Angyal kartonpapírból

Predák Anna 2005-ben született Budapesten, és tanulmányait is ott végezte. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója, szabadidejét pedig főként az írásnak szenteli.

Pára 

Sár és akáctüskék fednek vastagon belülről,
a légzés forró és keserű.
Hallom, ahogy madarak énekelnek a piszkos ablakon át,
lázálmaimban vezetni tanulok az erdőn keresztül.

Rándíts görcsbe és kezdj elölről,
kapard le a zsírt hajamról.
Ne csak próbálj tűzbe nyúlni,
aztán kelletlenül elfújni a lángot.

Akármeddig nyálazhatod az ujjaid,
odaképzelheted a sercegést,
a valósághoz határozott mozdulatok kellenek.
Bőrkeményedések.

Szédülsz a zárt fürdőszobaajtó mögött,
talpad alatt izzad a csempe,
és csak most jut eszedbe megkérdezni,
biztosan itt van-e a helyed.

Menj haza,
vagy annál is jobb:
maradj otthon.
Betegedj bele a kedvemért.

Angyal kartonpapírból

Pedig nemrég még rángott a szemem,
duplán pislogott.
Gyertyafényben ereszkedtek le hozzám,
tervrajzokat köpködtek a hajamba,
én meg tetűfésűvel kipiszkáltam, egésszé gyúrtam a részeket tenyeremben.
Kosárpalánkra dobtam a legtöbb ötletem.
Van, ami fogalmam sincs, mikor került helyére.

Ha izgalomra vágysz, hajolj víztükör felé, verd magad arcon.
Oldj meg régi keresztrejtvényeket csukott szemmel.
Mindig fogaiddal nyisd ki nagyapád bicskáját.
Rúgd szét az útmenti pitypangokat.
Hajtogass újat.

Csak hagyj feküdni a nedves aszfalton.