Szentkuthy Miklós, a kívülálló

Szentkuthy Miklós Szent Orpheus Breviáriumának Eszkoriál című részében olvasható Borgia Ferenc imája, melyet térden állva mond el, illetve „vall meg” V. Károly uralkodó előtt. Persze ez álima, melynek valóságos szövete Borgia Ferenc lelki képlete, de azonnal kiderül, hogy Szentkuthy saját magáról beszél. A szöveg mintegy bemutatkozásként megtalálható a www.szentkuthymiklos.hu címen elérhető honlapunkon. Ez a részlet Szentkuthy Miklós egyik legfontosabb írott önarcképe. Ebben többek között felsorolja azt, hogy mi mindenen kívül helyezkedik el:

…S így lesz ez végig: pápa mellett én leszek az Antikrisztus, feleség mellett az önző Nárcisz, szülők házában a tékozló fiú, barátok között a hencegő és az áruló, hercegek között a majom-demokrata, parasztok mellett a raffinement madárijesztője, Salamanca egyetemén a bonmot-puffogtató romantikus pamfletista, írók között előkelő dilettáns, művészek szemében a dühöngő antiesztézis, szentek előtt terror-politikus, s a konvenció-barokkban e stílus bojkottált Nagy Betegje.

A kívül helyezkedésről szóló leírás élete bármely szakaszára rávetíthető, legyen szó akármelyik politikai rezsimről. (Ebből azonban nem nagyon derül ki, hogy Szentkuthy jól és szabadon érzi-e magát ebben a kívül-létben, vagy időnként börtönnek érzi, és inkább egy súlyos panaszimára adott okot.) Vajon most, a külföldi megjelenések sokaságával ez a helyzet megváltozik, vagy folytatódik az egyedülállása? De hát nézzük, mi is történt műveinek külföldi kiadása tekintetében, és mi várható a jövőben.

Szentkuthy Miklós dolgozószobájában (Fotó: Balla Demeter, 1973; forrás: szentkuthymiklos.hu)

A kiadókkal való kapcsolatom szinte vízióként tűnik fel egy színpadon. Látom mindazokat a személyeket, akik a világ különböző városaiban lelkesen beszélnek, írnak Szentkuthyról, olvassák, és persze fordítják, kiadják műveit, és folyton gondolkodnak róla, szinte lélekben beszélgetnek vele. A legkülönbözőbb megvilágításban elemzik gondolatait, stílusát, messzire kalandozó metaforáit. Hihetetlen energiával nyüzsgő beszélgetés-láncolat ez, ami persze csak virtuális, de tudom, hogy él, mivel történetesen én vagyok az, aki levelezek a lelkes olvasókkal, szerkesztőkkel, fordítókkal, kiadókkal, válaszolok kérdéseikre, olykor szorongok, ha egy mű szerződése nem halad az útján a megfelelő módon, máskor boldogan szólok a hazai Szentkuthy-barátoknak, ha megjelent egy könyv.

Az amerikai szál

Mindjárt itt van az első kiadó, pillanatnyilag talán a legfontosabb, akiről szeretnék szólni: Rainer J. Hanshe, a New York-i Contra Mundum Press igazgatója. 2012 márciusa óta levelezésünket összegyűjtöttem, és 2014 tavaszáig már kb. 800 oldalt tett ki. Előfordul ezekben az e-mailekben minden: még arról is kérdezett és részletes választ várt Rainer, hogyan értelmezzük Szentkuthy műveiben a gondolatjelet, milyen esetekben használta, miért fordult elő az, hogy egy mondatba csak egyetlen gondolatjelet tett, nem pedig két gondolatjel közé zárta mondanivalóját. Rainer minden iránt érdeklődik, ég a vágytól, hogy Szentkuthy összes könyvét megismerje, és szenved attól, hogy nem tud magyarul. A Contra Mundum Press gondozásában már 2012 őszén megjelent az első Szentkuthy-könyv: a Szent Orpheus Breviáriumának első kötete, a Marginalia on Casanova (Széljegyzetek Casanovához). Mikor Rainer elolvasta a frissen lefordított szöveget, lelkesen írta nekem, hogy azért imádja Szentkuthy művét, mert „táncolnak benne a mondatok, hihetetlenül nagy Szentkuthy stílusának megjelenítő ereje”.

Az amerikai kiadónál megjelent Szentkuthy-mű borítója

Több szép méltatás jelent meg a kötetről. Aztán 2013 őszén ezt a könyvet követte egy másik: Towards the One and Only Metaphor (Az egyetlen metafora felé), amely szintén nagy tetszést aratott, David van Dusen jelentős recenziót írt, amely 2014 februárjában a Times Literary Supplementben (továbbiakban: TLS) jelent meg – és itt álljunk meg egy pillanatra. Szentkuthy a 30-as évektől gyakori olvasója volt a TLS-nek. A Frivolitások és hitvallások című önéletrajzi visszaemlékezéseiben is beszélt arról, hogy a TLS-ben nagy angol esszéírók, mint Virginia Woolf, T.S.Eliot, A. Huxley cikkei névtelenül jelentek meg, és milyen örömteli játékot jelentett neki később olvasni ugyanezeket a műveket kötetekben, a nevekkel azonosítva. És persze óriási öröm volt nekünk, akik itthon közel álltunk Szentkuthyhoz, ebben a lapban látni, 2014-ben olvasni egy cikket az ő könyvéről. 2014 tavasza óta készítjük elő a következő könyvet, a Prae-t. Az elmúlt napokban jelent meg az első kötete, több mint 700 oldal. Ez is nagy esemény, sőt talán eddig a legnagyobb Szentkuthy műveinek fordítása és külföldi megjelenése történetében.

