Ha létezik irodalmi zsáner, ami a kezdetektől a jóindulattal föltételezett örökkévalóságig élt és élni fog, az az állattörténet. (Mi lehet még hasonló? A szerelmes vers? A csúfolódó rigmusok? Az altatódal? Az imádság?) Ráadásul nemcsak az irodalomban, hanem szinte minden művészeti ágban.

Fecske Csaba múltba merengő poézise a valós világ és a látomásos, álomszerű víziók elemeinek megkapó ötvözete, ez az atmoszféra jellemzi legújabb — Őszi napozás című — kötetének opusait is, melyben a létösszegzés irodalmi színrevitele zajlik. A kötetben verssé épülnek Fecske poétikai-ontológiai eltöprengései, miközben megtapasztaljuk, búcsúzásának stációit hogyan avatja egyetemessé egy alanyi költő. Az Őszi napozás mélyről feltörő vallomáslíra, megvallása egy életnek.

2024-ben a Kolibri Kiadónál jelent meg Bánki Éva Navigátor című ifjúsági regénye. Az első portugál felfedezőutak idején játszódik, hősei az Alencarok, egy navigátorcsalád három nemzedéke.

A nemrég megjelent, impozáns irodalmi antológia, a Pálos olvasókönyv mottója, mintegy ajánlása egy rövid részlet Kéry János pálos szerzetes latin nyelvű ünnepi beszédéből, amelyet a nagyszombati egyetem pálos diákjainak doktorrá avatásán mondott 1676-ban:

„Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot, amelyet most annyi baj, szerencsétlenség és belső harc pusztít. Munkálkodjatok szeretett hazánk helyreállításán!”

Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című legújabb, nyolcadik verseskötete az elmúlt tíz év verseit tartalmazza. „Magam is elcsodálkoztam azon e kötet összeállításakor, hogy vajon mikor írtam verseket az elmúlt tíz sűrű évben. Hát még azon, hogy szinte nélkülem mennyire megszerkesztette magát az anyag, a mondanivaló” – jellemzi kötetét a szerző honlapján.

Nagymamákkal és természetfeletti erővel bíró öregasszonyokkal, virágos kertekkel és szobrokkal, ördögökkel és angyalokkal találhatjuk szembe magunkat, ha kinyitjuk, olvasni kezdjük Kopriva Nikolett legutóbb megjelent, Talán vagytok című verseskötetét. A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent verseskönyvet nem érdemes egy lélegzetvételű olvasmánynak tekinteni.

Kobza Vajk albumairól többször és több fórumon volt már alkalmam írni, s bátran állítom: ez nem csak az én hallatlan szerencsém, hanem minden olyan emberé, aki napjaink mindent elöntő zajdömpingjében valódi hangokból álló, igazi zenét akar hallani.

Őszintén bevallom, alapvetően minden verset némi gyanakvással szemlélek. Annyi pocsék verssel találkoztam az utóbbi időben, és annyi szabadversnek csúfolt, rosszul sikerült prózával, hogy elvesztettem az optimizmusomat.

B. Mihály Csilla Versek, égi pásztorok című kötete hét év válogatott verseit tartalmazza több mint 300 oldalon. Csekélynek aligha mondható terjedelem ez egy lírakötet esetében, így inkább nevezhető a szerző válogatott műveinek, amely az Underground Kiadónál jelent meg.

Tavaly volt alkalmam írni Viola Szandra Hajnal öröksége című sorozatának első kötetéről, A világfa kilenc ágáról – és most itt a várt folytatás, A hetedik égbolt címmel.

Annak ellenére termékeny regény- és esszéírónak számított, hogy viszonylag későn, az ötvenes éveinek derekán kezdett írással foglalkozni. Regényei közül több, például a Wolf Solent (1929), a Glastonbury Romance (1932), mai szemmel is komoly szépirodalmi értékkel bír.

Szabadka a múlt század 70-es éveiben, egy élénk képzeletű fiatal diák és Woland professzor ördögi praktikái. Majoros Sándor kisregénye mintha Bulgakov komor szatírájának könnyed, humoros parafrázisa lenne.

Szilágyi Ferenc Hubart erdélyi képzőművész, író, műfordító igazi polihisztor művész, akinek Shakespeare szonett-fordításai 2019-ben szerzői kiadásban jelentek meg.

Tizenhat történet női sorsokkal, különböző élethelyzetekben és életkorban, nemcsak női olvasóknak. Az átlátszó nő kontúrjaiból kínosan ismerős, főként nőket érintő problémák rajzolódnak ki, melyekről nem szívesen beszélünk. Inkább átnéznénk rajtuk.

Nyers és érzékeny, meseszerű és emberi, transzilván, de helyen és időn túlmutató. Ezekkel a kulcsszavakkal jellemezném Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író történeteinek világát. A Holdanya unokája című regényét, valamint Apja fia című posztapokaliptikus kisregényét ismertetem a továbbiakban.

Fellinger Károly felvidéki magyar költő, helytörténész napjaink egyik legtermékenyebb alkotója. Az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában idén megjelent Forrásláp című kötete a 70. a sorban.

A Föld- és sorsmisztikusok című csoportos kiállítás a MAMŰ Galériában több meglepetést is tartogat az avatatlan vagy épp felületesen avatott odatévedő számára.

Filip Tamás bizonyára kettős életet él. Könnyű neki, mert egy Magritte festette házhoz hasonló épületben lakik, ami fölött soha nem megy le a nap, és a fák lombjain át jól látható, hogy odabent éjjeli lámpák égnek, ráadásul a tenger is ott hullámzik valahol a lakás közelében. Időnként vasútra száll, mint a régi magánzók, de később veszi csak észre, hogy fülke helyett a szerelvény lépcsőjén, aktatáskáját magához szorítva kapaszkodnia kell, miközben figyeli az egyre gyorsuló tájat.

Régen várt verseskötetet vehet kézbe az olvasó: Mezey Katalin beszédes című Örökségét. Mezey líránk nagy szerencséjére mer érthető lenni, nem fél attól, hogy gondolatait megosztva kirajzolódik saját lényének az a karaktere, amely mindenki mástól megkülönbözteti, és egyénivé válik a hangja. Nem tart attól, hogy a lelkébe látnak, s nem tart az egyszerűségtől sem.

​​​​​​​Alig száz éve Budapestet, Magyarországot, de az egész nyugati világot milliós példányszámú kiadványok lepték el. Ezek a regényfüzetek egyszerre hoztak enyhülést és átkot, vakarhatták tőlük a fejüket irodalmárok, nézhették le sznobok, prédikálhatták ki moralisták, szabályozhatták politikusok, a nép lelkét féltő méltóságos magasságosok, attól még úgy, és talán jobban, fogyott, mint a cukor. Nem más ez, mint a ponyva, az ún. szépirodalom mostohagyermeke.