Körülutazni a földet,
vagy világra hozni valakit?

A ló beszökött a kertbe, és épp Alma bazsalikomjából lakmározott. Pont a bazsalikomot nézte ki magának. Második emeleti hálószobájának ablaka elé állított székéből a beteg Alma csak nézte, nézte a lovat – és semmit sem tehetett a pusztítás ellen. Mondta a férjének, Pietrónak, hogy ne vegye meg az állatot, ám ő azt felelte, már egy hónapja csak erről álmodott: egy lóról – fehérről, szárnyakkal. Amikor tudomást szerzett erről a rozoga példányról, amelyet eladásra kínáltak egy közeli farmon, megvásárolta, és hazavitte, hogy majd ő meggyógyítgatja.

Az igazi betűk
fekete méhek
a szövegben
sorokba rendeződnek

Thomas Hardy (1840–1928)

MADARAK TÉLI ESTÉN (TRIOLET)

Kint a pelyhek kavarognak,
elfogyott minden bogyó.
Nincs termésük a bokroknak,
kint a pelyhek kavarognak.
Eltakarják a rigókat,
eltűnik sok kolduló.
Kint a pelyhek kavarognak,
elfogyott minden bogyó.

Rudyard Kipling (1865–1936)

ÉN JÓ ANYÁM

26. zsoltár

Ítélj felőlem, Jahve, ki feddhetetlen híved vagyok,
ki Benned bízom, hitem meg nem inog.
Vizsgálj meg, én Uram, és tégy próbára engem,
nem találsz vétket vesémben és szívemben.
Ismervén hozzám való jóakaratod,
én mindig hű embered maradok.
Cimboraságra nem hajlítanak a hamisság férfiai,
a rejtőzködők között nem fogok lappangani.
Gyűlölöm én a gonoszok csapatát,
elkerülöm a vétkesek asztalát.
Ártatlanságban mosom kezemet,
minden utam oltárodhoz vezet,

Reggel bemutattak Mitterand elnöknek

Részlet a regényből

Néhány téli madár
A hóban eltűnő
Cölöpsorok között keresgél
Csőröktől és karmoktól
Biztos távolságra.

Csöndben lépdel a pusztai nép,
lába alatt száraz sár, ropogó,
s nyelvén roppan a szó.

Pilonok tépdelik részekre az eget,
ráhajlanak az útra; terpeszkednek az árnyak.
Nézegetem a nőket, mind gerjeszti a vágyat,
a formás ajkaik sajátos sokszögek.

A legkevésbé sem elegáns dél-londoni városrészből származó ötvenes Baxter Stone dokumentumfilmes rendező és producer, ám egy becsődölt projekttel a háta mögött és újabb megbízások híján nemigen tehet mást, mint hogy álmodozik a nagy lehetőségről, s közben igyekszik meggyőzni feleségét: tartogat még feltámadást számára a sors. Csakhogy a feltámadás helyett mintha mindig újabb és újabb akadályok gördülnének a peches Bax útjába...

Részletek a regényből

Túl korán született

regényrészlet

Florin Irimia kortárs román szerző elbeszélése Szonda Szabolcs fordításában.

Danuta E. Kosk-Kosicka verseit közöljük Sohár Pál fordításában.

Karácsonykor legcsöndesebb az év,
a szívverésnek is hallani hangját,
mint órákét, az estidőt ha mondják:
karácsonykor legcsöndesebb az év.

Mindemellett mára valamiféle ezredfordulós kétségbeesés burkol hatalmas melankóliafelhőbe mindent: úgy tűnik, közel a vég, a fajunké, a világunké, az illúzióinké. Nem kívülről érkező katasztrófa nyomán, hanem amiatt, hogy már nem bírja a nyomást a lelkünk, amely tudja, hogy az ismert világegyetemben kéttrillió galaxis létezik, ezek mindegyike pedig sok milliárd csillagot foglal magába. És azt is, hogy a világegyetemünk maga is, a húrelmélet szerint, csupán egyetlen a tíz az ötszázadik hatványon univerzum közül, hogy nem kapaszkodhatunk többé a valóságnak legalább a gondolatába sem, mert lehetséges, hogy egy hologramban élünk. Miféle megváltás, melyik érték, milyen emberiség lenne képes ellenállni még a semmi, az üresség ilyen mértékű rohamozásának? A másodperc milliomodrésze alatt fogok eltűnni, mintha soha nem is léteztem volna, az összes könyvemmel, tehetségemmel, ostobaságommal, szélhámosságommal együtt. Miért írok hát egy ilyen nevetséges apokalipszis közepette, ebben a túlzsúfolt légüres térben?

Az udvarban a szélben susogott a magasra nőtt fű, a kútnál ott állt a lavór a szappanos vízzel és néhány mosatlan edénnyel. A fűből békacsapat pattant fel, és a fenyves felé repült.
Az ajtó most be volt zárva, belülről elreteszelve. Liudas sorban bekopogott az összes ablakon, de nem történt semmi. Mégsem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy Izabelė odabenn lapul.

szeretem nézni ahogy frieda nővér kötöget
ahogy szeretem nézni ahogy a feleségem kötöget
ahogy szerettem nézni ahogy anyám kötöget
bár ő inkább rálegyintett
(egy sima, egy fordított)