Ugrás a tartalomra

Európa válaszúton – meg kell-e mentenünk Európát?

A Magyar PEN Club elnöke, Szőcs Géza kerekasztal beszélgetésre hív meg közép- és kelet-európai gondolkodókat a migrációnak az európai és közép-európai kultúrára, identitásra gyakorolt hatásáról.

 

A beszélgetés címe:
Európa válaszúton – meg kell-e mentenünk Európát? 

 

A beszélgetésre 2016. május 9-én, délelőtt 10 órakor, az Európa Napon kerül sor Budapesten, a Károlyi-palotában.

 

Meghívottak: Jozef Banáš (Szlovákia), David Zabransky (Csehország), Maciej Zieba (Lengyelország), Dorin Tudoran (Románia), Sárközi Mátyás (Egyesült Királyság) és Michel Houllebecq (Franciaország)

 

A meghívottak anyanyelvükön, szinkrontolmácsolással tartják meg hozzászólásukat, utána pedig moderált kerekasztal beszélgetés és kérdések szintén szinkrontolmácsolással (vagy az utóbbi lehet angolul).

A meghívott előadók egyenként 10-15 perces hozzászólást tartanak, amelynek szövegét a fordítás megkönnyítése érdekében előre megküldik.

A beszélgetés végén a résztvevők esetleg egy közös levéllel/kiáltvánnyal fordulnak Európa vezetőihez.

 

*

„… az "el nem pusztult" kis nemzetek-lakta régióban vált mindennél és minden más vidékhez mérten hamarabb világossá Európa, egész Európa sebezhetősége. Modern világunkban, amelyben a hatalom egyre inkább néhány nagy kezében látszik összpontosulni, minden európai nemzetet fenyeget az a veszély, hogy nemsokára kis nemzette válik, és azok sorsát osztja. Ilyen értelemben a közép-európai sors mintegy előképe az általános európai sorsnak, Közép-Európa kultúrája egy csapásra válik időszerűvé.”

(Milan Kundera: A megrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája; New York Review of Books, 1984 április 26.)

*

„… Nos, egy vasárnapon a 21. században hosszan elnyúló vacsorára került sor a közös európai menedékházban. Ez volt a neve, bár az európaiak egy része kívül lakott rajta, a szerényebb szomszédságban, de erősen törekedtek arra, hogy maguk is a falakon belülre kerüljenek.

A vacsora elhúzódott. Váratlanul egy csoport éhes, rongyos ember lépett be az ajtón csengetés és kopogtatás nélkül. 

Kik ezek? – figyeltek fel az asztalnál ülők.

Hangzavar keletkezett, fölöttébb nagy, erőteljes.

Ültessük őket le – szóltak egyesek.

A család egyik ismert fenegyereke így kiáltott fel: Vigyázat! Még nagyon sokan jönnek! Zárjuk be a kaput!

A hangzavar kis híján elnyomta a hangját. Dehogyis! Nyissátok ki! Nyissátok ki! Nyissátok ki! Csukjátok be!

A kedvesen mackós alkatú, bumfordi nagymama hangja betöltötte az egész ebédlőt:

Bárki jöhet, tárt kapukkal és jó szívvel várjuk!

És valóban, egyre csak jöttek és jöttek. 

(Szőcs Géza: Az európai ház a vihar kapujában; Irodalmi Jelen, 2016. február 24.)

*

„…He (VO) is not a good democrat and I don’t believe he is a good person,…

… It hurts to admit it, but on this point Orban was right,… (Hungary) was wise to seal its borders and sound the alarm over the perils of allowing hundreds of thousands of migrants, mostly Muslims, to enter Europe willy-nilly.”  

(Konrád György a The New York Times-nak, 2015. december 20.)