-
Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Balla Zsófia, Kukorelly Endre, Király Farkas, Finta Éva, Vörös István, Bíró Gergely, Báthori Csaba, Lajtos Nóra, Vörös István, Halmai Tamás, Markó Béla, Marton Réka Zsófia, Fellinger Károly
Az irodalom írmagból való kertek gyümölcse, irgalom története
Hibátlan rímekben ragyog e versnek belső, égi mása. Az éjszakában megbúvik az erkölcs napfogyatkozása. (Szőcs Géza: Születésnapomra) -
Kodolányi Gyula, Bollobás Enikő, Papp Für János, Kertész Dávid, Szeder Réka, Lévai Aliz Mária, Kabai Henrik, Gerencsér Anna, Vajda Anna Noémi, Bak Rita, Kopriva Nikolett, Nagy Izabella
Áldott, kinek ott billegsz elméje hegyén
„Fényesen csendel a tükör csak úgy magamagának, az esti csendben, a háborúban, kipillant, kikacsint (mondom, a háborúban, a negédes háborúban).” (Zudor János: Tükör) -
Lőrincz P. Gabriella, Mirtse Zsuzsa, Laczkó Vass Róbert, Lázár Balázs, Csepcsányi Éva
Örök csak az, amit Isten alkotott
„Angyalként persze, jobb lett volna, de hol a balkáni gerle tolla is angyalszárnyként pernyéllik mennybe, ott élek én – s a penge él.” (Farkas Árpád: Pengeélen) -
Bánki Éva, Noszlopi Botond, Dimény H. Árpád, Regős Mátyás, Szakács István Péter, Vincze Nóra Veronika
A gépek helyettünk éreznek
„Mert félelem nélkül mit ér az élet?
Ha minden bajt tudunk előre, olcsó.
A túlsó partnál tiszta, mély a víz,
ott úszhatnék erősen, sportosan.”
(Nádasdy Ádám: Ott úszhatnék) -
Lackfi János, Magyari Ágnes, Filip-Kégl Ildikó, Filip Tamás, Izer Janka, Weiss Raoul, Gulisio Tímea
Sejtelmes költői pozícióból néz ránk a délutáni Hold
„Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.”
(Faludy György: Szerelmes vers) -
Böszörményi Zoltán, Bege Magdolna, Laik Eszter, Bene Zoltán, Hudy Árpád, Varga Melinda, Bátorligeti Mária, Boldog Zoltán
Most néma a fű is, nem zenél
„Zaj maga is Csend apja
és Zaj jóváhagyása nélkül
nem élhet Csend.”
(Sohár Pál: Csend és zaj) -
Acsai Roland, Bene Zoltán
Magokat vetni, hidakat építeni – Indián szalad a sorok között
A színpadon és a nézőtéren egyformán érződik, hogy a jubileum több egyszerű születésnapi ünnepségnél. A program ismertetője szerint az est a huszonöt éves folyóirat történetére tekint vissza, miközben az alkotói inspiráció kérdését is középpontba állítja. Az esemény alcíme – Avagy miért leszünk inspiráltak –, ennek a szándéknak a tömör megfogalmazása.
-
Günther Grass dedikációja az Irodalmi Jelen olvasóinak
A 2004 májusában megjelent lapszámunkban Günther Grass Nobel-díjas író az Irodalmi Jelen olvasóinak címzett dedikálása is fellelhető. -
-
Kárpátaljai magyar irodalmi pillanatkép 2004-ből
„A kárpátaljai magyar irodalom jelenkori szerzőinek alkotásait mutatjuk be olvasóinknak az Irodalmi Jelen négy oldalán (11–14.). A kárpátaljai írástudók az egyetemes magyar irodalom jeles résztvevői. Alábbi összeállításunk azonban csak ízelítőt, betekintést nyújt alkotói műhelyükbe. Reméljük, hogy – megkerülve a földet, Sydneytől Vancouverig – minden magyar nyelvű író kedvet kap, hogy az Irodalmi Jelen hasábjain közzétegye alkotását” – írtuk 2004-ben, szeptemberi lapszámunkban. A jelzett oldalakon Balla D. Károly, Dr.
-
Határok nélkül
2002-ben júniustól kisebb formátumváltáson megy át az Irodalmi Jelen folyóirat, a 16 oldalas A4-es megjelenés 8 oldalas A3-assá alakul.
2003 februárjában a fejléc is megváltozik, de marad a 8 oldal. A folyóirat ekkortól kezd önálló életet, már nem a Nyugati Jelen mellékleteként jelenik meg, hanem elkezdődik az erdélyi és magyarországi terjesztése. Szintén 2003 februárjában indul el az azóta is hatalmas népszerűségnek örvendő debütrovat, Orbán János Dénes szerkesztésében.
-
Így indultunk 25 évvel ezelőtt
Az Irodalmi Jelen 25 évvel ezelőtt, 2001 novemberében indult útjára Aradon. Az első lapszámok még a Nyugati Jelen napilap havi mellékleteként jelentek meg.
Az elkövetkezőkben – 2026 novemberéig – megpróbáljuk feleleveníteni az eltelt 25 év főbb állomásait.
Kezdjünk az első számmal (amely letölthető archívumunkból), pontosabban az olvasóknak szánt üzenetünkkel, mely ma is érvényes, és Kányádi Sándor gyönyörű versével.
