Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. IV.
Felnyitok, ó, magamra nyitok
jónéhány könyvet, majd lapozza több eszem,
négy szemem, hét kezem…
Pecsétjét feltépve, feloldva élvezem:
mind tudás-töredék, nyílt titok…
(Zorman Zelme)
Prae-réteg prések halmozódtak, tolultak, majd oldódtak a légies elme-szerkezetek és elbeszélés-széfek szivárvány-spirálisan törvénytelen örvényében…
„…legnagyobb meglepetésére látja, hogy a házmester lelkét még nem vitték el az angyalok, hirtelen ő veszi el és egy erdőbe viszi a holttesttel együtt. A házmester felébred, azt hiszi, hogy a túlvilágon van és Susan egy angyal. Égő szerelemmel imádja, de persze abban a hiszemben, hogy megtisztult lelke égi boldogsága ez. A Hűség Kertje hirtelen kettéválik (Svájcban éjjel tavak és ég teljesen egyformák, a hegyláncok csak fekete választóövek; üres tó és ömlő ég úgy van egymás felett, mint a misekehely a pap feje fölött, ha túl függőlegesen issza az utolsó cseppet), a két part között elhajózik Susan a házmesterrel…” – Szentkuthy Miklós: Prae, második kötet, részlet.
A meta-regény buli lesz!
Így kirántott jel: Ulysses…
Performance. Egy intim utazószínház bemutatójára kaptam meghívást – közvetíti a leíró. Az akció az Állatkert egyik üres barlangjában, a fehér farkasok területén zajlott. Baltazar Hörgborg Fakirsson (önkínzó művész) és párja: Dotti Dottírsson (illuzionista hermafrodita) döbbenetes, felejthetetlen előadását a téli napfordulón, éjjel láthattam…
Másnapos lazulás / Thai masszázs:
Wan ma nincs
bent (kint sincs).
Noon van, aki (Azaki):
hátamra ül, megtapos,
lapockát ropogtat (alapos),
vállat, vádlit merevtelenít,
görcs-köveket morzsol,
ölet, heréket rezegtet, jósol:
gyökércsakrát, fenék-pofát szétfeszít…
- - -
Swift semmire-se-jó műhelyeiben gyapjútlan juh tenyésztését szorgalmazzák a tudósok, jégből akarnak puskaport készíteni, lágyított márványból vánkost, s indítványozzák, hogy az az emberi ürülékből nyerjék vissza a tápanyagokat…
Más! Az egyik sértésparódiát állítólag Doctor Johnson rögtönözte: A felesége, uram, azzal takaródzik, hogy bordélyban dolgozik, pedig csempészholmit árul… A szatíra egyik homályos (vagy hagyományos?) formája a kifejezések feltétel nélküli felcserélése (volt?). Nem vetette ezt meg pl. Macedonio Fernández, se Quvedo, se Georg Bernard Shaw sem… A hirtelen váltás (is) egy hatásos módszer. Példa: A szépségnek egy ifjú papja, egy hellén fénnyel átitatott elme, egy remek, egy igazi férfi, akinek van (egérhez méltó) ízlése. Vagy, íme, egy andalúziai nóta ®észlete:
Huszonöt szalmaszálból
széket csináltam.
Talán azt akarod, hogy
pofádba vágjam?
Groussac (könyörületességével kérkedve) a mondatszerkesztést aknázza ki ördögi ügyességgel. Azért űz gúnyt az írásból, mert kevés olvasót vonz, és lassan készül el. Szatanil angyalt, a bogumilok Istenének lázadó elsőszülött fiát úgy fékezték meg, hogy a nevéből elvették az „il” képzőt, amely eladdig a koronáját és fényét biztosította. Ma a tűz a hajléka, házigazdája pedig a Mindenható haragja…
A replika hőse, egy bizonyos Henderson doktor, aki 1787 táján hunyt el Oxfordban, állítólag e találó szavakon kívül nem hagyott hátra mást (maga-maga után) emlékül: szép és elégséges ez a halhatatlanság.
Az első világháború végén (Genfben) hallott legenda szerint Servet Mihály így szólt a bírákhoz, miután máglyahalálra ítélték: Elégek, ám ez csupán egy tény. A vitát az örökkévalóságban folytatjuk…
Jorge Luis Borges: Az idő újabb cáfolata. Források: A sértés művészete fejezet nyomán.
- - -
Talált füzetben, fűzött üzenetbe ágyazott – kissé átázott – jele(nete)k közlekednek…
A fortyogó must most böjtre töltve. Tavalyi tanok is összeérve: oldódással tolulnak érbe… Mosódik, tisztul az agyfalak kérge… Másképpen! Kezdetben vala a Szép – kezdte személyes szavait Sajgó (jezsuita) atya egy kortárs kiállítás (elektrográfiai) megnyitóján. És a böjtre újabb most-ot öltve mosolygott (vissza – azssiv), csak semmi depkó: egy fura freskó… A művész a tripla-kávéba kért még két unirumot – s a jelenlét virgonc volt legott… Hiszen, a bizonyos kreatív, és az eleve elrendelt Szép: nem csupán individuumok magánzárkája!
Miközben, amott: jó Kocsmaturista barátunk Nem Slam-je köszöntötte a leíró könyvbemutatóját (utó-rezegtetve):
Egy nyitott műhely margójára
Alva járva, plafont nézve
Halkan várva, arcot tépve
Évekkel későbbi ovációban
Fagyott őrült meditációban
Lambériagörcsöket számolt
Bogarat és szöget hántolt
S mindent mit az élet rátolt
S beindult a TV-bontás
S lett ipari jellegű montázs
Vitte orvos, rendőr s postás
Képzőművészeti tettlegesség
Benne vad esetlegesség
Aztán a festék elfogyott
A vágy meg elfogott
Egy új művészt
Izmusok nélkül
Dadai ovizmusbam felnőve
Fekete lyukba megszökve
Undernatív alterground
Tilos az á meg az áu
Eu-rópa kiadta útját
Nem issza vízöntő kútját
Hiába umbert echózik a mélye
Neki bak elit a lénye
Ihletet adtak a dogok
Összeértek hát a dolgok
Mint Drehernek Schwechatban
Képzőlődik, tehát van
- - -
Majd a Nyitott művek – képzőművészeti szabad esszék, reflexiók című könyv magánélete tovább folytatódott: performance-velősen, szimultán-rétegesen és levegősen…
