Szálkák a színpad alól III. - Kritikus tudósítások a 18. szegedi THEALTER fesztiválról
"A Hesst alakító Harsányi Attila lassan vezeti a nézőt a megrökönyödést kiváltó fanatizmus felől az önmaga paródiáját nyújtó fantaszta figurája felé, előbb apróbb nyelvi megoldásokkal (Németország mint Jancsi és Juliska hazája), majd a jellemkomikum számos kellékét felhasználva. A bravúros fokozás, amelynek a nyers húst faló Hess elállatiasodását bemutató jelenete csak egyik aspektusa, egyre inkább közelebb enged az utolsó náci belső világához: a náci ideológia legszélsőségesebb kinyilatkoztatásához. Közben néhányunkban ott a szorongás: nehogy valaki ne értse, nehogy valaki komolyan vegye."
Szálkák a színpad alól III.
– Kritikus tudósítások a 18. szegedi
A harmadik és negyedik napon megteremté a fesztivál a végleteket. Rudolf Hess tízprancsolatától nehezen járható ösvények vezetnek Bozsik Yvette Társulatának Lélektáncához. Próbára tett befogadó, aki felteheti magának a kérdést: segít-e az előadás átlépni a határokat, vagy csak még nagyobb kétségeket hagy.
Aradi Kamaraszínház (Románia) – Szegedi Hetek Csoportja: Alina Nelega: Rudolf Hess tízparancsolata, 2008. július 25., Szeged, Régi Zsinagóga
Az utolsó náci, Rudolf Hess börtöncellája kameráin keresztül szólítja meg a közönséget, ami már magában is kiváló pozíció a monodráma beszédhelyzetének megteremtéséhez. A megszólalás azonban azért rendkívül összetett, mert a kihallgatott magánbeszéd egyszerre szól az önigazolás néma szemlélőinek, a nézőknek és a Hess számára örök kételyként létező Istennek.
A Hesst alakító Harsányi Attila lassan vezeti a nézőt a megrökönyödést kiváltó fanatizmus felől az önmaga paródiáját nyújtó fantaszta figurája felé, előbb apróbb nyelvi megoldásokkal (Németország mint Jancsi és Juliska hazája), majd a jellemkomikum számos kellékét felhasználva. A bravúros fokozás, amelynek a nyers húst faló Hess elállatiasodását bemutató jelenete csak egyik aspektusa, egyre inkább közelebb enged az utolsó náci belső világához: a náci ideológia legszélsőségesebb kinyilatkoztatásához. Közben néhányunkban ott a szorongás: nehogy valaki ne értse, nehogy valaki komolyan vegye. A Führert parodizáló résznél már mindenki átlépte a határt, önfeledt nevetés a kiváló paródián, amely éppoly Chaplin-szerű, mint amennyire Harsányi sajátja.
Hess, a húsfaló; forrás: www.thealter.hu
Az előadás felépítése is hozzájárul egy olyan személyiségrajz kialakulásához, amelynek segítéségével akár meg is érthetnénk Hess aberrációit, ha nem lenne a náci gondolkodás józan ésszel egyébként is felfoghatatlan. A bibliai tízparancsolat átértelmezése, amely amellett, hogy tagolja az előadást, Istennel felesel, miközben minden mondatával csak erősíti Isten létezését. Hess tragédiája a legerősebb bizonyíték arra: Isten nem cserélhető le Hitlerre vagy bárki másra. Hitler kudarca Hess szemében felülírja az „Isten halott” mondatot, így a perlekedés szemrehányássá is változik: miért is nem adta egyértelmű jelét Isten saját létezésének?
A minimális fekete-fehér díszlet egyszerűsége talán azt sugallhatja, hogy a világ valóban nem is olyan összetett: csak a jó oldalra kell(ene) állni. Hess zárt világának a falai talán leomlanak egy pillanatra azzal, hogy kacagunk egyet az utolsó náci öngyilkosság felé vezető útján (mert hogy ezt tesszük!), de vajon ugyanígy nevetünk-e az utcára lépve, mikor rájövünk, hogy sajnos erős talapzatra épült börtöne.
