AZ UTÓBBI IDŐBEN EGYRE TÖBBSZÖR ÉRI MASSZÍV HACKER TÁMADÁS
AZ IRODALMI JELEN HONLAPJÁT,
AMELY ILYENKOR PERCEKRE ELÉRHETETLENNÉ VÁLIK.
OLVASÓINK MEGÉRTÉSÉT ÉS SZÍVES TÜRELMÉT KÉRJÜK.
DOLGOZUNK RAJTA, HOGY EZ NE FORDULHASSON ELŐ.
Mintha lenne soha – ZALÁN TIBOR versei
VERSTÖRTÉNÉS
kíváncsiság s a
menekülés undora
küzd egymás ellen
MINTHA LENNE SOHA
ZALÁN TIBOR VERSEI
Köveken
Megszállotként bolyong a köveken
alatta tenger mögötte mélység
Férfiként jött s hazaér öregen
Kéri a számlát „Élet?” Csekélység
Az elpusztult kertben
Egymás húsába belenőve
mint akik nem válnak el már soha
két fatörzs az elpusztult kertben
és a kert fölött isten mosolya
megengedőn – mintha lenne soha
és nem lenne a keresztvágó
hatalmas fűrész már falhoz döntve
amelyik majd őket egymásról
levágja szétválasztja örökre
isten mosolya s ordító csöndje
Laterna magica
1.
Akasztott ember
kötelén árnyék hintáz
kölyök bámulja
nyála kicsorran
hideg kéj és rettenet
ébred húsában
kíváncsiság s a
menekülés undora
küzd egymás ellen
közben vigyorog
azon semmit sem érez
de mindent megért
2.
Csapódó ajtó
mögé surranó hangok
Fáradt zeneszánsz
ahogy a nő most
a meztelenségébe
belenyújtózik
Legyen délután
s várjon valakit aki
a virágcsokrot
az előtt dobja
az ágyra mielőtt a
sliccét lehúzná
3.
Üres órák a
koszlott pályaudvaron
lekésett minden
ség amikor már
semmi se pótolható
folthatatlanság
s lehúzott rolók
képzetébe tűnt élet
kezdetek nélkül
Lengő ajtón át
homályos klozet
ba lép csöpög víz csöpög
Kölyökként nézi
árnyék hintáz kötélen
akasztott ember
Nagyszerű, fenséges képek! A
Nagyszerű, fenséges képek!
A néhány vonásra zsugorított képek kombinatorikája lecsupaszított, téridőben való létezésélményt közvetít:
"Megszállottként bolyong a köveken
alatta tenger mögötte mélység
Férfiként jött s hazaér öregen
Kéri a számlát „Élet?” Csekélység"
ut pictura poesis
ut pictura poesis
Jó versek. Az elpusztult
Jó versek. Az elpusztult kertben különösen tetszik.
Az árnyék, ha kölyökként
Az árnyék, ha kölyökként sikerül nézni, kirajzolhat formát, akár az akasztott emberét is. Mindhárom vers tetszik.
Kölyökként nézi
árnyék hintáz kötélen
akasztott ember
Nagyon megfogott a Az
Nagyon megfogott a Az elpusztult kertben című vers. Köszönöm, hogy ezeket a látványgondolatokat megosztotta velem.
A Laterna magica című vers
A Laterna magica című vers titoktatos világából annyi tárul fel, mint amennyit (miként a cím intstruálja az értelmezést) üveglapokra festett képkockák vetítenének elénk. Nem lehet szétszálazni, mi a valóság, mi a képzelt, s mi az, amit a torzítás közvetít. Ki a fiú, aki képzeli az akasztott embert vagy emlékeiben megidézi, esetleg a bűvös lámpa látószögéből érzékelhető árnyékok jártékaként érzékeli. A hangok is hasonló érzékcsúsztatásban jelennek meg (zeneszánsz), akár az idő (lekésett minden/ ség amikor már /semmi se pótolható". Összekötő szálként húzódik át rajtuk az időproblematika.
Igazi művészi élvezet volt olvasni a három verset.
Csodálatosan jó versek. Az
Csodálatosan jó versek. Az elpusztult kertben című versben a törzsével összenőtt két fa bámulatos érzékenységgel allegorizálja két ember életét, akiket a halál választ el.
Az első vers arra döbbent rá, mily rövid az élet: "Csekélység".
Nagyon erősek a szövegek! Nem tartalmaznak túlbonyolított képeket, a szépségükkel, a varázsukkal megszólítanak meg.
Hozzászólás