Krasznahorkai László magyar írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
A díjat a szerzőnek az indoklás szerint "az apokaliptikus rettegés közepette a művészet erejét megerősítő, lenyűgöző, látnoki erejű és magával ragadó műveiért" ítélték oda.
A 71 éves író 2015-ben nyerte el a Nemzetközi Man Booker-díjat, azóta tartják számon a Nobel-díj esélyesei között.
Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán, ahol gyerekkorát is töltötte. Már fiatalon erős érdeklődést mutatott az irodalom iránt, és korán megmutatkozott kivételes nyelvi érzéke. Tanulmányait Szegeden kezdte, majd Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be, ahol a humán tudományok felé fordult. Az egyetemi évek során bontakozott ki benne az a sajátos világlátás, amely későbbi műveit is áthatja – a világ rendezetlenségének, az emberi létezés szorongásainak és az értelem utáni kutatásnak a kérdései.
Első regénye, a Sátántangó 1985-ben jelent meg, és rövid idő alatt kultikus státuszt vívott ki magának a magyar irodalomban. A könyv zárt falusi közegben játszódik, de univerzális kérdéseket vet fel: mi történik, ha a közösség elveszíti hitét a rendben és az erkölcsben. A szöveg sűrű, a mondatok szinte végtelenül hömpölyögnek – ez a stílus vált Krasznahorkai védjegyévé. A Sátántangó után olyan művekkel folytatta pályáját, mint Az ellenállás melankóliája vagy a Háború és háború, amelyekben a világ széthullásának tapasztalata mindig együtt jár az újrateremtés vágyával.
Az 1990-es évektől neve egyre ismertebbé vált nemzetközi szinten is.
Irodalmi Nobel-díjat legutóbb Kertész Imre kapott magyarként 2002-ben.
Fotó: MTI / Marjai János (2017. március)