Bozsik Yvette Társulat: Lélektánc, 2008. július 26., Szeged, Régi Zsinagóga
Szorongva lépünk be a Régi Zsinagóga épületébe, mert kevés a hely, sok a kétség. Talán az egyik leginkább várt produkció a fesztiválon, amely a táncot nem a testre, hanem a lélekre vetítve értelmezi.
Testi és lelki bemelegítés után megismerkedünk egy olyan előadás szereplőivel, ahol a legtöbben önmagukat alakítják, hiszen a vakok, gyengénlátók és mozgássérültek éppen saját helyzetükből adódóan kerülnek a cirkuszi mutatvány középpontjába. Minden bizonnyal éppen ez, vagyis a fellépés cirkuszosítása, amelyre a konferanszié is utal, hordozza magában leginkább a túlzás veszélyét.
Ülés, rend; forrás: www.thealter.hu
A koreográfia mindezzel együtt kiválóan egyensúlyoz, hogy a lélekre gyakorolt hatása ne legyen se túl mesterkélt, se túl improvizatív. Merthogy csakis így, lelki szemeinkkel figyelhetjük, ahogy a táncosok bevonják a mozgássérülteket, és válnak olyan egységgé, ahol már testileg sincs különbség kettejük, hármójuk között. Az együtt mozgás mellett lehetősége nyílik minden szereplőnek az önállóságra, ahol a maguk módján beszélhetnek testnyelvükön a közönséggel. Látni itt könnyes szemet, aggódó tekinteteket, kíváncsiságtól merev arcokat, meglepett pillantásokat és homlokráncoló bizonytalanságot – mindezt persze a közönség soraiban.
Hárman táncban; forrás: www.thealter.hu
Ha egy mondatban kellene írni arról, hogy mit is jeleníthet meg egy ilyen előadás, akkor talán azt mondhatnánk: a mozgás szabadságát. A mozgás, mint a tánc is, belső folyamatok kivetülése, így talán az esztétikumot is megelőzve az önmagunkkal való összhang kifejezésének egyik fontos eszköze. Felesleges a tolerancia bármely aspektusát ráerőltetnünk a látottakra, mert az önkifejezés lehetőségének ilyen közelire sikeredett megvalósítása összetettebben hat annál, minthogy a színpad-nézőtér viszonyt ráerőltessük a világra.
Mutatják a nézők tekintetei is, hogy sokat fog még dolgozni ez az előadás bennük, rajtunk és talán értünk is. Alig várjuk, hogy látottakat majd újra és újra megértsük!
Andaxínház: Körvonalkorrekciók, naponta, Szeged, valahol
Flörtöltek falon, járdán, levegőben. Másztak kersítést, falat, építési hulladékot. Belakták a teret az Andaxínház táncosai, akik a legváltozatosabb helyeken mutatták be napi betevőjüket a Régi Hungáriától kezdve a Régi Zsinagógáig, hogy elvezessék a nézőt az aktuális előadásokhoz. Tudták, hogy fertály órányi jelenlétük gyakran találkozik ugyanazon arcokkal, így a mindig megújuló produkció a gyakorlott színházlátogató napjának kellemes színfoltjává vált (ugyanúgy, mint a Klauzál téri Aquarium). Mozgásszínházuk olyan, mint a commedia dell’ arte táncos változata, ahol a szerepek elosztása szinte konstans, még a tér is állandó, de mégis ők maguk a változatosság.
Nevettünk egy olyan előadáson, melyen a téma alapján sírhattunk is volna (Hess). Könnyeztünk egy olyantól, amely talán inkább örömre ad okot (Lélektánc). Ma már alig merünk elindulni otthonról: az utolsó nap közeleg.
- Kritikus tudósítások a 18. szegedi THEALTER fesztiválról
