Három könyv a túléléshez (Bruce Chatwin: Álomösvény – A Klasszikus Upanisádok – Tillmann J. A.: Más-világi megfigyelések)
Weiner Sennyey Tibor, cs, 12/29/2011 - 10:57
Ha valahogy túl lehet élni ezt a gyomorrontásokkal és megfázással terhes időszakot, az egyedül az olvasás. Az alábbi néhány új könyv méltó az érdeklődésre. Nemcsak azért, mert – noha a Nagy Magyar Kánon alig veszi észre őket – ezeket a könyveket olvasni jó, hanem azért is, mert szépek és fontosak, mert jobbak, többek leszünk általuk.
Három könyv a túléléshez
Bruce Chatwin Álomösvény – A Klasszikus Upanisádok – Tillmann J. A. Más-világi megfigyelések
ÁlomösvényAz ünnepek előtt fejeztem be és adtam egyből oda egyik legjobb barátomnak Bruce Chatwin Álomösvény című regényét. Az antropológusnak túlságosan regény, az írónak túlságosan antropológia lesz ez, de az olvasónak, aki egyszerűen tudja élvezni és szeretni a könyvet, tehát – akárcsak én – hedonista: kétségtelenül alapmű. Bruce Chatwin sajátos, egyedi figura a XX. század második felének angol irodalmában. Miután megunta a londoni művészvilágot, útrakelt és beutazta, többek között, Patagoniát és Ausztráliát. Utóbbiról szól az Álomösvény, amely egyszerre napló, útirajz és regény. Alighanem ez az egyetlen könyv, amelyet szerzőnktől lefordítottak magyarra. És amelyben a kiváló érzékenységű író jóval túlmegy Ausztrálián. Így nemcsak az aboriginálok sorsát és mindennapjait ismerjük meg, hanem sokkal ősibb rítusokat is megsejthetünk. A megénekelt világ képe annyira szép és lírai, hogy teljesen érdektelen, milyen forrásokból inspirálódott Bruce Chatwin, és mennyire bizonyítható, hogy ez így lehetett a történelem előtti időkben. Könyve ugyanis elsősorban regény, és csak azután dokumentum, és valamiféle tudomány. Mindenesetre sokkal jobb, hogy így írta meg, s dolgozata nem egy egyetem pincéjében, vagy valamely sosem olvasott folyóiratban poshad. Életmentő olvasmány, amelynek szerkezete is ügyesen van felépítve.
Upanisádok
Ha már más kultúrák, akkor Ausztráliából ugorjunk át Indiába, és a Védák után fordítsuk figyelmünket rögtön a legfontosabb szövegekre. Igen fontos és szép vállalkozás a Klasszikus Upanisádok új kiadása, amely 2011 Karácsonyára időzítve jelent meg. A fordítás mellett kiemelkedő bevezető tanulmánnyal látta el könyvét Pál Dániel, akit minden tisztelet megillet munkájáért. Hogy a védikus filozófiában kevésbé jártas olvasók is el tudják helyezni a művet, meg kell említeni, hogy a négy Véda után a klasszikus indiai filozófiában, a részben azokat magyarázó, részben önálló filozófiai műként értelmezhető Upanisádok – avagy titkos tanítások – következnek a sorban. Ezek a szövegek tehát részben az ősi India teológiáját hordozzák, részben pedig a Hagyomány nagyon fontos oszlopai, akárcsak a Biblia, a Korán, Buddha beszédei vagy minden olyan szent könyv, amely a lélekkel foglalkozik. Az Upanisádok két korábbi fordítását – Vekerdi Józsefé (1987) és Takács Lászlóé (1992-1994) – Pál Dániel is kiemeli, majd elmondja saját megfontolásait, amelyeket röviden úgy foglalhatunk össze, hogy ő elsődlegesen megérteni és a megértett tudást átadni óhajtotta könyvével. Ezzel nem biztos, hogy az akadémista orientológusok kedvence lesz, ellenben könnyen lehet, hogy a jógával, védikus filozófiával nem csak elméletben foglalkozóké igen. Egyébként e könyvével a Filosz Kiadó megismételte azt, ami Baktay Ervin Bhagavad Gíta fordításának kiadásával sikerült. Utóbbi sem volt ugyanis tudományos és száraz csámcsogás, sem pedig vallásilag túlfűtött és agyonmagyarázott szentkönyv. Baktay egyszerűen csak megérteni, magyarul elmondani és továbbadni szerette volna az indiai irodalom másik kiemelkedő alkotását. Könyve éppen ezért fontos, szerethető és maradandó – akárcsak a jóval több háttérinformációt hordozó Pál-féle Upanisádok. Nem tartozik szorosan sem a könyvhöz, sem a szerzőhöz, de szerintem igen égető lenne legalább a Rig-védának, vagyis a világirodalom legrégebbi és egyik legfontosabb himnuszgyűjteményének hasonló igényeséggű, de teljes fordítása. A Védákból jelenleg különböző költőink, fordítóink (Weöres, Fórizs, stb…) által tolmácsolt részletek vannak csupán meg, ezek be lehetne emelni a kötetbe. Nagy hiányosságunk ez, még akkor is, ha már annyi minden elérhető az indiai irodalomból, akár több fordításban is, mint az Upanisádok.Más-világi megfigyelések
