Színvakok festenek rólam kirakatképeket – Kálomista Bence versei a Debütben
1992-ben születtem Tapolcán. A Keszthelyi VSZK-ban érettségiztem, jelenleg a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakos hallgatója vagyok. Verseimet eddig csak a blogomon publikáltam.
Színvakok festenek rólam kirakatképeket
Kálomista Bence versei
SOSE LÁTOTT TORONY
Próbálom elhinni,
hogy egyszer:
elhajított lelkemet
csőrébe ragadja távoli rokonod,
egy ősi lény,
ki félig égbolt, félig asszony,
lapockáján pihés holdkorong.
Sose látott torony tetején
emlékeim görnyedt hátába tép,
gondosan elrendezett tőreidet
nedves, borzolt tollakkal vájja ki.
Hatalmas, forró vihart idéz elő,
párolgó esőcseppekből
fészket emel.
SORSCSAPDA
Szabad vagyok.
Bármit tehetek az életemmel,
az életem bármit tehet velem.
PORTRÉ
Színvakok festenek
rólam kirakatképeket:
tiritarka árnyalatokkal
készülnek a portrék,
egy felhasított vásznon
szétdörzsölt, fekete foltként
valósághűbb lennék.
KORREKCIÓ
Ha minden egyes
gondolatomnak hinnék,
rég halott lennék.
gondolatomnak hinnék,
rég halott lennék.
FAGYPONT
Lélek! Itt vagy még?
Nem adhatod fel! Kérlek,
légy újra gyermek!
LÁBNYOMOK
Lábnyomaimat hintsétek be
friss hóval,
ne találhasson rám a múltam,
bárki keresne otthonomban,
büszkén súgjátok fülébe,
megszületni indultam.
VOID
Minden szerelem íze más:
hozzád leginkább
az alkohol és cigarettafüst
elegyét hasonlítanám.
Ha részegen láncdohányosként,
megállás nélkül
gyújtok rá,
mintha újra ajkaid
peremén pihennék meg.
(Elítélem a józan életet,
mióta elengedtelek.)
