Százéves szerelem

Weiner Sennyey Tibor „B.F huszárönkéntes szerelme és halála” címmel egy olyan szerelemről mesélt, melynek alig bontakozó virágát kérlelhetetlenül letiporta az I. világháború. Azért is aktuális Békássy Ferenc költő, huszártiszt, monarchiabeli világpolgár alakját megidézni, mivel idén lesz száz éve, hogy kitört az egész Európa arculatát megváltoztató I. világháború.

Az előadás során betekintést nyerhettünk egy számunkra már letűnt világba, a 19–20. század fordulóján élt, nemesi származású, ifjú magyar költő életébe. Békássy Ferenc Zsennyén született, majd 1905-től Angliában folytatta tanulmányait, ahol a magyar költészet legismertebb alakja lett. Az I. világháború kitörésének hírére önkéntes huszárként hazatért harcolni. Az ifjú, aki egyszerre tudott felvilágosult, európai látókörű világpolgár és magyar patrióta lenni, 1915-ben Dobronucnál halt hősi halált.

Kása Tímea színművész és a szerző felváltva olvastak fel. Weiner Sennyey lírai kisprózáit Rilke-palimpszesztként írta meg. Finom áthajlások, érzékletes képek, szürreális bevágások, látomások és sajátos belső ritmus jellemzi a szövegeket.

Az elhangzó részletek között azt is megtudhattuk, hogyan „találkozott” Békássy Ferenccel az est előadója. Weiner Sennyey elmondta, hogy már évek óta foglalkozik a fiatalon elhunyt költő életművével, 2010-ben verseit gyűjtötte össze és adta ki egy kötetben, majd 2013-ban Békássy Ferenc szerelmes levelei címmel jelenttette meg a költő-huszártiszt eredetileg angol nyelven írt leveleit, Balogi Virág fordításában.

Weiner Sennyey beszélt Békássy angliai éveiről is – a fiatalember Bedalesben, majd Cambridge-ben végezte tanulmányait. Középiskolai évei alatt, Bedalesben ismerte meg élete nagy szerelmét, Noel Oliviert,akihez a leveleit írta. A fiatalok között szenvedélyes vonzalom bontakozott ki, ennek szép lenyomata levelezésük. Sajnos csak Békássy Ferenc levelei maradtak fönn az utókor számára, Noelé elvesztek. A Békássy-levelek a nő leszármazottai révén kerültek elő, akikkel mintegy véletlenszerűen került kapcsolatba Angliában Gömöri György, az unokák neki juttatták el az édesanyjuk hagyatékában fönnmaradt leveleket.

A levelekkel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem csupán egy szerelmes ifjú vágyairól, reményeiről, udvarlásáról festenek plasztikus képet, hanem rendkívül pontos, színes panorámát adnak a korabeli – 1900-as évek eleji – Magyarországról és Angliáról. Szomorú lezárása a két fiatal levelezésének a Noelhez írt utolsó levél, mely már Békássy Évától, Ferenc húgától származik, aki közli a tragikus hírt. A fiatalember földi maradványait apja hozatta haza, és a zsennyei birtokukon temettette el, ott nyugszik mind a mai napig. Ezt a két eseményt Weiner Sennyey Tibor a Kiásás és temetés, illetve az Epilógus című kisprózáiban rögzítette.

Cambridge-i tanulmányai során Békássy már költőként is bontogatta szárnyait, tagja volt az Apostolok Társaságának, az egyetemen működő ifjú irodalmárok, gondolkodók körének, ahol többek között John Maynard Keynes-t, Virginia Woolfot és Ludwig Wittgensteint nevezhette barátainak.

Weiner Sennyey Tibor fikciót és valóságot elegyítő novellái főként azt az időszakot írják le, amikor Békássy már a fronton tartózkodik, és epekedve gondol Noelre, reménykedve abban, hogy majd újra láthatja lányt. De ez a vágya már nem teljesülhetett. A felolvasott novellákban megjelenik egy ifjú, osztrák báró, akivel jó barátságot köt Békássy, s akivel sokat beszélgetnek életről, szerelemről, terveikről, majd ez a barát viszi a szomorú hírt a Békássy családnak Ferenc haláláról a Folytasd, fiam! című részben, mely a prózakötet egyik legmegrendítőbb darabja.

Az előadást, felolvasást a szerzővel való kötetlen beszélgetés és könyvvásárlás, dedikálás zárta.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva