Naturalizmus és humanizmus a 21. században / Naturalism and Humanism in the 21st Century
2013. november 17. – 2014. február 16. / 17 November 2013 – 16 February 2014
Kurátor / curator: Hornyik Sándor
Művészek / Artists:
Czene Márta, Fülöp Gábor, Győrffy László, Karácsonyi László, Kis Róka Csaba, Kovách Gergő, Magyarósi Éva, Máriás István aka Horror Pista, Moizer Zsuzsa, Nyári István, Péli Barna, Szabó Eszter, Szöllősi Géza, Verebics Ágnes
A horror és a pszichothriller hatásaival átitatott Halálos természet című csoportos kiállításon 14 képzőművész több mint 60 alkotása látható, amelyek bemutatják, hogy a 21. század elején milyen köztes, hibrid lények népesítik be a képzőművészet magyarországi univerzumát. A kiállítótérben az élethű UFO gyermekektől kezdve az őslényeken át a kísértetfilmek hátborzongató áthallásaival egyaránt találkozhatunk. A művek egy része saját félelmeinkre, elnyomott szorongásainkra mutat rá, mások a jelen kor társadalmi problémáira reagálnak. A tárlat könnyed játékossága mögött félelmetesen őszinte tükör rejtőzik, melybe mindenkinek érdemes bepillantania, mert rádöbbenhetünk, hogy kétségeinkkel nem vagyunk egyedül.
In the group show of Deathly Nature, saturated by the influence of horror and psycho thriller, more than 60 works of 14 artists can be seen, presenting what in-between and hybrid creatures fill the Hungarian universe of fine arts. We may encounter with lifelike UFO children, fossils as well as with the thrilling interferences of experimental films. A part of the artworks reflects to our own fears and suppressed anxieties, the others react to the social problems of our present time. Behind the light playfulness of the exhibition, there is a fearfully honest mirror hiding, into which it is worth looking into for all of us, we may realize that we are not alone with our doubts.
A kiállítás műveinek legnagyobb közös nevezője az ember szó fogalma, pontosabban az emberi egzisztenciáról alkotott képünk átalakulása a huszadik században. A folyamatot az optika és az ismeretelmélet egymástól egyáltalán nem független fejlődése is markánsan befolyásolta. Az optika azonban itt és most nem pusztán a fénytant, hanem mindazt a technikai és konceptuális apparátust jelenti, amely a 21. század elején – a Helyszínelőktől a Dexteren át a Hazudj, ha tudsz című televíziós sorozatig – megrajzolja az emberi test és az abban lakozó emberi szellem képét. Az ismeretelmélet kapcsán érdemes kiemelni azt a diskurzust, amely Michel Foucault-tól Katherine Haylesig ívelően az ember és a humanitás fogalmát próbálta adaptálni az orvostudomány, a biológia, az informatika és a kibernetika új eredményeihez. Manapság ezt a diskurzust poszthumanistának is szokták nevezni, mert a humanizmustól eltérően már nem annyira az ember és az emberi természet (biológiai és pszichológiai értelemben vett) lényegével foglalkozik, mint inkább a határokkal és az átmenetekkel, a köztes dimenziókkal és a hibrid jelenségekkel.
A kiállítás képi világát mindazonáltal nem annyira az episztemológia, mint inkább az optika hatja át. Az egyes művek ugyanis azt vizualizálják talán a leglátványosabban, hogy az alkotók milyen képekből és történetekből építik fel hőseiket, és azokon keresztül saját magukat. A kiállítás nyitánya is a film világát idézi fel a legerőteljesebben. Fülöp Gábor az X-akták alapján hozza létre zavarba ejtően élethű UFO gyermekeit. Czene Márta pedig Roman Polanski filmjének (Iszonyat) festői adaptációján keresztül konstruálja meg saját testéről és szelleméről alkotott képét. Fülöp és Czene rögtön a kiállítás elején játékba hozza a naturalizmus fogalmát, egyrészt a faszobrászat, másrészt a fotográfia optikáján keresztül. Ez az optikai perspektíva ráadásul csak még összetettebbé válik Szabó Eszter és Magyarósi Éva esetében, akik saját rajzaik és akvarelljeik felhasználásával alkotnak személyes hangvételű animációs filmeket.
A filmek felől nézve Verebics Ágnes és Moizer Zsuzsa kiállított festményei leginkább „gótikus” hatást kelthetnek, rémregényekre és kísértetfilmekre engednek asszociálni, miközben a szubjektum testi és lelki határait kísérlik meg vászonra vinni. Velük szemben Kis Róka Csaba nem annyira a pszichothriller, mint inkább a darabolós horror filmes világát kapcsolja össze a romantika festészetének kolorizmusával és testképével, miközben fallikus asszociációi a pszichoanalízis kultúrájához vezetnek. Látszólag a test roncsolásához lehetne kapcsolni Péli Barna plasztikáit is, miközben torz figurái a szubjektum kapitalista dinamikáját vizsgálják, épp úgy, mint Szabó Eszter „vásárlói”. Jóval játékosabban és esztétizálva nyúl ugyanehhez a kérdéshez Kovách Gergő, miközben humanoid állatai ugyanolyan kísértetiesek, mint Verebics kompozíciói vagy Szöllősi Géza egyszerre abszurd és horrorisztikus preparátumai.
