Ugrás a tartalomra

„Aki megért, s megértet”

Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban, egészen közel Sándor bácsi egykori tabáni otthonához. A tárlat anyaga a költő budai otthonából került a szép környezetbe, köztük olyan friss „leletek”, mint a csupán néhány napja előkerült kéziratok.

A Pál Eszter népdalénekes hangján felcsendülő, szülőföldről szóló ének töltötte be Budán a Döbrentei utca környékét. Noha kis forgalmú sétálóutca, olyanok is megálltak, akik nem tudtak a rendezvényről: Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Virág Benedek-házban. A közeli Tabánban lakott a felvilágosodás kori irodalom bölcs öregje, akinek házába oly gyakran zarándokoltak a fiatalok, hogy hallgassák történeteit, és tanuljanak tőle. Nem véletlen, ha alkata sokban emlékeztet bő kétszáz évvel később élt utódáéra, arra a költőre, aki szintén a Tabán lakója volt hosszú éveken át. Keresve sem lehetett volna méltóbb helyet találni a Kányádi Sándor emlékére megnyílt kiállításnak a Budai Könyvünnep idején – igaz, alig fértek be a látogatók, de ez igazán örömteli gond volt.

Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban
Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban

Nagy Gábor Tamás, az első kerület polgármestere mindenekelőtt Magdi néninek, Kányádi Sándor feleségének mondott köszönetet, aki „zokszó nélkül tűrte, hogy felforgassuk a lakását”. A kiállítás képi és tárgyi anyagának jelentős része ugyanis a házaspár otthonából került a Virág Benedek-házba, ahol egy hónapig csodálható meg a rendkívül gazdag válogatás. A polgármester szintén köszönetet mondott Erdélyi Lajosnak, Kányádi régi barátjának és fotósának. Neki köszönhetjük az olyan feledhetetlen pillanatokat, amikor Sándor bácsi a borpincében, fiatal élete teljében, pajkosan, optimizmussal telve tekint a világba – emlékeztetett Nagy Gábor Tamás. S hogy miért lett „Találkozások” a tárlat címe? Amerre csak járt a világban, apró falvaktól idegen földrészek nagyvárosaiig, fantasztikus sok találkozásban volt része. Talán velünk, ittlévőkkel is – mondta Nagy Gábor Tamás, és felhívta a figyelmet: a megnyitó végén mindenki magához vehet egy könyvjelzőt, s az azon található e-mail címre elküldheti Sándor bácsival kapcsolatos személyes történeteit. De nemcsak a könyvjelzőt, egy egyszerűségében is szép kivitelezésű füzetet is átvehetett mindenki Bakó Annamáriától, a Litea Könyvszalon vezetőjétől: ebben Faragó Laura Kányádi Sándorral készült interjúja olvasható versrészletekkel. Olyan közel lehet kerülni a kisgyermekkorát elmesélő költőhöz ezen a néhány oldalon, mint kevés más interjú által. 

Nagy Gábor Tamás, az első kerület polgármestere
Nagy Gábor Tamás, az első kerület polgármestere

A fotóanyagon túl kiállították a költő nevezetes íróasztalát, melyet Zsögödi Nagy Imre faragott, rajta írógépe és szemüvege, nekitámasztva míves sétabotja. A vitrinben kéz- és gépiratok árulkodnak a szárnyaló-csapongó-felszikrázó gondolatmenetekről, sorokról, rímekről, ott van az először ceruzával felfirkantott „Haldoklik Petőfi körtefája” sor, a tollal tisztázott fordítások vagy épp a könyvek elejébe rótt dedikációk. A kéziratok közül több is csupán két napja került elő – fordult ismét a költő feleségéhez a polgármester, a kiállítás tehát valóban a legfrissebb lenyomatot kínálja a Kányádi-életműből. A falakon helyet kaptak a nagy példaképek is: mindenekelőtt Arany, Petőfi, Kós Károly, de az atyai mester, Illyés Gyula is látható a közelségükben. A kortárs barátokat pedig szinte felsorolni sem lehet: Páskándi, Székely János, az erdélyi és határokon inneni alkotók színe-java. Nemcsak írók, de a szobrász, festő barátok és alkotásaik is láthatók, többek között Román Viktor, Nagy Imre bácsi, Szász Endre és műveik. Külön helyiséget szenteltek a családi pillanatoknak, Nagygalambfalva és környékének, az erdélyi táj képeinek, és persze a családi kert, az otthon, a régi iskola képkockái is mesélnek a múltról. De egy kis vetítőteremben maga Sándor bácsi is mesél a vásznon: ahogy azt tőle megszoktuk, indázva, „Benedek apósan” és utánozhatatlanul szívhez szólóan. 

