Hű, de izgi!
Gusztustalan és hatásvadász cím.

A csíkos blúzos lány nagyon jól teljesítette a vállalását. Csak így tovább!

Mint ahogy ezt itt már valaki írta, ennek a videós mizantériának akkor lenne értelme, ha őszintén elmondanák a könyvről nyilatkozó olvasók, hogy szerintük érdemes-e elolvasni az adott könyvet, s ha igen, akkor miért, és indokolnák a negatív választ is. Úgy őszintén.

A hozzászólók közül olvasta bárki ezt a kötetet?

Belém az ujját olcsó, hatásvadászó, útszéli regénycím, nem utal a test és a külvilág sokrétű kapcsolatára, az ujj kijelöli, leszűkíti az értelmezési mezőt.
Ez meg az én véleményem.

Ez az opus majdnem megbukott. :-))))))))))))

Más formációt kell kiötölni!
Jobb médiumokat keresni!

Nem szimpatikus ez a megszólalási forma, hogy egymástól elszigetelten felmondanak hárman gondolatokat egy könyvről. Mintha vizsgáznának a hallgatók.
A vizsga-fíling elkerülésére megoldás lehetne, ha leülnének egy asztalhoz, és spontán beszélgetnének a könyvről. Akkor nem kellene senkinek bizonygatnia, hogy ő nem felolvasta a szöveget, ő alapból beszél így... Nem azon van a hangsúly, hogy olvasta-e a szöveget, vagy sem, hanem azon, hogy felolvasásízű a beszéd.
Jó lenne hallani (látni) egy laza, kötetlen beszélgetést.

Varga Ágnes klisékben beszélt: Úgy mint: "asszociációkban gazdag, olvastatja magát a szöveg, lineárisan kell olvasni, regényként nem mondanám" Ezen kívül szinte nem is mondott mást. Ennyire lenne képes? Erre bármelyik hallgató minimum képes.

Nekem a legjobban az az ötlet tetszett, hogy legyenek fél pontok is. Neki nem hét, mert az megalázóan kevés, de nem is nyolc, mert az már durva túlzás lenne, hanem hét és fél. A falnak megyek ettől!
Elmondanám, hogy énnekem egy könyv, egy ember, vagy bármi, egy akármilyen skálán vagy maximum vagy semmi. De minden pontozástól hányok.
Erre tud válaszolni, hogy hét és fél, ilyen pontosan, de azt nem árulja el, hogy tetszett-e, vagy nem, ha nem, akkor miért nem, ha igen, akkor miért igen. Van-e ehhez köze, vagy semmi. Ezekre a legalapvetőbb kérdésekre nem ad választ. Ugyanis nem hallottam azt, ami miatt egyáltalán érdemes egy könyvet elolvasni, hogy mi köze van neki hozzá? Ez mindháromra, és általában minden ilyen értékelésre jellemző. Ezért van az, hogy az embernek az a benyomása, amikor ilyen szakértően beszélnek egy könyvről, mintha egy tudományos szakember, egy undorító bogarat tartana két újjal, el magától minél távolabb, mert büdös, és elemezné nekünk. Mert ő szakértője az undorító és büdös bogaraknak, és biztat, hogy ha én nem is vagyok undorítóbüdösbogárszakértő, azért nyugodtan foglalkozhatok vele.
Lehet azért furcsa ez nekem, mert nem vagyok bölcsész, hála Istennek.

Goromba ez a cím, hogy Belém az ujját. Erre B.Z. kétszer is hangsúlyozza, annyira tetszhet neki. Igaz, elég perverz módon a könyvbe dugja az ujját, másodszor meg azt mondja: dugjátok ti is belé.

Ha nekem is pontozni kellene, akkor
Boldog Zoltán: 5pont
Hegedűs Gabriella: 8 pont
Varga Ágnes: 4 pont
B.Z. olvasott, de csak kb. 20%-ban, a többit megtanulta.

Boldog Zoltán olvas, s úgy tesz, mintha spontán beszélne. Nagyon ciki, nagyon kínos!
Hegedűs Gabriella viszont értően, beleérzően közelített a regényhez. Nem törekedett átfogó véleményalkotásra, azt emelte ki, ami számára különösen érdekes volt a regényből. Gratulálok neki.

Jó lenne, szép lenne, ha nem lenne az a könyvcím olyan kiakasztó, alapjában lehetne árnyaltabb minden.