SZIGETI CSONGOR: AETHEREAL
2016. április 27–25.
„Amilyen mértékben a szükségszerűség a társadalom álma, olyan mértékben lesz az álom szükségszerű. A spektákulum a leláncolt modern társadalom rémálma, amely semmi mást nem fejez ki, mint a társadalom vágyát, hogy alhasson. A spektákulum ezt az álmot őrzi."
Guy Debord: A Spektákulum Társadalma
(Fordította: Erhardt Miklós)
Plasztik gyönyör és robotikus vágy. Eddig irreálisnak aposztrofált utópiák realizálódása. A tiltáson és elzárkózáson alapuló társadalmi előfeltevések cunamiként söprik el a konszenzusos gonodolkodást, az emberi mivoltra jellemző megengedés és elengedés morális örömeit. A plasztik gyönyör korába léptünk. Az Y-generáció számára mindeddig hajmeresztőnek és elképzelhetetlennek tartott társadalmi utópiák napról napra lopakodnak be mindenapjainkba. Változunk mi, változik a másság, ezzel együtt alakul a szerelem retorikája is. A romantikus ideológiák helyett fellépő technokrata uralom programozott, tervezett szerelem-képe rémisztő felhőként lebeg a fejünk felett. A viktoriánus képmutatás logikájától elvileg már elbúcsúztunk, a szexuális forradalom megkezdődött és a másság annyira vágyott elfogadása is lassan valósággá válhat. Kérdés azonban, hogy a liberális gondolkodás kisöpörte-e a prűdséget a kiállítóterekből és művészeti intézményekből? Milyen viszonyban áll egymással a szexuális és technikai forradalom? Teret nyerhet-e valójában az új technikai etikett elsőszülött gyermeke, a programozott és robotikus romantika? Rutin lesz-e a szerelem, a fogyasztói elidegenedés kiüti-e a nyeregből az otthonosság érzésén és a test elfogadásán alapuló testiséget? Szexualitás és aszexualitás ellentmondásos fogalmai kéz a kézben, hybrid vágy-generálás a diskurzussá alakítás igényével. /Szilágyi Róza Tekla/
Az emberi elmében rejlő végtelen invenciós lehetőségek egyszerre nyűgöznek le és töltenek el aggodalommal, de e kettősség és bizonytalanság mindenképpen erős gravitációs vonzással bír. Önkéntelnül is beszippant és egy olyan víziókkal teli utazásra késztet, ahol nem ritkán az utópiáké a főszerep. Minden utópia a valóságdarabkáktól rugaszkodik el, létező elemeket remixel új entitások halmazává, és ilyen értelemben a meglévő rend pozitív vagy negatív alternatívájaként mutatkozik meg, kisebb-nagyobb távolságból, azonban mindenképp kritizálva azt. Az AETHEREAL kiállítás keretében egy sztereotíp hybrid-minimal-trash-plastic-lowtech-white-bionic-cyberpunk, dinamikusan változó konstellációt hozok létre, amely - az önmagával és környezetével való interakció során mutatkozik meg - leleplezi önmagát. A gépek barátok, az emberek ellenségek. /Szigeti Csongor/
Szigeti Csongor (1980) 2006-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Jelenleg Budapesten él és dolgozik, workshop-surfer. Mediálisan szerteágazó alkotásai és széles skálán mozgó anyaghasználata a kreatív lényekre jellemző remixelés attitűdjét testesítik meg. Az emberi létet körülölelő világot nyersanyagnak tekintő hozzáállása a játékosság és vitriolos gondolatok határmezsgyéjének mentén manifesztálódik. A kész termékek merész felhasználása és az ezzel együtt járó kreativitás ember-léptékű alkotásokat szül. A befogadót gyakran interakcióra késztető munkák szélesebb fókuszában az ember és anyag, valamint a fogyasztói társdalom kérdéskörei állnak.
Megnyitó: 2016. április 27., 19:00 óra
A kiállítást megnyitja: Szilágyi Róza Tekla - független kurátor
A kiállítás látogatható: 2016. május 25-ig.
Az esemény támogatója a HORIZONT SÖRÖK.