Látogatók a kastélyban

Ezek itt a kastélyromok. Fiam, ne nyúljál semmihez!

Valamilyen tűzvész volt, azt hiszem.
Azért kormosak a falak még mindig.
Meg ezek a macskák is akkor költözhettek ide, a kandallókba.
Hogy miféle selymek? Nem, nem hiszem, hogy napernyőből. Valamilyen fehérneműkből maradhattak. Tudnotok kell, hogy...

Tessék? Jó napot. Semmit. Csak eljöttünk megnézni... hát nem tilos az ilyesmi, igaz?... hogy hol írták alá, azt.
Hogy mit szedtünk föl a fűből? Fiacskám, mondtam, hogy... Mutasd csak! Ez itt egy ilyen régi tintatartó, na, hogy mondják... kalamáris. Benne van még egy toll is, beleszáradt, beletört... semmit nem ér ez már.
Gondoltuk, azért még jó lehet valamire, ha itt már nem kell, ki tudja, mit kell még aláírni egyszer... ez vajon ugyanaz a tintatartó, mit gondol? Hogy hogy értem, hogy ugyanaz, mint... Hát szóval, mint... nem érdekes.

Azt hallottuk, kinőtt itt egy fa a romok közül. Ez igaz? Hogy ott a nagyteremben vagy nagyszalonban, mi a neve... azt, ahol azt az izét... tényleg? Kinőtt, áttörte a padlót és a mennyezetet? Milyen fa? Tölgy? Fenyő?
Halljátok? Kinőtt! Egy libanoni cédrus!

A liba

Libát vettem Libanonban,
    haj, haj, haj.
El is lopták Trianonban,
    baj, baj, baj.
Non, non, non
    liba non, non, non.