Az Irodalmi Jelen irodalmi anekdotapályázatot hirdet bármely korosztály számára.

A beadandó pályaműveknek meg kell felelniük az anekdota műfaji követelményeinek. Témájukat tekintve vagy az irodalom valamely jeles, klasszikus vagy kortárs alkotójáról, művelőjéről (költő, író, irodalmár, műfordító, előadó stb.), vagy az irodalmi élet valamilyen eseményéről kell szólnia. Csak olyan anekdotákat fogadunk el, amelyek máshol (beleértve az internetes felületeket, közösségi médiát is) nem jelentek meg.

A pályaművek nem haladhatják meg a kétezer leütést (szóközökkel együtt!).

Egy pályázó legfeljebb három pályaművet küldhet be.

A pályázat jeligés, kérjük a jeligét feltüntetni a beküldött mű(vek) felett.

 

Például:

              Jelige: Almaanna

 

              A legszebb regény (cím)

 

              xxxxxxxxxxxx  (szöveg)

 

A pályázati anyagot doc, docx, rtf kiterjesztéssel (formátumban) fogadjuk el, odt, pdf és egyéb formátumban csatolt írásokat NEM fogadunk el.

 

A pályázatot az anekdotapalyazat@gmail.com e-mail-címre kérjük beküldeni legkésőbb 2026. március 20-a éjfélig. A határidőn túl érkezett műveket nem áll módunkban elbírálni.

A zsűrit az Irodalmi Jelen szerkesztőségének tagjai alkotják. A pályázat eredményét az irodalmijelen.hu oldalon tesszük közzé 2026. május 20-án.

Díjazás:

I. helyezett: 100 000 Ft + egyéves Irodalmi Jelen-előfizetés,

II. helyezett: 75 000 Ft + egyéves Irodalmi Jelen-előfizetés,

III. helyezett: 50 000 Ft + egyéves Irodalmi Jelen-előfizetés.

Valamennyi díjazott és dicséretben részesült művet közlünk az Irodalmi Jelen nyomtatott és online változatában. A szerkesztőség fenntartja a jogot a közölt művek szükséges formai, esetleges tartalmi-stilisztikai szerkesztésére.

 

***

 

Az anekdota rövid, prózai alkotás, jellemzően csattanóval, illetve erkölcsi tanulsággal végződő történet, amely – az adomával ellentétben – létező nevezetes személyekhez kapcsolódik. A történet lehet valós vagy kitalált, de mindenképpen hihető. Az anekdota a népköltészetben is fellelhető a mese egyik alfajaként, de rokonítható a szólással, illetve a tréfával is.

 

***

 

Két anekdota egy-egy klasszikusunkról:

 

A nagy mesemondó, Jókai Mór csak az irodalomban nevezte magát Mórnak, egyébként mindig kiírta a teljes keresztnevét. Nagyon haragudott azért, ha valaki csak Mórnak szólította. Egyszer Tóth Lőrinctől kapott levelet ezzel a megszólítással:

– Kedves barátom, Mór!

Másnap így válaszolt neki:

– Kedves barátom, Lőr!

 

*

 

Valamikor a húszas évek legelején a Belvárosban Babits Mihály összetalálkozott Szabó Dezsővel.

– Olvasta az új regényemet? – kérdezte Szabó.

– Az új regényét? – kérdezett vissza némi zavarban a költő.

– Igen. Az elsodort falut. Lehetséges, hogy hírét sem hallotta? – csodálkozott az író.

– De... igen... persze... csak sok a gondom mostanában, és nem érek rá...

Szabó Dezső sértett gőggel nézett rá:

– Hát miféle poeta doctus maga, ha a kor legnagyobb epikai művébe bele se kukkant? Ezt nem gondoltam volna...

– Ne vegye rossz néven... Mindenképpen elolvasom... Még a héten nekikezdek – motyogta zavartan Babits.

Elbúcsúztak, Babits tett három lépést, majd a fejére csapott, és visszafordult:

– Bocsánat... Ne haragudjon... Most jut eszembe: olvastam!