A kispocsolysági nípi kőttő

Ízes, a vidék hangját idéző (ál)népies verseivel, szellemes témaválasztásával hívta fel magára a figyelmet. Írt verset a tyúkólban, arról is, hogy „Megkíne löknija traktórt” és „udvaró kűttemíny”-t Rózsikához. Jelenleg az ismert irodalmi folyóiratokat és a Facebookot hódítja meg. Petrence Sándorral beszélgettünk. A cikkben eddig soha nem közölt hangfelvétel Petrence Sándortól.

Mi volt az az utolsó csepp a pohárban vagy a demizsonban, ami miatt úgy érezted, ideje, hogy Petrence Sándor népies hangját és témavilágát megismerje az irodalomszerető közönség?

Há töb dolog es szerepet játszott bennem, píddául, hugy, há egísz íletembe verseket fabrikáttam, magam, s komáim szórakosztatássára, oszt há gondóttam, ezek má igazán annyira jók, hogy írok többet! De há ijen minden fíle megjelenkedíssekre, meg fojó írat, s egyíb cifraságokra Ín addig nem is gondóttam, de asztá eccer öszve ösmerkettem a Marhótsi Istvány Úrra [értsd: Margócsy István – a szerk.], ki az Egyetembe tanít minden fíle irodalmass dóggokat, s há mondok, az nem járja, hogy ijen rokonszenves, meg derík, fírfiass arc szűrzette fel szerett', ínyenc ízlíssű embör ne ösmerje, há hugy engem, má így a kűttemínyeim áttal es sem, úhhogy meg mutattam Níki, de há csak így baráttilag. Erre ű meg vissza jeleszte, hugy há nem-e akarnám ezeket bé kűddeni a Hít Ezer Ujságba [értsd: 2000 című folyóirat – a szerk.], há mondok, legyen úgy, had ösmerje meg mindenki, hogy kűttemínyeim, s le es hoszták, osztán má akkó a többit es ekűttem minden fíle ujságokkba, ha má ezír a bolondságír míg pízt es adnak!!

Mesélj arról egy kicsit, hogyan ismerkedtél meg Margócsy Istvánnal! Hogyan kerültél az egyetemre? Vagy más jellegű volt a találkozás?

Há ín oda nem kerűttem, csak mikor meg hívot, hogy, há talákozzunk, saját szemíjjünk átall es, na há az csuda dolog vót, bé mentem a szobájába, oszt ot beszígettünk!

Meg ösmerkedísünk úgy törtínt, hogy há gondóttam, bé megyek én Pestbe, mer van níhány komám, kik há mit van mit tenni, ott ílnek, s meg látogattam űket, oszt az uccán lássak eggy ijen rokonszemves, baráccságos ábrázatu Urat, há oda menník hozzá, hugy na merre es van itt a busz, erre há röktön lássam, hogy jó humorra meg áddot emberre' van dógom, mer kírdi, hugy, melyik?! Na há erre má mingyár essű pillanatra meg vót kösztünk a szímpátia, s innentű má oda mertem adni níki mutatnyi a verseimet, mer íp nálam vótak (azokba csomagóttam a szalonnyát)!

Miért olyan fontosak a díjak?

Há nem ojan fontos az, bíke legyen, termís, meg egíssíg, de má akartam valami komojat es mondanyi a sok ijen filozófikusab mellet, meg há mikor a Bodri Jóska komám, el csallta elűllem a Kispocsolyság legjob kőttője díjat az eggyik ívbe, há az elíggi fő bosszantot (annak az ökörnek eszíbe se jutot verset írnyi, amíg ín el nem kesztem, há Níki jó vóna vissza vágnyi)! De há csak trífa ez, ökörködísbű cíjjábú mondom, bé írem ín akár egy Kosut Díjjal es, vagy mit szoktak mostanába kapnyi a kőttők! Vagy az az arany lánc se vóna rossz, drága hittvesem, Rózsikám mindig akart valami szebb bizsut!

Úgy tűnik, hogy a kispocsolysági mindennapok igen ízes bemutatásán felül nem kevés irónia, humor, gúny is vegyül a népies helyzetképek megjelenítésébe. Jól érzem?

Há ez bizonyára így van minden bizonnya', mer há Ked' vagy a szerkesztű', de Ín mindég meg lepűdök, hogy, itt Pestbe a nípek mennyire fírre írtik kűttemínyeimet, mejek köszt vannak trífásab darabok, mejekbe valami elmís trífát csempíszek beli, de há Ín píddáúl elíg gyakorta el sirom (s Rózsikám!) magam szomoru verses kűttemínyeimen, mikbe sok bánat, szomoruság, s níha Halál ! es elű fordúl bennük.

Azt mondtad, hogy sokakat nem érdekel az életrajzod. Engem igen. Egész életedben Kispocsolyságon éltél? Mivel foglalatoskodsz ott pontosan, amikor nem verset írsz?

Ínnye! Há itt íltem egísz vígig, níha át mentem Nagypocsolyságra es, mej it van melletünk, de az inkáb csak víletlenű vót, mer lelopták a táblát, oszt nem láttam, hogy ez má a másik falu! Ín a magam ríszírű illetűleg mezű gazdássági egyíni válalkozó vagyok, meg há ami az ílet-rajzombú míg elíg fontos hogy, nős! Bár ha nem bömbűll most már hallkabban Rózsikám a pipa-dohány miatt, a hejet hogy, inkáb hozna újat, ez míg lehet, hogy meg fog váttozni hamarosst!

