Kortársai kigúnyolták, fantasztának nevezték, mivel a fejébe vette, hogy Homérosz költeménye alapján megtalálja Tróját. A végén mégis neki, a 120 éve, 1890. december 26-án elhunyt Heinrich Schliemannak lett igaza.
1822. január 6-án született, apja lelkész volt, de a család szegénysége miatt tanulmányait korán félbe kellett hagynia. Volt fűszeressegéd, könyvelő, hajótörést szenvedett tengerész, majd bankár az amerikai Vadnyugaton az aranyláz idején. Ekkor már nyolc nyelven beszélt, köztük oroszul és görögül. Szerencséjét Szentpétervárott csinálta meg, az orosz fővárosban kereskedőként és hadiszállítóként csinos vagyonra tett szert.
Harminchat évesen visszavonult, hogy életét a Homérosz által leírt mitikus helyek felkutatásának szentelje. A görög költő eposzait ekkoriban legjobb esetben is tanmesének tartották, amelyeknek a valósághoz semmi közük sincs – egyedül Schliemann volt más véleményen. Hogy bebizonyíthassa igazát, bejárta a világot, régészetet tanult Párizsban, majd 1869-ben előállt elméletével. Könyvében Homérosz leírását követve Trója helyét a kisázsiai Hisarlik dombjára tette. A megjelölt helyszínen 1871-ben kezdett komolyan ásatni. Kilenc egymás alatt fekvő település maradványaira bukkant, s mivel a homéroszi Tróját a második legidősebbnek vélte, a többi rétegen egyszerűen áthatolt. 1873-ban már csalódottan be akarta fejezni a munkát, amikor aranyból és ezüstből készült műkincsek tömegére bukkant. A Priamosz kincseinek elnevezett leletet kicsempészte, ezért a török kormány súlyos pénzbüntetésre ítélte.
Felfedezésének eleinte nem adtak hitelt, ám további ásatásai végül meggyőzték a tudományos közvéleményt. Ma már úgy tartják, a "valódi" Trója a 7. számú réteg volt, amelyet 1250 körül (tehát a homéroszi háborúk feltételezett időpontjában) pusztított el tűzvész.
Schliemann 1876-ban Mükénében, az Oroszlános-kapu közelében, majd a fellegváron belül kezdett ásatásokat. Szerencséje most sem hagyta cserben: öt sírra bukkant, amelyekben 16 ember maradványai feküdtek a trójainál is látványosabb kincsekkel borítva. A szinte felbecsülhetetlen értékű aranytárgyak közül a leghíresebb az Agamemnón-maszk volt. Bár a sírok 400 évvel korábbiak voltak, mint ő feltételezte, a munkáról közölt, és a Times című londoni lapban megjelent tudósításai világhírt hoztak neki.
Schliemann tárta fel Tirünsz fellegvárát, a mükénéi kultúra másik központját is. Ekkor sejtette meg, hogy Krétán is létezett egy magas kultúra, de itt már nem kezdett ásatásba, s elszalasztotta élete nagy lehetőségét. 1890. december 26-án Nápolyban halt meg, holttestét barátai Athénba vitték és ott temették el.
Schliemann kutatásai teljesen megváltoztatták az ókorról alkotott képet, könyvei és cikkei elsőként népszerűsítették a régészetet, felfedezései állandó izgalomban tartották a közvéleményt. Ő vette először figyelembe az irodalmi, írásos dokumentumokat, s kialakította a régészeti terepmunka gyakorlati módszertanát. Ugyanakkor "az ásó dilettánsaként" felmérhetetlen károkat is okozott szakszerűtlen tevékenységével, sok olyan leletet megsemmisített, amelyt nem tartott fontosnak. De hibái és kudarcai is pozitív eredményt hoztak: a trójai rétegek tönkretételének tanulságai késztették a régészeket a korábbinál sokkal körültekintőbb ásatásokra. (MTI)