Ugrás a tartalomra

A holokauszt ábrázolhatóságáról írnak a Saul fia lengyel méltatói

 Leginkább a holokauszt ábrázolhatóságáról írnak a Nemes Jeles László filmjével, a Saul fiával kapcsolatban az Oscar-díjra jelölt alkotás lengyel recenzensei.

    Jerzy Sosnowski irodalomtörténész és kritikus, a Gazeta Wyborcza című lap munkatársa "túlságosan is jó ötletnek" nevezte azt, hogy a kamera leginkább a főszereplő belső látását tolmácsolja. Így a rendező "szándéka ellenére erre a nézőpontra összpontosítja a néző figyelmét", ami végeredményben "a holokauszt esztétizálását eredményezheti" Sosnowski szerint.
    Elsősorban azért rendkívüli az alkotás, mert a téma eddigi feldolgozásaitól eltérően "a Sonderkommando poklának közepére" viszi a nézőt – mondta a PAP hírügynökségnek Jacek Leociak, a lengyel tudományos akadémia holokausztkutató központjának munkatársa, aki szerint az alkotás a holokausztnak azt az alapvető jellemzőjét láttatja, hogy a nácik nemcsak a testet akarták megsemmisíteni, hanem "az embert az emberben". Óvott ugyanakkor a film kizárólag történelmi szempontú értelmezésétől. "Történelemhű ugyan, mindazonáltal műalkotásról van szó" vélekedett Leociak, hozzátéve: a leghelyesebb állásfoglalás a filmmel kapcsolatban "az alázat és a hallgatás".
    Pawel Sawicki történész, az auschwitzi múzeum munkatársa szerint a film "a pokol fenekéről láttatja a holokausztot". A Kulturaliberalna.pl internetes hetilapban közölt írásában azt a kérdést tette fel, hogy "a naturalista és a szimbolikus megjelenítés határán egyensúlyozó Saul fia vajon közelebb viszi-e a nézőt az auschwitzi tapasztalathoz, vagy ellenkezőleg: elriasztja ettől".
    A szerző szembeállítja a túlélők tanúvallomásai és a művészi alkotások szerepét a történelmi emlékezetben. A Saul fia "tükrözi a történelmi események szellemét" értékelte Sawicki, hozzátéve: nagyon nehéz "azt a finom határt megszabni, amelyen belül a holokauszt realisztikus ábrázolása még az igazság bemutatását szolgálja, de amelyen túl ez már csak az öncélú sokkolással egyenlő".
    A lengyel közszolgálati rádióban nyilatkozó filmkritikus, Artur Cichminski úgy vélekedett: bár a film megtekintéséhez "erős jellem és idegrendszer szükséges", mindenkinek látnia kellene. A Saul fia előtt "csak üveglapon keresztül néztük" a holokausztot jegyezte meg.
    A filmet péntek óta játsszák Lengyelországban, szerdán, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján pedig különvetítéseken mutatta be lengyelországi forgalmazója, a Gutek Film Varsóban, Krakkóban, Poznanban és Wroclawban.
    A Saul fiáról már a bemutatója előtt kedvező kritikák jelentek meg Lengyelországban, tavaly novemberben pedig a Camerimage filmfesztiválon a rangos Bronz Béka-díjjal tüntették ki Erdély Mátyást, a film operatőrét. (MTI)