„Szóvillantó titán”. Ezzel a nevének betűiből összeállított anagrammával jellemezte őt egy nyelvészprofesszor. Valóban költők bőrébe bújt, úgy élte át és adta elő a verseket, mintha ott született volna meg a mű – a szemünk láttára. Mintát teremtett, mértéket adott. Utána már nem lehetett úgy verset mondani, mint őelőtte. Utánozni sem tudták, bárhogyan, akárhányan szerették is volna.