Szinte az összes szerbiai sajtóorgánum és kulturális hírportál beszámolt arról, hogy Turczi István József Attila-, Magyarország Babérkoszorúja és Prima Primissima díjas magyar költő kapja az idén 200 éve született Branko Radičević szerb romantikus költőóriásról, a szerb irodalom egyik legnagyobb alakjáról elnevezett Brankovo kolo nemzetközi irodalmi nagydíjat.
A Branko Radičević (1824–1853) emlékét és munkásságát őrző eseménysorozat mára Szerbia legnagyobb szabású kulturális fesztiváljává vált. Minden év szeptemberében három város, Karlóca, Strazsilovó és Újvidék ad otthont a széles tömegeket vonzó zenei, irodalmi, színházi és képzőművészeti programoknak. A Brankovo kolo eredendően egy 1895 és 1914 között Karlócán megjelenő irodalmi folyóirat volt. Az eredeti elnevezést megtartva 2006 óta adnak át minden évben egy nemzetközi nagydíjat, és több hazai irodalmi díjat. Olyan neves költők kapták meg korábban, mint Carol Ann Dufy, az első skót női babérkoszorús költő, Jürgen Israel, az ismert német költő-publicista, Babken Simonyan örmény költő-műfordító, az irodalmi Nobel-díjra is jelölt orosz Vjacseszlav Kuprijanov, a Szovjetunióban született, de Frankfurtban élő, Ingeborg Bachmann-díjas Olga Martinova, vagy a montenegrói irodalom reprezentánsa, Budimir Dubak.
Az idei díjnak különös jelentőséget ad, hogy bicentenáriumi év van, a szerb klasszikus születésének 200. évfordulóját ünnepli egész Szerbia, és ebből az alkalomból a háromtagú szakmai zsűri három korábbi, szerb nyelven megjelent könyve alapján Turczi Istvánnak ítélte oda a nagydíjat. Indoklásuk szerint „a magyar költő életműve rendkívül összetett, világirodalmi szintű megjelenítése és összegzése a nyugati műveltségű, ugyanakkor mély kelet-európai tapasztalatokat hordozó modern európai ember világlátásának.”
A díjátadó ünnepségre nagy sajtónyilvánosság mellett 2024. szeptember 16-án 11 órakor kerül sor a híres karlócai gimnázium nagytermében, ahol a szerb költő járt középiskolába. Erre az alkalomra egyedi díszkiadásban jelenik meg Turczi István 77 versét tartalmazó negyedik szerb nyelvű könyve a szabadkai Fehér Illés műfordító avatott munkája nyomán.
