Hamuszerda. Traian Pop Traian magyar nyelvű versgyűjteményének furcsán ható címe lényegében tükörfordítása a román Miercurea de cenuşǎ kifejezésnek, mely a magyar olvasó fülében összecsenghet a hamvazószerdával, a húsvét előtti negyvennapos böjt első napjának nevével. A vallás gyakorlói tudják, hogy ilyenkor a pap hamuba mártott ujjal keresztet rajzol a hívő homlokára, emlékeztetőként, hogy bűnös. A vallástörténetben jártasak azt is tudják, hogy az ősegyházban csak a bűnösöket, tolvajokat, erőszakolókat, gyilkosokat vitték daróczsákban a templomba, ahol a fejüket hamuval szórták be, s ahonnan kitiltották őket a nagyböjt idejére. II Orbán pápa vezette be 1091-ben, hogy minden ember homlokát jelöljék meg hamuval. A keleti keresztények azonban mást vallanak az eredendő (áteredő) bűnről. Az ortodox teológia szerint Isten bűntelennek teremtette az embert, s noha Ádám megszegte az isteni törvényt, utódai nem öröklik bűnét, csak rossz természetét. Ezért más a hamuszerda értelme és jelentésmezeje a román nyelvű versekben.

Böszörményi Zoltán, a fordító tisztában van ezzel, s nagyon helyesen nem hamvazószerdának fordította Traian Pop Traian versének és egyben verseskönyvének címét.

Traian Pop Traian (1952, Brassó) szembenézve eddigi életével, ellenzéki, lázadó ifjúságával, amikor is a forrongó fiatal generáció vezérét látták benne, úgy érzi, kevés mindaz, ami történt, hiszen a forradalom, amelyben részt vett, nem hozta el azt a gyökeres fordulatot, amire számított. Ez már 1990 tavaszán kiderült számára, már akkor úgy gondolta, tovább kell lépni a nagyobb szabadság felé. Ki is vándorolt Németországba, hiszen felesége német, s brassóiként, majd temesváriként mindig is beszélte ezt a nyelvet. Ám élete második nagy csalódása akkor érte, amikor világossá vált, hogy a „német szabadság” sem az a szabadság, amelyre vágyott. Kiderült, hogy még a „tetszettek volna forradalmat csinálni” sem elegendő magyarázat arra a szabadságdeficitre, amelyet a fiatal költő megélt. Ezt a beteljesületlen reményt visszhangozzák Traian Pop Traian 2000-es években született versei, melyekből a magyar olvasó immár három kötetnyi válogatást olvashat: Abszolút hatalom (Mandics György fordítása, 2022), Ökörszem (Pethő Lorand fordítása, 2024) s a legfrissebb: Hamuszerda (Böszörményi Zoltán fordítása, 2024). Ezzel a román és német nyelven megjelent művek háromnegyed része olvasható magyarul.

Böszörményi Zoltán beismeri, hogy igazából akkor fejtette meg Traian Pop Traian verseinek titkát, amikor hagyta, hogy e költemények eggyé legyenek vele, s nemcsak a versek éltek benne, hanem ő is élt a versekben. Túl a nyelvi lehetőségek kapuján, ő is azonosult a sorokban feltett kérdésekkel, amelyek mindig nyitottak voltak, s azok is maradnak. Mert a költő nem racionális válaszokat keres kérdéseire, mint valami krimiíró, hanem megpróbálja átélni azt, ami nem volt jó, ami nem sikerült, s nincs magyarázat, miért nem sikerült.

Böszörményi így formázza meg magyarul ezt az állapotot:

„az eseményt követően egyetlen sort ír le

nem

és hogy elvesztette a bizalmát

a szó gyógyerejében vagy

semmihez sem volt kedve

ez

sokkal később történt

azóta

nem tudja mi lett vele

csak ír

csak ír

mintha a világ vége közeledne

ettől függne az élete”

(Les clins d’oeil)

Az új élethelyzetben a költő körülnéz, és keserű portrékat rajzol azokról, akik „ellopták a forradalmat”, s készen állnak minden forradalom meglopására, elárulására:

„ó mennyire utálom magam kiáltotta

a pizsamát viselő papucsos úr

üdülője teraszáról

miután sikerült elgáncsolnia

egy útját keresztező betűt

 

három gyermeke van (gyűlöli

a szerelmet)

valaha néhány verset írt (gyűlöli

a verset )

szerzet egy dalt (gyűlöli

a zenét)

annak gyűlölete ez

aki abbahagyta a dohányzást

és remegő áhítattal magába szívja

a szomszédja cigarettafüstjét

 

amióta magát tudja

egy másik helyet foglalt el

mint amit

az élet útvesztőiben vagy a

Mengyelejev táblázatban

számára kijelöltek

és amikor rátalál

na akkor láss mély unalmat

 

gyere szaladjunk (együtt?) kiáltja

fotózzunk ússzunk áruljuk el

(ahogy illik) ezt az egyetemes gyűlöletet

igyekezz te

betűk

és árnyékok

alkalmi besúgója”

(Megváltás)

Az ok azonban nem mindig külső, hanem belső is, hiszen, be kell ismerni, a hősies ellenállói magatartás néha csupán önnyugtató és súlytalan önigazolás:

„tűnj el

és tudod mit

menj a fenébe

 

menj te válaszoltam

amikor már

olyan messze jártam

nem hallhatta

amit mondtam”

(Tűnj el)

A hazugságok végén már az sem állapítható meg, hogy ki is kezdte.

„hazudtam emberek én hazudtam

egyszer sem ettem halat

algát sem még

akkor sem ha szidalmakkal

most tele a szám

és mindezt nem elvi kérdés tisztázásáért

mondom el nektek

hanem csak úgy hogy elfoglaljam valamivel

magam

 

ugyan már ha tényleg tudni akarod

nem te

mi hazudtunk neked”

(Hazudtam)

Az egész forradalmi félresiklás vége a lét elemzése: a generációváltás.

„elsőszülött

fiam

hanyatt-homlok igyekszik felnőtté válni

míg én arról álmodom

hogy újra gyermek legyek

ő nem tudja hogyan étkezzen mit kell tennie

hogyan élje meg másként a a pillanatot

mint ahogyan én egykoron…

….

a kelet európai fiúgyermek

aki van-európában született

s aki mint a gyom az utcán nevelkedett

nyakában lakáskulccsal

most a méz tengerpartján

a sors elkényeztetettje

a vajhegy tövében

ez a fiúgyermek (hogyan másként?)

szocialista eszméket dédelgetˮ

(Gier Alarm)

Ez a végszó, vagy mégsem? Az új nemzedék megint elölről kezd mindent? Az egész csak körforgás? Traian Pop szeretné, ha más lenne a végkimenetel, még akkor is, ha ő nem talált rá a gyógyító elixírre. Lehet, hogy nincs is ilyen? Csak a hit marad, hogy amit mi nem tudtunk megoldani, nekik majd jobban sikerül. Böszörményi Zoltán pompásan, nagy beleéléssel fordította le ezt az üzenetet.

 

Traian Pop Traian: Hamuszerda. Fordította Böszörményi Zoltán. Irodalmi Jelen Könyvek, 2024.