Születtem, szerettem hazámat, s dolgoztam, ez az én életem története…
Születtem, szerettem hazámat, s dolgoztam, ez az én életem története…

Nagy Gábor Tamás Virág Benedek szavaival zárta beszédét: „Születtem, szerettem hazámat, s dolgoztam, ez az én életem története…” Mint ahogy az a mondat is a bölcs öregtől származik: „Áldásban lesztek, kik másoknak használtok.” Incze Ildikó színművész Magdi néni szavait idézte fel, akit egyszer arról kérdezett, hogy Sándor bácsi tényleg nem írt-e szerelmes verseket. A felesége akkor úgy felelt: „Hát, olyan szerelmesféle verseket írt.” S hogy a művésznő rácáfoljon, egy „igazi” szép, vallomásos verssel készült: „Bántani én nem akarlak / Szavaimmal betakarlak…” 

Incze Ildikó színművész
Incze Ildikó színművész

A kiállítást Szakolczay Lajos, Sándor bácsi évtizedeken át hű barátja nyitotta meg. „A költő lármafa – a kisebbségért, népért szóló” – kezdte beszédét az irodalomtörténész, azzal folytatva: Kányádi esztétikuma nem állna meg az erkölcs nélkül. Ennek megalapozója Kós Károly volt, építője pedig egész életében Kányádi Sándor. Szakolczay a Vannak vidékek ciklus talán legemlékezetesebb sorait idézte: „Vannak vidékek ahol / a fölösleges / kutya- s macskakölyköket / vízbe ölik vagy elevenen / eltemetik / de mielőtt még a szemük / kinyílt volna…” – amelyet nem kell magyarázni, és rávilágít az életmű erkölcsére. 

Szakolczay Lajos, Sándor bácsi évtizedeken át hű barátja
Szakolczay Lajos, Sándor bácsi évtizedeken át hű barátja

Az egykori jó barát első és meghatározó találkozásukat is felelevenítette. A Halottak napja Bécsben című, Szabófalvától San Fransiscóig ívelő hatalmas vers egyetlen mozzanatával kezdte szúrni a cenzúra szemét, mégpedig azzal, hogy a nemzetiségi költő Mátyásnak, az igazságosnak beszéli el panaszát: „Én királyom, nagy királyom, ki születtél Kolozsváron (…) Ne kelljen lenyelni nyelvünket önnön szégyenünkben.” A vers tehát tiltólistára került, ám Szakolczay kolozsvári látogatása alkalmával magához vette, és általa jelenhetett meg Budapesten, az Új Írásban először. „Az egész életmű a szabadsággal való találkozás példája, a szabadság mint erkölcs megfogalmazása” – hangsúlyozta Szakolczay Lajos. Végezetül Kányádi Sándor feleségét szólította meg négy sorral, ami azért ritka pillanat, mert az irodalomtörténész maga írta – versben.

 

Szívedből kiszakadt darab,

Erdély a semmibe harap.

Valaki jár a fák hegyén,

körötte föld, s égi fény.

 

Akit olvasnak, az él – zárta beszédét Szakolczay Lajos, melyhez csatlakozott a népdal szava is: az Elmegyek, elmegyek örök dallama. 

Megtudtuk, hogy budavári díszpolgárrá avatásához miért ezt a négy sort választotta Sándor bácsi: mert a strófa Erdély-szerte a megmaradás zálogává lett
Megtudtuk, hogy budavári díszpolgárrá avatásához miért ezt a négy sort választotta Sándor bácsi: mert a strófa Erdély-szerte a megmaradás zálogává lett 
Az 1954-es katonafotó hátulján ez a szöveg olvasható: „1959-ben a házkutatásban feleségem tulajdonaként lefoglalva”
Az 1954-es katonafotó hátulján ez a szöveg olvasható: „1959-ben a házkutatásban feleségem tulajdonaként lefoglalva”
Féktelen égi háború dúlt a szertartás alatt. (…)
Féktelen égi háború dúlt a szertartás alatt. (…) 

„Féktelen égi háború dúlt a szertartás alatt. (…) Mire Böjte Csaba lejött a szószékről, az elemek küzdelme elcsendesedett. Derült ég alatt, némán kísértük Sándort szülői házának kertjébe, ahol nemcsak a füvek-fák-virágok vártak rá, hanem ősei földi maradványai is. Így akarta! Itt Nagygalambfán, itt a református templomnál, itt a szülői háznál, itt a szilvafák alatt akart együtt lenni velünk az idők végezetéig…” (Kaiser Ottó)

Szöveg és fotók: Laik Eszter

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!