A jelenlét maga az üzenet – A Költők a globális faluban rendezvényről
Szerk, cs, 12/08/2011 - 10:37
Hálózati felolvasás négy városból: Bécsből, Budapestről, Debrecenből és Szegedről. A négy helyszín végül egy virtuális térben egyesült. Az 1.0-ás verzión jártunk.
A jelenlét maga az üzenet
– A Költők a globális faluban rendezvényről
A híres kanadai filozófusra és irodalomkritikusra, Marshall McLuhanra próbált rendhagyó módon emlékezni születésének századik évfordulója alkalmából az Áfra János és Pál Dániel Levente, költő, szerkesztő, valamint Gaborják Ádám, kritikus szervezte csapat. Az esemény azért számított kuriózumnak, mert a bölcsészguruk a „médium maga az üzenet” ismeretelméleti szállóigéhez ragaszkodva próbáltak négy különböző városban (Bécsben, Budapesten, Debrecenben és Szegeden) jelen lévő költőket összekapcsolni 2011. december 7-én a koraesti órákban a Skype segítségével. Ha szigorúan vesszük a fent említett MacLuhan-i axiómát, akkor a projektorral kivetített többkamerás, hangszórókból szóló élménynek is jelentéssel kellett volna bírnia. Az eseményt azonban főleg a többszöri adáshiba, Kollár Árpád néhány fokhagymája és a bensőséges baráti hangulat színesítette.
Kollár Árpád, a netbook és a fokhagymák a zacskóban
Amíg Nemes Z. Márió bécsi albérletéből tökéletes képet sugárzott a budapesti kivetítőre, addig Áfra János debreceni csapatát csak a budapesti vásznon csíphették el a szegediek. A többnyire pixeles, de ettől függetlenül szinkronitásában is tökéletes vizuális költőélményt jelentő közvetítés legfőbb gyengéje a hangminőség volt. A Szegeden csak foszlányokban érhető budapesti, debreceni és bécsi verstöredékek alapján leginkább azt a tapasztalatot szűrhették le az érdeklődők, hogy a jelenlét maga az üzenet. Az esemény hivatalos célja egyébként is az volt, hogy megmutassa: „egy költő az információs társadalomban nem magára hagyott, introvertált emléknyom”. Bebizonyosodott tehát, hogy egy csevegőprogram, egy kávéház és néhány, hozzájuk közel álló pályatárs mellett valóban nem kell magukat számkivetettnek érezniük. Valószínűleg ezt a többszörösen megosztott társas jelenlétet szánhatták a szervezők a hagyományos felolvasóesten messze túlmutató globális élmény magjának.
Nemes Z. Mário és Áfra János online
A digitális közegre leginkább az Orcsik Roland Mahler letöltve című verseskötetéből származó darabok utaltak, akinek a felesége egy végül sikeressé tett hívással majdnem bekapcsolódott az ország nagyvárosain is átívelő rendezvénybe. Ám az éter még nem készült fel a költőfeleségekre, maximum azokra, akik – akár Csobánka Zsuzsa – férjükkel együtt jelentkezte be a konferenciabeszélgetésbe. Pál Dániel Levente budapesti József Attila-utalásai azonban csak részben jutottak át a Duna vonalán, míg Korpa Tamás A kastély című verséből egyedül a költemény kafkai áthallást is tartalmazó elnevezése csengett érthetően. Kele Fodor Ákos lírai futamaiban láthatóan haldoklott valaki, bár nem lehetünk biztosak a végkifejletben. Lapis József ezúttal teljesen kimaradt az Alföld déli részének közvetítéséből, de Áfra János pótolta a hiányt terjedelmileg a hálózati élvezetre szabott mértékkel, ám szövegének némely részlete így is dadaista túlzásnak tűnhetett a visszhang és az egymásba torlódó hangok okán. Kollár Árpád fokhagymával kínált verseivel, Pál Sándor Attila pedig A depresszió című költeményével oldotta a korántsem feszült hangulatot.
Gaborják gondolkodva, Orcsik feltöltve
Bár az est hivatalos moderátora, Gaborják Ádám többször is utalt az esemény kísérleti jellegére, a Szegeden jelenlévők többsége a mikrofont néha kikapcsolva arra kereste a választ: mi is az üzenet. Néha úgy tűnt, maga a hiba. Máskor, hogy bárki hozzáférhet a kortárs költőkhöz, kritikusokhoz Skype-on. De főleg arra a következtetésre jutottak, hogy az 1.0-ás verzió után a hasonló konferenciabeszélgetés számos lehetőséget tartogat a digitális korban az egymástól talán már nem is szigorú mértékben elszeparált régióknak, vagy a határokon átívelő kapcsolásoknak is. Így a kortárs irodalomszervezők lassan felfedezik azokat a lehetőségeket, amellyel a DunaTV Kívánságkosár című műsorában már évek óta élnek. Az öltet így, bárkié is, mindenképpen maga az üzenet.
