Ugrás a tartalomra

Demó

Eltűnnek hát a plakátok, nem keresik többé kegyeink és voksaink. Pedig lehetne szüntelen kampány. Igyekezhetnének folyton megnyerni, beültetni a virágládákat, feltölteni a kátyúkat, felújítani, ami méltó rá, lebontani, ami méltatlan. Iskolát avatni, utat építeni, kórházat felszerelni, mozit megmenteni. Persze, persze, több nap, mint kolbász. És a jó bor felszolgálásának is ideje van.

De még így is jó. Még így is legyen. Mert pompásan kitalálták ezt kétezer-ötszáz éve, aminek még halovány mása is jól működik. Újra és újra vissza kéne nyúlni, agórákon felolvasni, megvitatni a demokrácia ősmintáját. Lenne mit újra alkalmazni. Az athéni és a mai intézményrendszer közötti egyik jelentős különbség például, hogy a maiban nem lehet akkorát bukni. A vállalás kockázata odalett a cserépszavazások múltával. Talán ezért ennyi plakát, a sok ismeretlen arc. Honnan bukkannak fel, kik ők, a föld alól gombamód előbújó temérdek jelölt? A városokban jó részükről valószínűleg senki nem tudja. De ha kóklerekkel játsszuk, hát kóklerekkel. Demó-változat. Még így is legyen.

Csak a fásultság ellen nincs orvosság. A görög polgáréhoz képest a mai kiábrándultságát ábrázolni sem lehet. Kétezer-ötszáz év alatt már dugig ette magát a jó és a rossz tudásának fájáról, legyinteni sincs kedve. Túl sokat tud, a konkrétumokról túl keveset. Kiépültek a kulisszák, ami mögé rég nem engedik belátni, de kihallja a zavaró zajokat. Mutyit motyog, eloldalog.

Ha nem lehet másképp, akkor naivan. Be vannak ültetve a virágládák, feltöltve a kátyúk, és ez jó. Tényleg jó. És még sorolhatnánk. Igen, a fővárosban könnyebb sorolni, mint egy kelet-magyarországi zsákfaluban, könnyebb az őszi nyárban felszikrázó napon ruganyos léptekkel megjelenni a simára kövezett agórán, hogy leadjuk voksunkat – errefelé könnyebb, ez igaz. De még akkor is.

Alfred de Vigny, a mal du siècle, a kiábrándultság és csömör korának romantikus francia költője jegyezte le e sort: „Azon a napon, amikor nem lesz többé sem lelkesedés, sem szeretet, sem tisztelet, sem odaadás az emberek között, ássunk le a föld közepéig, és rakjunk bele ötszázmilliárd lőporoshordót, hadd robbanjon szét, mint a bomba, a világűr közepén.”

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.