúzik a szociológusnőtől:
„Mondja meg őszintén, mér írnak maguk itt össze? Mert utoljára akkor írtak így össze Gilvánfán, mikor behajtottak…