A humor és a horror mezsgyéjén bontakozik ki Máriás István (aka Horror Pista) és Karácsonyi László diorámáinak emberképe is; ők mitológiai és paleontológiai perspektívában tárgyalják újra az emberi természet kérdéseit. Karácsonyi mitológiája a keresztény bestiáriumoktól a kortárs képregényekig ível, sőt egyes figurái még politikai konnotációkat is keltenek, ez pedig Kis Róka és Fülöp Gábor humanizmusától sem idegen. Innen már csak egy utolsó lépés a szerző és a szerzőség reflexiója, a művészi identitás direkt és ironikus beemelése a műbe, ami Nyári István, Győrffy László és Magyarósi egyes műveit is jellemzi. Ezzel egy újabb ördögi kör zárul be a kiállítás végére, hiszen a szubjektum mai helyét és fogalmát firtató alkotó azzal is kénytelen szembesülni, hogy a szubjektum mai képét ő maga is alakítja s formálja a saját fantáziáin és figuráin keresztül.
A common denominator of the works in the exhibition is the ever-changing concept of the “human”, or rather the transformations the image of human existence underwent during the 20th Century. This process has been greatly affected by the interconnected development of optics and epistemology. However, optics is not considered solely as a technological science, but rather as a technical and conceptual apparatus that at the beginning of the 21st Century depicts images of the human body and of the human soul residing in it (for instance in series such as CSI: Crime Scene Investigation, Dexter and Lie to Me). Regarding epistemology, it is worth focusing on the discourse represented by philosophers (ranging from Michel Foucault to Katherine Hayles) that has sought ways to adapt notions of the human and humanity to the latest developments in medicine, biology, informatics and cybernetics. Nowadays this discourse is often referred to as post-humanistic, since unlike Humanism, instead of addressing the essence of the human and human nature (understood from the perspectives of biology and psychology), it centres more on boundaries and transitions, liminal dimensions and manifestations of hybridity.
Yet, the works of the exhibition are permeated more by optics than by epistemology. The art pieces reveal – and they reveal perhaps more spectacularly than anything else – which kinds of pictures and narratives the artists used when creating their heroes and, in doing so, themselves. The overture of the exhibition already conjures the world of the screen: the inspiration for Gábor Fülöp’s uncannily “realistic” UFO-children was the television series The X-Files, while Márta Czene employs the pictorial adaptation of Roman Polanski’s Repulsion to construct images of her own body and psyche. At the beginning of the exhibition, Fülöp and Czene also put into play the concept of naturalism through the visuality of wood sculptures and photographs. The optical perspective becomes even more complex in the works of Eszter Szabó and Éva Magyarósi, who use their own drawings and water colours to produce animated films with a personal tone.
Seen from the perspective of film, Ágnes Verebics’s and Zsuzsa Moizer’s paintings, which attempt to depict the physical and psychological boundaries of the self, also have Gothic overtones and remind one of Gothic novels and mystical films. Conversely, Csaba Kis Róka uses more the context of the slasher horror film than that of the psycho thriller, which he then aligns with the colourism and the body images prevalent in the painting tradition of Romanticism, while the phallic symbols of his works connect him to psychoanalytic theories. Seemingly one can connect the plastic art of Barna Péli to the world of shattered bodies as well, but like the “customers” of Eszter Szabó, his deformed figures scrutinize the effects exerted by capitalist dynamics on the human subject. One can trace a more playful and at the same time more aestheticized approach to the same question in the works of Gergő Kovách, but his humanoid animals are just as spectral as Verebics’s compositions or Géza Szöllősi’s at once absurd and horrifying specimens.
Concepts of humankind accentuated in dioramas by István Máriás a.k.a. Pista Horror and László Karácsonyi also oscillate on the verge of humour and horror, as these artists investigate age-old questions of human nature from a mythological as well as from a paleontological perspective. Karácsonyi’s mythology ranges from Christian Bestiarium Vocabulums to contemporary comic books. Moreover, some of his figures also have political connotations – a feature that is characteristic of Kis Róka’s and Fülöp’s humanisms as well. From here it is only a short step to arrive at works that reflect on the concept of the author and authorship, such as some of the art pieces by István Nyári, László Győrffy and Magyarósi, who incorporate into their works direct and ironic references to the identity of the contemporary artist. And this step closes not only the exhibition, but – figuratively – also a vicious cycle, since artists investigating contemporary notions and possible positions of the human subject are compelled to face the fact that the present-day image of the subject can indeed be shaped and (de)formed through their own imaginations and characters.
A kiállítás egyes területeit csak 16 éven felüliek látogathatják.
Visitors under the age of 16 are not allowed to enter some areas of the exhibition.
A kiállítás megtekinthető 2014. február 16-ig – hétfő kivételével minden nap – 10-től 18 óráig, csütörtökönként 12-től 20 óráig.
Exhibition is on view until the 16th of February 2014 from 10am to 6pm every day, except Mondays, and from 12am to 8pm on Thursdays.
MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ / MODEM Centre for Modern and Contemporary Arts
H-4026 Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.
+36 (52) 525-018, +36 (52) 525-010