
Az Irodalmi Jelen fájó szívvel búcsúzik állandó szerzőjétől, Csibra Istvántól (1937 június 1. – 2025 március 6.)
Csibra István már egyetemistaként, 1958-tól a Kossuth Könyvkiadó ösztöndíjasa volt, 1960-tól 1977-ig itt szerkesztő a művelődéspolitikai szerkesztőségen, 1978-tól 1986-ig főszerkesztő, szerkesztőségvezető, 1987-től 1990-ig a kiadó irodalmi vezetője, igazgatóhelyettese. A rendszerváltás után 1990-től 1997-ig a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó főszerkesztője, egyik irodalmi vezetője. 1975-től 1990-ig a Látóhatár tallózó folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.
Főként S. Nyírő Józseftől tanulta a kiadói szakmát, könyvek százait szerkesztette, s olyan kiadványok szerkesztője volt, mint az Esztétikai Kiskönyvtár, a Vélemények – viták sorozat, az Esztétikai Kislexikon, Napjaink szállóigéi, Hermann István, Zoltai Dénes művei stb. Esztétikai, filozófiai, etikai, pszichológiai, történelmi témájú műveket, kézikönyveket fordított oroszból. Szerkesztői tevékenysége mellett esztétikai kézikönyveket, irodalomkritikákat, irodalomtörténeti tanulmányokat írt.
Az Irodalmi Jelen állandó szerzője volt, kritikái, tanulmányait -- többek között Pilinszkyről, József Attiláról, Kenyeres Zoltánról -- lapunk legértékesebb publikációi között tartjuk számon. Jelenleg megjelenés előtt áll Kosztolányi-tanulmánya.
Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában látott napvilágot a Simonyi Imre pályaképe című monográfiája 2003-ban. Csibra István már az 1950-es években felfigyelt Simonyi Imre költészetére, és gyulai barátai biztatására mindmáig egyedül ő írt kismonográfiát az alkotóról. A mű második kiadása 2014-ben, Simonyi Imre halálának 20. évfordulójára jelent meg. E bővített változat elsősorban annak köszönhetően gazdagabb az előzőnél, hogy Csibra István feldolgozhatta Simonyinak Márai Sándorral folytatott időközben megjelent izgalmas levelezését, illetve az első kiadás óta született Simonyi-irodalmat.
Csibra István halála fájó veszteség nemcsak szerkesztőségünknek, olvasóinknak, de minden irodalomszerető és -értő, könyveket forgató honfitársunknak, határokon innen és túl.
Emlékét megőrizzük.