Itt jegyzem meg, hogy a Contra Mundum Press számára a Szentkuthy-könyvek fordítója a Londonban élő Tim Wilkinson, aki értékes munkájával felül tudott kerekedni azokon a nyelvi nehézségeken, amelyek annyi évtizeden át falként zárták el a lehetőséget Szentkuthy bármely művének lefordíthatósága előtt. Orzóy Ágnes pedig azért fontos személy ebben a csapatban, mert a lektorálás munkáját végezte el, és Szentkuthy gondolati elemei, stílusa esetében ez hosszú hónapokra hihetetlenül nagy erőbedobással járt.

A lefordíthatatlanság korlátain túl (a francia, a spanyol, a portugál, a török és a belga kiadásról)

Hosszú évtizedeken át Magyarországon szinte mindenki, aki ismerte Szentkuthy műveit, lefordíthatatlannak vélte azokat. Az első ellenpélda Párizsban született meg 1991-ben, mikor a Phébus Kiadónál Zéno Bianu és Kassai György fordításában megjelentek az első Szentkuthy-művek: En marge de Casanova (Széljegyzetek Casanovához) és a Renaissance noire (Fekete Reneszánsz). Majd néhány évre rá a Szent Orpheus Breviáriumának még két tagja: Escurial (Eszkoriál) és az Europa Minor (Robert Sctrick fordításában). Ugyancsak 1991-től a Librairie José Corti gondozásában megjelent: Vers l’uniquemétaphore (Az egyetlen metafora felé), majd Le calendrier de l’humilité (Az alázat kalendáriuma), En lisant Augustin (Ágoston olvasása közben), Robert Baroque (Barokk Róbert). A párizsi Seuil Kiadó pedig La Chronique Burgonde  (Burgundi Krónika) című történelmi regényt adta ki 1996-ban. 2002-től spanyolul és portugálul is megjelent a Szent Orpheus Breviáriumának első két kötete.

A francia kiadás borítója

Ezután nagy szünet következett, 2012. január végén jelentkezett nálam a barcelonai Subsuelo Kiadó szerkesztője, Xavier Grass azzal a kéréssel, hogy megadnánk-e a jogot az Ágoston olvasása közben című olvasónapló kiadására. Ez a mű Kovacsics Ádám kitűnő fordítói munkája révén 2014 tavaszán jelent meg.

2013-ban indult meg a tárgyalás az isztambuli Aylak Adams Kiadóval, amely a Széljegyzetek Casanovához Orpheus-részt választotta első Szentkuthy-kiadásként. Természetesen utánanéztünk a kiadó profiljának, és örömmel láttuk, hogy a komoly, „nagy” irodalommal foglalkoznak: Pirandello, Musil, Proust, Borges, Joyce, García Marquez műveit olvastam listájukon. A Casanova… lefordítása mostanra elkészült, és idén tavaszra készülnek megjelentetni. De már tervezik két másik Szentkuthy-mű lefordítását és kiadását, a második megjelenő könyv lesz Az egyetlen metafora felé. Nagy problémánk az, hogy angolból fordítják törökre a Szentkuthy-műveket, ami sok nyelvi tévedésre adhat okot. Sajnos még a kinyomtatott hibákat sem tudjuk ellenőrizni a törökül megjelent könyvekben. 

2014 nyarán lépett velem kapcsolatba Alexandre Laumonier belga kiadó, antropológus, zenész, aki nagy lelkesedéssel telefonált nekem: a Párizsban franciául megjelent Fekete Reneszánsz a kedvenc könyve lett, ő játszik reneszánsz lanton, nagyon kedveli Monteverdit, és egyáltalán Szentkuthy könyve mély hatást tett rá. Az ő kiadója főleg tudományos művek publikálásával foglalkozik, de Emmanuel Requette barátjával együtt alapítanak egy kiadót, amelynek az egyik súlypontja Szentkuthy Miklós Szent Orpheus Breviáriuma, annak mind a tíz kötete lesz. Ezt megrendítő volt hallani, nem is nagyon hittem el az első pillanatban. De azóta megkötöttük a szerződést, és az első könyv, a Széljegyzetek Casanovához idén márciusban fog megjelenni. Évente egy kötetet szeretnének kiadni az elkövetkező tíz évben. Érdekes, szinte szédítő arra gondolni, hogy ez a Szentkuthy-regény, miután először 1939-ben megjelent, és vallásgyalázás, valamint közerkölcs elleni vétség miatt azonnal bezúzták, azóta az elmúlt 25 évben, beszámítva a további magyar, valamint a francia, spanyol, portugál, angol, török és belga kiadásokat, összesen hétszer jelent és jelenik meg különböző nyelveken.

Idén januárban kedves baráti hangvételű levelet kaptam Kari Hukkila finn írótól, és azóta sűrű levelezésben vagyunk. Ő talán a leglelkesebb Szentkuthy-rajongó, és sok terve van az író jelenlétének további színen tartására, esetleg finn kiadásokra, valamint egy nemzetközi Szentkuthy Társaság megalapítására.

Tompa Mária