Semmi – Debreczeny György versciklusa – második rész
SEMMI
DEBRECZENY GYÖRGY VERSCIKLUSA
második rész
16.
uram
hol a te régi
nagy
csillagcsavarhúzód?
itt csak újakat látok
csupa újat
de hol a régi
uram?
csak csupa újak vannak
egy se a régi
és mind a másé
a tiéd hol van?
uram
a te régi
nagy csillagcsavarhúzód
hol van?
17.
hun vagy buda
mundzsuk fia
attila fivére
aki bendegúz vagy?
oroszlánok lesnek rád a hídon
hová mész?
hová mész?
tán a kemencébe?
üvegkoporsónkat
színesre festhetjük
vízzel oldódik a festék
rá is égethetjük
a szabad levegőn szárad
vízzel kimosható
a végén az ecset
kissé fakó színeket kapunk
18.
legjobb tudásuk szerint
védekeznek önmaguk ellen
amíg csak tudnak
mást nem is tudnak
ki vagyok?
hol vagyok?
eltűntem?
meghaltam?
ha az élet egyszerű lenne
nem lenne ilyen bonyolult
a múlt és a jövő
hullazsákja között
semmi sem volt
nem volt semmi
nem semmisülhet meg
ami már megsemmisült
19.
a létezés folyamatának
jelenlegi magaslatáról
eltűnt a madzag
a gatyából
pedig szívemen viseltem
a gatyamadzagot
a gatyámon hátul
egy szép piros szív volt
bélgáz az egész világ
így tartja
a seggel foglalkozó
történeti segédtudomány
pedig szívemen viseltem
a bélgázt
csak most sokat ittam
mégis udvarias vagyok
20.
kötözni való
sonka az én szívem
csak most sokat ittam
jobb ha lekötöztök
üzenetet hagyok
az emberiségnek
akárcsak a kutyák
a fák tövén
majd megszimatolom
ha arra járok én
de ez a hulla itt
ez bitófafüggő
szebb jövőért
lendíti karját a testvér
füstölt főt kötözött
sonka az én szívem
21.
mint a barna éjfél
épp olyan ő délben
metilénkéket old
az ég vizeletében
de a kocsma bezzeg üres
bezárt a bolt
elindult a békemenet
betárazódott a béke
kurvanyjok azoknak
kik tőlünk rabolnak
toalettről jövet
alfelem nyalják ki
lépjenek kapcsolatba
az édesanyjukkal
hátulról
síkosító nélkül
22.
az anyák napjáról
már megemlékeztem
most pedig dobolni fogunk
vagy épp habot verni
mivel nincsen dobverő
habverővel ütjük a dobot
s amikor nincs habverő
dobverővel verjük a habot
hogy szépen tudjunk ünnepelni
dobostorával
habostorával
tudjuk az ünnepet megünnepelni
nem messze van ide szeged
már megint lerészeged
tem
mert szépen kell ünnepelni
23.
a békés hétköznapokon
lemészárolják egymást
értelmes emberek
hogy aztán tudjanak
hogy aztán szépen tudjanak
ünnepelni
szép szónoklatot tudjanak tartani
fizetett tapsolóknak
a villanykapcsolónak
de nagy a sötétség
a homo sapiens fejében
jó nagy a sötétség
muszáj hát várni
bizalommal lenni
szeretettel teli szívvel várni
hogy felkapcsolják a villanyt
24.
emberek között élek
tömeg vesz körül
vagy a semmi
ez nem is olyan bonyolult
csodálkozom
tulajdon létezésemen
csodálkozom
a dolgok létezésén
nem tudom
mit jelentenek a szavak
nem tudom
mit jelent a csend
felkapcsolom a villanyt
lekapcsolom a villanyt
emberek között élek
csend vesz körül
25.
a fejem tetejét
a kalapom veszi körül
szürke
akárcsak én
igen igen tudom
mindannyian
magunkban hordjuk
a napos világot
kalapunk mellé tűzzük
a virágot
tudom én
igen
de a legjegesebb hideg sem
állhat ellen a szív melegének
mikor a templomba belépek
leveszem fejemről a kalapot
26.
csak elszenvedjük mások kalapjait
de mi magunk nem kalapozunk
egyforma minden fény
és minden sötétség
számomra nincs különbség
az egyforma villanykapcsolók
és a szomszédasszonyok között
megnyomtam a villanykapcsolót
fényt kalapoztam és sötétséget
az ember megszületik
és pocsolyákban dagonyázik
nyitva hagyja a vécéablakot
sok errefelé a látnivaló
itt van például az üveghegy
mindenki csodájára jár
az üvegvisszaváltónak
27.
dugóhúzómat
egy csillagcsavarhúzóért
csillagcsavarhúzómat
egy dugóhúzóért
uram
oroszlánok lesnek rád a hídon
legjobb tudásuk szerint
de a templom bezzeg üres
a toalettről jövet
szépen tudunk majd ünnepelni
mészárolni
ez nem is olyan bonyolult
kalapot emelni
az nem is olyan bonyolult
mindannyian magunkban hordjuk
a kalapot és az oroszlánt
28.
évmilliók múltak el
vagy másodpercek
emlékezés emlékezés
mit akarsz tőlem?
milliárd és milliárd
fényévnyire voltam
az emberektől
léptem egyet
vagy kettőt a járdán
de már nem éreztem annyira
a koporsóra halmozott
fekete virágok illatát
kezemmel letöröltem
arcomról a borotvaszappant
és vártam bizalommal
hittel reménnyel szeretettel
29.
levettem kalapom
a templom előtt
keresztet vetettem
és hitet arattam
már nem is emlékszem
hogy a mise alatt
honnan került elő
a templom egere
nem is emlékszem már
melyik macska
hagyta abba a párzást
és vette üldözőbe az egeret
pedig tanultam etológiát
összehasonlító
humán és templomi
etológiát
30.
lábammal letörlöm
arcomról a borotvahabot
mivel a kezemmel
éppen imádkozom
legyenek nyugodtak
semmi sem történik
az egér bemenekül
a díszes szekrénybe
nem történik semmi
higgyék el
a két kanmacska meg
csak rohan utána
lábamról letörlöm
a borotvahabot
ma nem borotválkozom
úgysem történik semmi