Végezetül, visszakanyarodva az utazáshoz, de a filozófiánál maradva: most jelent meg az a számomra nagyon kedves könyv, amely az Irodalmi Jelen olvasói számára is ismert magyar filozófus, Tillmann J. A. utazásainak igen finom foglalata. Hagyományos útikönyvekkel teli a padlás, de ez a mű nemcsak hozza a chatwin-i humort és iróniát, hanem alkalmanként sokkal mélyebbre megy. Nepáli és indiai utazásainak leírása, vagy a turizmussal és az új-nomádsággal foglalkozó eszmefutattásai olyan kontextusba helyezik a magyar esszéisztikus utazási irodalmat, amely méltó a világnak Kőrösi Csoma Sándort és Stein Aurélt adó néphez. Tillmann új könyve szerintem csak korai, Távkertek című könyvéhez fogható, amelyet még egy erdő közepén olvastam tizenöt esztendeje. Chatwinről szóló – A nomád alternatíva című – esszéjét az angol szerzőtől vett idézettel kezdi: “Úgy tűnik, hogy két kategóriára lehet osztani azon embereket, akik könyvek írásának a terhét veszik magukra: egyesek elássák magukat, mások úton vannak.” – amihez csak azt tenném hozzá, hogy vannak, akik éppen az útba, az utazásba ássák magukat bele, s bár könyveik csak törött tükrei a tapasztalt világnak, mégis megcsillan bennük a tudás. Weiner Sennyey Tibor
Bruce Chatwin Álomösvény. Balanyi és Társa BT. – A Klasszikus Upanisádok. Filosz Kiadó – Tillmann J. A. Más-világi megfigyelések – Utak és utazók. Typotex Kiadó.
A másodikként bemutatott
A másodikként bemutatott könyv Upanisádok, vagyis a titkos tanítások nagyon érdekes lehet a bemutatás szerint. Az ősi indiai vallás egyébként is óriási szereppel bírt az összes utána jövő vallásra, de talán jobb vándoreszmékről beszélni a Biblia, a Korán, Buddha beszédei stb. esetében. Mint ahogy szó van róla, mindegyik elsősorban a lélekkel, élet és halál kérdéseivel foglalkozik.
Aki ismeri ezeket a könyveket, annak külön élményt jelent az azonos vagy hasonló tanok, tanítások felfedezése a különböző könyvekben.
Murányi-kommentek után kifejezetten üdítő volt elolvasni ezt a tudósítást.
Sennyey Weiner Tibor, én nem
Sennyey Weiner Tibor, én nem értek teljes mértékig egyet a zárszavaival. Idéz az angol szerzőtől.
"Úgy tűnik, hogy két kategóriára lehet osztani azon embereket, akik könyvek írásának a terhét veszik magukra: egyesek elássák magukat, mások úton vannak.”
Szerintem bele lehet ásni magát az írónak a könyvírásba, de mégiscsak jobb, ha úton van, egyre több utat, ösvényt nyit meg maga előtt a készülő könyve írásakor. Persze annyiban igaza van, hogy jelképesen bele kell magát "ásnia" a regényírás útjaiba is.
Jó ez a három könyvismertető.
Jó ez a három könyvismertető. Személyes, éppen ezért tűnik hitelesnek.
Kit ne érdekelne egy olyan ajánló, amelyben ilyen fordulatokkal él a szerző: ".most jelent meg az a számomra nagyon kedves könyv".
És elmondja, miért tartja annak.
Ami ezt követi az még érdekesebb:
"Tillmann új könyve szerintem csak korai, Távkertek című könyvéhez fogható, amelyet még egy erdő közepén olvastam tizenöt esztendeje."
Tisztelt Weiner Úr, melyik erdő közepén olvasta, és biztos, hogy ez 15 éve történt? Érdekes ember s még érdekesebb műélvező, de még ennél is érdekesebb író lehet ön.
A könyvismertetői jók, élvezetesek, s most itt ezen van a hangsúly!
Weiner Sennyey Tibor, hogy
Weiner Sennyey Tibor, hogy maga milyen érdekes szellemi utazásokat tett! Igen baráti a hangnem, ahogy megpróbálja ránk tukmálni a könyveket. Hinni kell, az angyalát, hogy nem vezet meg bennünket!