„A KÖZÉPKOR ERKÖLCSEI TERMÉSZETESEBBEK VOLTAK”
Az Üllői útról nekem mindig két dolog jut eszembe: az egyik Kosztolányi Üllői úti fák című verse, a másik pedig a Magyar Napló könyvesboltja. A kultúrának ez a kicsi, de pótolhatatlan műhelye, és ‒ ha már a török időket felidéző könyv bemutatójáról írok ‒ irodalmi végvára. Tegnap este is oda igyekeztem az őszies időben: Rónai Balázs Zoltán Egy középkori polgár című kötetének bemutatójára, melyet Luzsicza István moderált.
A nem kimondottan népes, ám annál érdeklődőbb közönség előtt Luzsicza köszöntötte a költőt, majd gratulált a nemrég kapott Irodalmi Jelen-díjához, melyet próza kategóriában nyert el. Továbbá elmondta róla, hogy az Országút című folyóirat szerkesztője, aki eddig nyolc könyvvel dicsekedhet. Luzsicza szerint Rónai költészetére az impressziók átadása és a közös dolgainkon való töprengés jellemző, majd megkérdezte a költőtől, hogyan került kötetével a középkorba.
Rónai erre azt válaszolta, hogy mivel éppen kimerültek a verstémái, valami újat keresett, és az udvaron dohányozva egyszerre megjelent lelki szemei előtt egy akasztott ember képe. Úgy érezte, mintha egy középkori téren állna, és arra gondolt, milyen jó, hogy nem ő lóg ott. Ez lett a könyv első verse, Az életörömrül. Ez adta meg a könyv alaphangját, ezt kezdte el tovább írni egy gyakorlatilag kitalált, „középkoriasch” nyelven, mely több helyen szándékosan rontott versformákkal is dolgozik. Rónai szerint a középkor nem volt annyira sötét, és ha az ember nem jobbágyként élt akkor, néha egészen kellemes hely lehetett. Miután a költő érces, jellegzetes hangján felolvasta a szóban forgó „programverset”, elmondta, hogy az illusztrációk is családon belül maradtak, hiszen festőművész felesége, Jakatics-Szabó Veronika kezét és – a verseket képileg sokszor továbbgondoló – alkotó képzeletét dicsérik.
Ezt követően Luzsicza István ‒ aki szintén költő, és a Magyar Napló folyóirat szerkesztője is ‒ elmondta, hogy a kötetben összesen tizenhárom vers szerepel. Azért ilyen kevés, mert elbeszélő költeményekről, tehát hosszabb lélegzetű munkákról van szó. „Hogy állt össze a téma, egy álközépkori ember álközépkori élete?” ‒ tudakolta. Rónai elmondta, hogy nem kívánt részletes, teljes világképet adni, mert az sok hiba-, és tévedéslehetőséget szülhetett volna a kor visszaadásában, melyben főleg korábbi olvasmányélményeire hagyatkozott ‒ hiszen mindig érdekelte a középkor, és a nyelvtörténet is. Luzsicza ezután a kötet humoros oldalára volt kíváncsi. Rónai azt felelte, hogy mivel a költői alkotások nagy része borongós hangulatú, nem akart ilyet írni. Inkább azt szerette volna, ha az olvasók egy kedélyesebb, ironikusabb stílussal találkoznak a lapokon.
Továbbá elmondta azt is, hogy a középkorba való visszatérés számára azt is jelentette, hogy elhagyhatta a modern kor szemforgatásait, tabuit: szerinte a középkor erkölcsei természetesebbek voltak, és emiatt egyfajta felszabadult őszinteséget érzett írás közben.
Ezután ismét felolvasás következett. Rónai az Az félreolvasásrúl című költeménye prezentálásával ábrázolta, milyen versei humora. Az egy betű félreolvasása miatt közösségileg megszégyenített főhősérről elmondta, hogy „ez gyakorlatilag egy mai karaktergyilkosság”, és ekkor kiderült, hogy ezek a versek nem csak a múltról szólnak, hanem a mi korunkról is: az általános, emberi örömökről valamint problémákról. A kötet főhősét Rónai pragmatikus, kicsit lusta és konformista emberként mutatja be, aki voltaképpen „nem rossz fej”, de csak az utolsó versig. Ott ugyanis kiderül róla, hogy ‒ horribile dictu ‒ egy „erkölcstelen gazember”, akivel már nem igazán lehet azonosulni. Ezzel kapcsolatosan a szerző arra is kitért, hogy „amíg a dolgok kedvezőek, addig nincsenek éles döntéshelyzetek”, de hőse a kötet végén olyan helyzetbe kerül, amilyenbe ő soha nem szeretne.
Amikor Luzsicza arról kérdezte, tervezi-e téma és a hang folytatását, Rónai azt felelte, hogy talán, de most inkább annak örül, hogy lett egy igazán „tematikus kötete”.
A dedikálás után hazaindulva láttuk, ahogy már hullatják sárguló leveleiket az Üllői úti fák.
Fotók az estről: Acsai Roland
További képek a lapozható galériában!