Nádudvari Zoltán
További képeink:
Csobánka Zsuzsa és Gaborják Ádám találkozása
Kütyük és fokhagymák
Multitasking poetry
Ha a jelenlét a legnagyobb
Ha a jelenlét a legnagyobb üzenet, az bizony kevés. Azzal egyetértek, hogy globális faluvá vált a golyóbisunk a média jóvoltából. Hízelgőbb lett volna, ha nem M. MCLuhan apropóból hozzák össze magukat a skype segítségével a költők, hanem belső igényből fakadóan. Úgy tűnik, kísérleti jellegű volt, erre a többszöri adáshiba utal, meg a hangminőség felpanaszolása, viszont tényleg rendhagyó volt ez a találkozás, de miért csak négy város íróinak közreműködésével (Bécsben, Budapesten, Debrecenben és Szegeden) zajlott le?
A tájékoztató szöveg arról szól, hogy na így már aztán a „pályatársaknak valóban nem kell magukat számkivetettnek érezniük.”
Kérdezem: E nélkül a szkájpos, vituális összejövetel nélkül számkivetettek lennének? (A számkivetett szóval van bajom.)
A következő esetben miért nem voltak biztosak a végkifejletben, a hangminőség miatt? „Kele Fodor Ákos lírai futamaiban láthatóan haldoklott valaki, bár nem lehetünk biztosak a végkifejletben.” Szerintem nem láthatóan haldoklott valaki, hanem érzékelhetően. Gondolom, Kele F. Á. felolvasta a versét. Bár nála nem lehet tudni.
Viszont ami jól látható: a láthatóságot figyelmen kívül hagyva Orcsik Roland elfelejtkezett megfésülködni, vagy direkt feltépázta a haját, nekünk, a látványosság kedvéért; Kollár Árpád meg rágja a körmét, mintha egyedül ülne a laptop előtt.
Ez akkor is látható volt, most is látható, mindörökre…
Folyton visszatérő gondolat a szövegben, hogy így meg úgy összeköt a szkájp, na meg a világháló.
- ugyanakkor szétválaszt is. És a személyes találkozónak nyomába sem járhat.
Orcsiknak alapból ilyen a
Orcsiknak alapból ilyen a feje, Kollár meg a fokhagymával szemezett végig, ez nyilván pótcselekvés.
Ki lehetett volna küszöbölni
Ki lehetett volna küszöbölni ezt a genetikai adottságot, ami ugye amúgy szexepilje az Orcsiknak, a tévéstúdiókban úgy kipofozgatják a férfi szereplőket is, hogy alig lehet rájuk ismerni az utcán. Tesznek rájuk egy kis sminket, kihúzzák a szemüket, arra persze ügyelni kell, hogy ne legyen eltérő az alapozó színe a bőr színétől, mert akkor olyan a hatása, mintha maszkot húztak volna rájuk. Enyhe árnyalatú, füstszínű púdert kellett volna paskolgatni a szem köré, nagyon decensen, ne lehessen észrevenni, kevés zselé a hajra, a loknikra ügyelni, ne felfelé álljanak, hanem lefelé a gravitáció értelmében. S akkor egy sármos, deppes figura lett volna belőle. Ezzel szemben ott ült szegény, ahogy az Isten megadta. De majd kialakul ez a technikával együtt.
Na ez a szöveg kifejezetten
Na ez a szöveg kifejezetten tetszik és szórakoztató!
Sokkal kényelemesebb otthon,
Sokkal kényelemesebb otthon, az asztalnál ülve bekapcsolni a laptopot, és azonnal létrehozható egy multimédiás kapcsolat. Nincs utazási költség, arról nem is beszélve, hogy az egymástól távol lévő helyekre nehezebb eljutni, a skype-os megoldásnál összehasonlíthatatlanul lassúbb is, ráadásul ott van még az időpontok egyeztetése.
Zavartalanul kellett volna a technikának működnie, hiszen ennek már nagy gyakorlata van. Nem értem, mit idétlenkedtek annyit vele.
Minek?
Minek? Bullshit!