A narkós és az irodalom
Hajdanvolt narkós barátom (ő már nincs) óriási nagypolgári lakásukból leválasztott szobájában a kétajtós szemöldökfa fölé zsírkrétával a következőket írta: „Okos ért a szóból.”
Magyar szólás, jegyeztem meg.
Nem, dehogy magyar, mondta.
Fogalmam nem volt, honnan való az idézet, arról sem, mitől ennyire fontos, hogy a szemöldökfa fölé kerül arasznyi betűkkel, és arról sem, Burroughs biblikus figura a narkománok számára, hogy tőle lopják az ihletet, ha nem volna éppen.
Ráadásul a barátom sem értett a szóból. Narkomán, alkoholista, kleptomániás, fehérmájú, elhívatott költő nem ért. A szóból szenvedélybeteg nemigen ért, ha mégis, az a ritkább. Évekkel később – újra végiggereblyézve a beat-irodalom emlékezetes nagyjain – esik be a nagy hármasról (Borroughs, Ginsberg, Kerouac) szóló tanulmány mondata: "Nézz végig, nézzetek végig a narkós úton, mielőtt elindultok az utazásra, és belekeveredtek a Rossz Társaságba. Az okos ért a szóból."
1914-ben születik gazdag felső-középosztálybeli családba. Nagyapja találja fel az első összeadó és listázó számológépet, alapozza meg a családi vagyont. Az anyai ág izgalmasabb, bár nem biztos, hogy szegényebb, Lee, a polgárháború legendás déli tábornoka a széppapa. Tizenöt évesen publikál először. Irodalmat és antropológiát hallgat a Harvardon. 1937-ben megpróbál elszegődni 007-es ügynöknek, de az Office of Strategic Services-nek nem kell (Stratégiai Szolgáltatások Irodája). A cég a CIA elődje. 1942-ben – Európában már gyilkolják egymást a népek – belép a hadseregbe, fél évbe nem telik, pszichológiai alkalmatlanság miatt elhajtják.
42-ben huszonnyolc évesen itt tart: nem híres feltaláló, mint a nagypapa, nem legendás tábornok, mint az anyai ős, nem híres orvos, nem hős kém, aki meghal a hazáért, mi legyen akkor? Összeakad Ginsberggel (Üvöltés) és Kerouackal (Úton), a regényben Burroughs Old Bull Lee néven szerepel.
Élete tragikusan fordul: agyonlövi a feleségét. Egy részeg partin Tell Vilmos módjára poharat próbál felesége fejéről lelőni, de a fejét lövi szét. Burroughs újra írni kezd. Első regényét A narkóst 1953-ban William Lee álnéven jelenteti meg. A sikert az 1959-ben Párizsban megjelenő Meztelen ebéd című regénye hozza. Könyveit évekre kitiltják Angliából és az USÁ-ból.
1974-ben, huszonnégy év után visszatért az Egyesült Államokba. Előbb még arra is jutott erő, hogy beperelje az illetékes bíróságokat: „Masschutes állam Legfelső Bírósága 1966. július 7-i határozatában kinyilvánította, hogy William S. Burroughs Meztelen ebéd című műve nem obszcén.” Kései kötetei közül magyarul a A vörös éjszaka városai című jelent meg (1981). 2001-ben a Cartaphilus kiadó megjelentette A narkóst, megvettem, hogy legyen fogalmam, miért ő a harmadik nagy, de azóta sem bírtam végigolvasni. A narkósból film is készült, Cronenberg rendezte (nem láttam, nem emlékszem, hogy bemutatták volna Magyarországon).
1997. augusztus 2-án szívinfarktusban halt meg lawrence-i otthonában. Ahhoz képest, milyen sűrűn élt, hányféle narkót, alkoholféleséget, biszexuális figurát használt az élet ellen, elég sokáig húzta. Ennyibe, de inkább a felébe, Közép-európai író ötven környékén belehal.
William Seward Burroughs (1914. február 5. – 1997. augusztus 2.), ismertebb nevén William S. Burroughs, amerikai író, esszéista, előadóművész. A beat generáció egyik kiemelkedő alakja, műveinek nagy része önéletrajzi ihletettségű, sokat merített ópium-függőségének tapasztalatából.
Művei
1981 – A vörös éjszaka városai (JAK–Osiris Kiadó, 2001)
1980 – A halott utak vidéke (Katalizátor Könyvkiadó, 2008)
1959 – Meztelen ebéd (Holnap, 1992)
1953 – A narkós (Lord Kiadó, 1995)
"Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag, életforma."
(1230)