Meg há sokan most itt ezen a físz-faszon [értsd: Facebook – a szerk.] es meg írták má níköm, hogy rosz mályu trífákkozássnak tartyák verseim, essű sorba azír, me nem nagyon óvasták űket, s ín ezírt okokbú nagy tiszteletbe es tarcsam vílemínyüket, mer ezek a Kollígák az ijen moderneb irodalmass todományokat kípviselik el, úgy sejcsem, hiszen nem haggyák, hugy, bé fojásojja a vílemínyüket' annak ösmerete, hogy a szerzűi ílet-rajzom, vagy a szövegeim, amiket írok!

Mi a véleményed a kortárs magyar, „pesti” költészetről? Nagyon urbánus, nagyon kimódolt, nagyon modern? Vagy minden a legnagyobb rendben van Kispocsolyságról nézve?

Há níköm most így elíg rendbe van minden, csak a pipámbú ki fogyot a dohány, de maj szólok Rózsikámnak hugy, keresní má elű-e a többit! De há ín szeretek minden fíle irodalmat, a Pestit es, mer há szíp dolog az, magam es igyekszek lípíst tartanyi az irodalomma, mikor íp lehet kapnyi a vásárba ezeket a pesti lapokat, meg veszem, amennyit tudok, s több irást má el es óvastam belűlük, má hogy tejjes vígig egíszükbe! Ín abba hiszek, hogy há lehessen bár hogy írnyi, csak níha ettű a várossias cifra fogalmazásstú, meg Pesties tály-szóllás, nehíz írteni, hogy mire gondóttak a kőttők, meg mongyuk ha a versnek nincs írtelme, de ín míg aszt es szeressem!

Vannak-e kedvenceid, akik érthetően, kevésbé cifrán fogalmaznak?

Há leg fűkíp Ín, meg a Jóska, de azír haragszok es rá, mer sokat lop tűlem a verseimbű! (Mongyuk níha ín is tűlle, de az titok!)

Mind a Mozgó Világ, mind a Jelenkor közölt részleteket a szerkesztőknek írt leveleidből. Hogyan fogadták a legkülönfélébb szerkesztőségek a verseidet?

Há áttalába el fogatták, kivíve, ahol nem! De azír töb nyire mindenki igen kedvessen válaszótt niköm, mejnek alaposan meg örűttem, mer há manapság az emberek eggyre kevesebbet' leveleznek, s ezír mindég nagy öröm, ha pósta gyün! Annak nagyon örűttem, hogy a leveleket es meg jelentettík, mer így vót, hogy több ódalt es meg tőttöttem! Má hugy a lapba.

Meg most majd a könyvembe es lesznek ríszletek a levíl-iró munkásságombú es kis ízelíttő majd!

Mikor jelenik meg a könyv, és pontosan ki fogja kiadni?

Há míg csak az utóbit lehet biztossra tudnyi, mer há sok minden fíle macera van manapság' ezekke a könyvekke! A Paríj.hú [értsd: Prae.hu – a Szerk.] ki adó válalta el, hugy ki aggya a könyvet (gondolom a ragtárbú adogatván ki!, mer há Níkik attam). Jó vóna tavaszra má meg es jelenytetni, mer há Níkik akkorra szeretník, de niköm jó máskor es, mongyuk remíllem, nem aratás közbe lesz, mer há akkó nem lessz időm sütkírezni magamba, de há minden a píztű függ, mejjel ín nem kéjvánnák sokat foglallkoznyi, mer há úgy sincs sok ithon se, oszt mindég csak a szomoruság – most es it bömbüll szegíny Rózsikám, hugy e' fogyot az a rohatt tartalík pipa-dohány, pedig há nagy butaság az, inkáb niköm kíne ezír keseregnem!

Mit üzensz azoknak, akik kétségbe vonják, hogy létezel? Akik azt állítják, hogy valamiféle álnévről van szó, és csak kitaláció az egész népiesség...

Há azoknak aszt üzenním, hogy DE! Mármint' hogy, lítezek, mer há gondókodok, asztá vagyok, de meg hogy aszt, hogy óvassák el aszt a versemet, amit ha bé tudok ide pötyögni, mingyár hogy, errű írtam!

Na há így szól hogy

Az ín nevem

Amikor ín a nemtommit csinyáttam

Az ín nevem, az ín nevem,
mindig is csak ez vót nekem!
Bár mostanság hallom, Petri-
nek becízget pár gigerli,
nyamvadt, nyápic pesti bűccsísz...
nincs a fejükbe’ egy csüpp ísz!
Meg aszongyák, ín vátottam
parajdégmát, hát na jó van...
Felűlem csak legyen igaz,
noha nem tudom, hogy mi az.
De akkó má neveznínek
ahogy hívnak, Petrencínek,
hisz születtemtű viselem
az ín nevem, az ín nevem!
Így festene hát hejjesen:
„Tandori és Petrence sem
folytatta a megelőző,
csúcsraérő, s betetőző
líra hagyományait, s ma
is hatásos paradigma
váltást hajtottak ők végre
így a posztmodernt elérve
ez a két név fémjelezte
a kort: Tandori s Petrence.“

Ez a Jelen Kúr ujságba, s Kispocsolysági Kalendáriomba jelent meg!