Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. III.
Felnyitok, megnyitok, kinyitok
néhány könyvet lassítva és spontán:
lám, megannyi közvetítő talány,
s mind tudás-töredék, nyílt titok…
Zorman Zelme
„E fenomenológiai halmazelméletben a világ a látszatok halmaza (s ha volna is benne Esse Ipsum Subsistens, ez az istenség ugyancsak meglepődne, micsoda szolgalegény – sőt, micsoda tetű a fölébe rétegződő hierarchiák halmazában)…
Tractatuszának híres Credójában Wittgenstein azt mondja: a filozofálás célja a gondolatok logikai tisztázása. A filozófia nem elmélet, hanem tevékenység…
Nagardzsuna a tagadás mestere; a szkepszis fejedelme – egyfajta keleti Sextus Empiricus, azzal a különbséggel, hogy nála a minden tétel üres tana oly nihilizmus, amelynek van a belátásban pozitív aspektusa is…” – Határ Győző: Özön közöny, 10-ik könyv, Telítődés és tautológia / A gondolat hombárja (részletek).
- - -
Egy dadogó, internetes rádió-kimondó pirkadatkor asszír királyok neveit sorolja (valahol id. e. a 7-8-ik században járhatunk): Szusszanó Szulmanu, Solosma Sanheriba, Pul Phunga, Tiglat-Tulu Pilopter, Sima Sinaherib, Sargon Sesong – imígy visong…
A hajnali forgolódások és meztelen bőr-tapadások mögül (ismét) a különféle ércek érdes éneke szólt: ásványi foszlásokról dúdolt az obszidián-fekete falakból…
S abban a pillanatban (éppen 161 kilométerrel arrébb, délkeleten): 64 komondor jelent meg a programozó zseni elméjében. Csak álltak némán – és a táj csöndje rezegtette szőrzetüket, a súlyos suba-rengeteget, és jelentőségteljes jelenlétüket… 4-es csoportokba rendeződve, ritmikus-szabálytalanul, mégis mértani pontossággal elkülönülve, moccanatlanul álltak s felülnézetből furcsa, geometriai növény-alakzatokat formáltak…
A kivetülésben 32 évnyi elhallgatott történet is besűrűsödött s egy különös vákuumban próbált feloldódni…
A természet a misztériumokat éli meg, és folyamatos megújulással, organikus és archaikus szimbolikákkal mutatja be milliónyi arculatát… – gondolta egy szöveg-dekoltázsba mélyebben betekintő olvasó, miközben egy füstös hang hozzáfűzte, hogy: a nyelv hozzá képest csak fragmentumok, szakadozott ritmusok folyamata…
- - -
A leíró egy fotópapírt talál.
Analóg felvétel. A képen ő áll –
és egy kb. 101 éves harmonikás
fotómasinát tartva exponál…
A helyszín: Gyoma, Körös-part,
sűrű hótakaróval. A fény-homályt
képző és elnyelő gép: Zeiss Ikon (art)…
A fénykép hátulján, lilásan elfolyó tinta,
a diktáló emlék-ész által az alábbiakat írta:
Tél-ifjú a tavaszban:
Ártér-fákban „ravasz” van...
Havazás az optikába:
Művész-modell arca kába.
- - -
Valahol vaku villan, a sötétből villám-kacsintás robban elő és beletekint a franciás hangulatú kávézó antikvitás-tereibe, még egy-két villanás – és néhány jelenet részlete is kirajzolódik: a jazz-zongorista egy képzőművészeti szabad esszé könyv bemutatóján meglepi a közönséget: a szinte dadaista szövegolvasás közben egy 1900-as évekbeli Neapolitan mandolint varázsol elő, majd Bach szviteket, légies tételeket játszik, melyek olyan szövevényesek, mint a modern improvizációk, illetve az önmaguk által alakuló, képlékeny felhő-variációk… Korok, izmusok párolognak el és vissza…
- - -
Egy szinte idillikus (illatokkal elegy) időkristályból illékony, elfoszlóan áttetsző betűk peregnek alá:
Az idő a legfényesebb napvilágnál
is oly halkan jár, mint éjszaka a tolvaj.
Úgy rámeredni, ráordítani az időre,
hogy rémülten állva maradjon –
megváltás vagy katasztrófa?
(Byung-Chul Han: Az idő illata – filozófiai esszé az elidőzés művészetéről, részlet.)
A leíró egyik – talán már ismerős – alteregója az előzményeket és utózmá(ko)nyokat önironikus csattanóval próbálja (f)eloldani:
Szeppukkanás!
(Szeppuku jaj-iku)
Félresikerült
harakiri közben vak-
belet műtöttem
…
