Recenziók és interjúk formájában megjelenő irodalmi visszhang, reprezentatív antológiába beválogatott prózák, NKA Alkotói támogatás, majd a Móricz Zsigmond Ösztöndíj jelzi, hogy a szakma is fölfigyelt a fiatal szegedi prózaíróra, Reke Balázsra, akinek új kötetei egészen bizonyosan fontos állomásai lesznek a kortárs magyar prózairodalomnak.

Sanyi a külvárosban a szokásos benzinkútra hajtott be a Golffal. Leemelte a 98-as benzin tankpisztolyát, és elkezdte teletölteni a kocsit. Közben a fülére szorította a telefont, de az csak csengett, senki nem vette fel. Közben a töltőpisztoly csattant, és megugrott a tank beömlő járatában. Sanyi lerakta a telefont, és a farzsebébe süllyesztette, visszazárta a tank ablakát, és elindult befelé a boltba. Lassan lépkedett, az aszfalton elterült színes olajfoltokat kikerülte.

Reke Balázs 1989-ben született Szolnokon, egyetemistaként került Szegedre. Írásai 2021 óta jelennek meg rendszeresen irodalmi folyóiratokban és antológiákban. Tagja a Magyar Írószövetségnek, 2024-ben elnyerte az NKA irodalmi alkotói támogatását, 2025-ben a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat, melynek keretében jelenleg a Nyirkos ég, tárgyilagos köd munkacímű könyvén dolgozik. Feleségével és kisfiával Szegeden él.

Hetvenkét patkány feküdt a fűben, nagyságrendi sorokba rendezve. Elöl a legnagyobbak, alkar hosszúak, szürkésbarna bundával, a hasuk piszkosfehér. Mindnek át volt harapva a torka, a karjaik végén a karmos ujjak görcsösen görbültek, mintha nagyon szorítani akartak volna valamit.

Vannak alkotók, akik mintha kortalanul hajóznának az időben, és alkatuk, kisugárzásuk, szellemiségük nem árulkodik az évek múlásáról. Acsai Rolandot is az örök „fiatal költők” között tartják számon a legtöbben – holott ötven életéve „elszelelt”; immár középkorú családapa, világot és alkotói stációkat megjárt lírikus-író, közel harminc kötettel, színpadi bemutatókkal és számos műfordítással a háta mögött.

Kígyó érkezett a kerti kúthoz szomját oltani
egy forró, nyári napon, amikor
a forróság miatt még pizsamában odaértem.

Lesétáltam a lépcsőn a terebélyes, sötét szentjánoskenyérfa
különös illatú, mély árnyékában, majd kezemben a kancsóval
várakozni kezdtem: ott álltam, és vártam a soromra,
mivel ő ért előbb a kúthoz.

a kígyók, szalamandrák, kerubok és hasonló lények nyüzsögnének Acsainál, akkor bizonyára mitikus-biblikus szerzőről beszélnénk, de nem biztos, hogy igazunk lenne. – Boldogh Dezső tanulmánya Acsai Roland költészetéről.

Elmúlt ötven év

A fészek újra látszik, üres már minden ág.
Az ágakon keresztül, a rések százain
a szürkehályog-égbolt talán miránk lelát,
mely ossziáni éppen, és cseppet sem latin.

Ha majd derűs lesz ismét, a kócos szarkafészket
levélnek lenge zöldje előlünk eltakarja,
és hajnalonta már az új csörgésével ébreszt
fénylő, korom-szmokingban az ágakon a szarka.

​​​​​​​Szenvedélyesen szereti a hivatását, és egyetlen, munkával töltött napot sem hagyna ki. Verseit szinte minden korosztály olvassa, ahogy színdarabjait is egyre többen látják. Eközben kisebbik lányáért jár az óvodába, zebrapintyeket etet, kijár a hegyekbe a családdal, és az alkotómunka mellett még remek tudósításokat is ír. – Ötvenedik születésnapja küszöbén Acsai Rolanddal beszélgettünk.

A hajnal ösvényén vándorolsz

Utánad hajol bokor, fácska

Kövesd a ragyogó csillagot

S ne nézz vissza többé, anyácska

Anyácska, leányom, egyedül vagy

Hívogat csöndes, azúr jászol

Ködvirágos égi réteken terel

A felhők mögött baktató pásztor
 

Lágy szél lengeti kibontott hajad

Ifjú vagy, s ifjú benned a szeretet

Glóriád a nap: sugarat szóró

Szíved esős felhőbe temeted

A békesség erdejében nyomra lelsz

Haladsz völgyben, domb fölött

Szüleim különbözőségük ellenére mindenben kiegészítették egymást. Gyakran előfordult, hogy éjszakába nyúlóan beszélgettek, miközben a szétszakadt hálókat javították. Később megtudtam, hogy apám a legtöbb dologban kikérte anyuska véleményét.

A magyar történelmi regény napjainkban reneszánszát éli, a legkülönbözőbb területekről érkező szerzők végtelen sokféle színezetben fogják meg a zsánert. Türelmes adatgyűjtés, rigorózus kutatómunka, elszabadult fantázia, a múlt mélységes kútjába való vakmerő alászállás és az élet végső kérdései: Osztrogonácz Miklóst kérdeztük nagyívű regényeinek titkairól.

A donaghmore-i kolostorban öt napot vesztegeltek, Cormacet ugyanis leverte a láz, Becsei pedig nem akarta magára hagyni. Eztán nyugatnak fordultak Enniskillen felé. Itt állt egy régi földvár, rajta kőtoronnyal. A katonák bizalmatlanul nézték, a környékbeliek azonban eléjük jöttek, és megérintették köpönyegük sarkát.

– Ugye tudod, hogy híre megy, ha valaki ilyen messzeségből érkezik, mint te? – sandított rá Cormac. – Készülj fel, hogy sokan ott lesznek, mikor a purgatóriumba ereszkedsz.

Csak jöjjenek. Tanúi lehetnek, miként emészt el a tűz…

„A Summer North Coming [A nyár északra jön] mind a szöveg, mind az illusztrációk miatt olyan könyv, melyhez mindenképpen érdemes visszatérni és elgondolkodni rajta. Bentley szavai egyszerűségükben is dúsak, Bartram illusztrációi pedig tele vannak olyan részletekkel, melyeket csak a sokadik olvasásnál fedez fel az ember.”

Nyár hajnalán
Három lány
Három létra
Három tele kosár

Dorothy (Dorottya) Bentley magyar származású kanadai író, költő, képregényrajzoló és volt újságíró. Eddig egy képeskönyve (Summer North Coming [A nyár északra jön], 2019), egy ifjúsági regénye (Escape from the Wildfire [Menekülés a futótűzből], 2022) és számos novellája, verse, cikke, képregénye és interjúja jelent meg. Jelenleg a Writers’ Guild of Alberta igazgatótanácsának alelnöke, illetve kreatív írást tanít Okotoksban. Az utóbbi időben kezdte el felfedezni magyar örökségét és a hazát, ahonnan szülei az 1956-os forradalom után emigráltak. Ebben az interjúban élettapasztalatairól és irodalmi pályafutásáról beszélgettünk.