Túl bátrak voltunk? Vagy csak eléggé? Megbolygattuk az állóvizet? Mit értünk el? A 83. Ünnepi Könyvhét ideje alatt zajló szépségversenyünk eredményhirdetése és tanulságai.

Kapcsolódó anyag: a versenykiírás

Egy szépségverseny eredményei

Az Irodalmi Jelen a 83. Ünnepi Könyvhét idejére egy szavazást indított, amelyben a 10 legvonzóbb magyar pályakezdő férfi és női szerzőt kereste. A program egyik legfontosabb célja, hogy a gyakran bulvármédián szocializálódott érdeklődésünkre építve végül eljuttassa az irodalommal is barátkozókat a legfiatalabb írók, költők és műveik megismeréséhez. Ez csak abban az értelemben számít rendhagyónak a magyar irodalomban, hogy mindezt a szerző személyének hangsúlyozásán keresztül teszi, azt remélve: az olvasó majd rákattint írásaikra is. Megkeresi őket a virtuális térben, azt a kérdést fogalmazva meg: mit is írhatott ez a jó pasi, mit is alkotott ez a szép nő. Szándékunk jóhiszemű volt, tettünk pedig nem rendhagyó a kultúrpalettán.

A Quart nevű könnyűzenei magazin néhány évvel ezelőtt már nagy erőkkel kereste az év poppasiját. Az érintettek közül senki nem háborodott fel, hogy a legvonzóbb 10 férfi közé választották. Nem ágált az ellen, hogy fényképe a döntést segítendő felkerült a neten folyamatosan gazdát cserélő alkotások közül a Quart oldalára. A zenészek tudhatták, hogy fontos reklám ez mind nekik, mind pedig alkotásaiknak. Ők tehát értették a fontos játékot, amely a figyelmet rajtuk keresztül szellemi termékeikre irányította. Ugyanez az attitűd jellemezte az „évtized tíz legjobb csaja a popzenében” jelöltjeit is. A hasonló kezdeményezéseket lehetne még sorolni, de maradjunk most az irodalomnál!

A fiatal magyar költők és írók némelyike sokkal érzékenyebb művész, mint az énekesek. Bár maguk tették nyilvánossá fotóikat, gyakran saját közösségi oldalukon villantva meg szépségüket, mégis gyakran tiltakoztak azok további felhasználása ellen. (A legnépszerűbb internetes keresők a közösségi oldalakon található fényképekre is rátalálnak.) Számos fiatal magyar költő és író tehát a szavazás során szembesült azzal: médiaszereplő – nem csak írásaival, hanem személyével, arcával, testével is. A legmeglepőbb viszont, hogy a játék hasznos nekik, de ezt többségük képtelen belátni. Mert bár művészek, kiadóik érdeke mégis az, hogy minél több könyvet adjanak el tőlük. Nagyrészt ezért szervezik a dedikálásokat is, ahol az írók, költők szintén személyükkel, testükkel vannak jelen. A tavalyi, 82. Ünnepi Könyvhéten pedig a Fiatal Írók Szövetsége szervezett hasonló, az alkotók bájaira építő peepshow-t, amelyről felvételt is készítettünk. A szépségverseny nem peepshow, hanem egy interaktívabb program ugyanazon célból: emlékeztetni az olvasókat, hogy szépirodalom szerzői gyakran nem is akármilyen hús-vér emberek.

A másik érdekes jelenség a szakma véleményének megosztottsága a szépségversenyről. Számos olyan észrevétel olvasható egy népszerű közösségi oldalon, amely elmarasztalja kísérletünket – a legkülönbözőbb érvekkel. A hozzászólások többsége az etikum határaira utal (miért és hogyan indíthattuk el az érintettek megkérdezése nélkül a szavazást). Az Irodalmi Jelen nem titkolt célja az online felület megszületése óta a határok feszegetése, az arra történő rákérdezés, és ha szükséges, annak átlépése. Az irodalomnak ugyanis szüksége van az ehhez hasonló kísérletekre, hogy eljusson az emberekhez. Ezért egyre népszerűbbek a videó-versek, az egyes költészeti eseményekről készült filmfelvételek, és ezért kísérheti különös és állandó figyelem Hegedűs János és Bach Máté költőkről, írókról készített fotósorozatát is. Előbbiből kiállítás született, utóbbi pedig a Vagány históriák link alatt található.

Kevésbé látványosak azonban azok a reakciók, amelyek néhány érintettől, szakmabelitől vagy éppen az adott író köteteit megjelentető kiadó képviselőitől érkeztek. Humorral, köszönettel és néhányan elismeréssel fogadták az ötletet. Egy magánbeszélgetésből még az is kiderült, hogy más szerkesztőnek is a tarsolyában volt a szépségverseny ötlete. A szavazás folyamatának és eredményének szakmai értékelését kívülről kell megtenni – más médiumoknak, a témában nem érintett újságíróknak, íróknak, költőknek. Túl bátrak voltunk? Vagy csak eléggé? Megbolygattuk az állóvizet? Milyen eredményt értünk el?

Az utóbbi kérdésre számszerűsített válasz adható. Több mint ezren szavaztak a jelöltekre, és a tehetségkutató televíziós műsorokat igazolták vissza az eredmények: főleg a lányok szavaztak a fiúkra. A szavazást több mint 8000 egyedi látogató követte nyomon 2012. június 7-e és 12-e között. A tény azonban nem számszerűsíthető: magyar nyelvű irodalmi lap nem próbálkozott hasonlóval, és egyik legolvasottabb írásunk közé emelkedett a szavazást népszerűsítő cikk. Az olvasóknak tehát igényük van a hasonló kezdeményezésekre. Az eredményt ezért fontosnak gondoljuk, és biztosak vagyunk abban, hogy a szavazás a résztvevők javára vált, javára válik. Örülünk, hogy irodalmunk ennyi vonzó, fiatal pályakezdővel büszkélkedhet, akik között 2012. június 12-én éjfélkor a következő sorrend alakult ki.

A női kategória első három helyezettje:

1. Kemény Lili 415 szavazattal

2. Bajnai Nóra Katalin 362 szavazattal

3. Izsó Zita 127 szavazattal

A férfi kategória első három helyezettje:

1. Kántás Balázs 666 szavazattal

2. Závada Péter 240 szavazattal

3. Simon Márton 223 szavazattal

A szavazás éjféli állásáról készült fotókat elmentettük. A követhetőség és ellenőrizhetőség miatt az eredmények nyomon követhetők az ismert linkeken (ez technikai szempontból úgy oldható meg, hogy a szavazást nem állítjuk le). A végeredményről készült képet kommentben elérhetők.

Mindenkinek gratulál a csak hírverésben érzékelhető sikerhez a kulturális újságírás Fásy Ádámja,

Boldog Zoltán