Emléktáblát avattak Huszárik Zoltán filmrendező (1931–1981) tiszteletére egykori lakóházának falán, a Columbus utca 38. szám alatt szerdán Budapesten.
Huszárik Zoltán alkotásai, különösen Szindbád című filmje mélyen benne van a magyarok közös kulturális emlékezetében – emelte ki Karácsony Gergely, Zugló polgármestere. Hozzátette: a Columbus utca környékén a magyar művészeti élet számos kiválósága élt, köztük Hamvas Béla, Zelk Zoltán és József Attila is.
Huszárik Zoltán a magyar filmkultúra egyetlen költője volt, filmjei minden kockája tele van színnel, mozgással, élettel. Pályafutását kortársaival ellentétben nem kezdte, és nem is folytatta nemzedéki vallomással, történeti vagy politikai elemzéssel; az emberi sors drámájáról akart filmet csinálni – fogalmazott Gelencsér Gábor filmtörténész.
Hangsúlyozta: Huszárik Zoltán műveihez merít saját korának, a tragikus 20. századnak tapasztalatából, nem felejti el bűneit, és szembenéz kihívásaival, ám ezt a szabad és szép élet melletti lelkes és fáradhatatlan kiállással teszi.
"Képei érzékiek, szinte tapinthatóak, sokszor még mintha ízük, illatuk is volna. Költészete természetközeli, pontosan illik rá a népi szürrealizmusról mondott hasonlata: olyan mint az eső, valami megfoghatatlanból – a felhőből – jön, de a földet veri" – mondta Gelencsér Gábor a Huszárik Zoltán Alapítvány által állított emléktábla avatásán.
Huszárik Zoltán Balázs Béla- és posztumusz Kossuth-díjas filmrendező parasztcsaládból származott, kétéves volt, amikor apja meghalt. Az aszódi gimnáziumban érettségizve sikerrel pályázott a Színművészeti Főiskola filmrendezői szakára, azonban a kuláktörvény miatt 1952-ben eltávolították az intézményből. Ezt követően 1957-ig pályamunkás, olajbányász, szülőfalujában földműves, dekoratőr, biztosítási ügynök, szobafestő, művészeti előadó, 1957-től a Hunnia filmgyárban ügyelő volt.
1959-ben folytathatta tanulmányait a főiskolán, 1961-ben szerzett filmrendezői oklevelet. Asszisztensi státuszt kapott a filmgyárban, de mellette festett, grafikákat és könyvillusztrációkat készített. Pályáját rövidfilmekkel kezdte. Már kisfilmjeiben is feltűnt a sajátosan rá jellemző filmnyelv, közülük az Elégia (1965) nagy sikert aratott. A piacere című rövidfilmje számos nemzetközi fesztiválon kapott díjat.
Első játékfilmje a Krúdy Gyula világát szuverén módon, mégis hitelesen bemutató Szindbád (1971), amely a magyar filmművészet kiemelkedő alkotása Latinovits Zoltán ihletett megformálásában. Nem sokkal élte túl második játékfilmjét, az 1979-es Csontváryt.
1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel tüntették ki. A Kossuth-díjat 1990-ben (posztumusz) kapta meg. (MTI)