a fekete arcban rémült szem-fehér,
megfásult, halott tekintet,
miben csak éhség félelme él.

A plakát is a kamerába bámul,
a filmbe konzervált szándék elfásul.
Lényeg, hogy jövőbe fagyasztva a kép,
mit meg szeretnél tenni…az a szép.

„Bocsánat anyu, mi vagy ki az az ember?
És hogy nézett ki, mi szőtte álmát, és hát
hogy lett belőle, veszélyeztetett állat?”

„Két dolog, ami mind nagyobb csodálattal és hódolattal tölti be lelkemet: a csillagos ég felettem és a morál törvénye bennem.” Immanuel Kant, a bölcs, a filozófus szavait idéztem. Szavai, amit kifejeznek: szülőanyánk, a Föld és a morál egysége bennünk. Ezt az egységet megbontani, több mint engedetlenség: vétség szülőanyánk és embertársaik ellen. „A természet és az ember egysége megbomlott” – mondjuk és kérdjük: miért, mit tegyünk? A sokunkat foglalkozató kérdésre szerény válaszként álljon itt, az alábbi három vers.

Véróceán felett keringő gépmadarak
elpusztult konzervdoboz-lakó féreg
benzinfaló fémkarú gépszörnyeteg.

A napfény ma értük ragyog,
Én is hagyom a tegnapot,
A holnapot nem kérdezem,
Szívvel telik meg a szívem.

Sikamlós pengeként hatol belém a szó
Hogy ami testet ölt, az mind elmúló
Hogy amiként a víz, elfolyik időnk
Gyarapszik múltunk és enyészik jövőnk

holtponton esel át s esik az eső
szobádba váratlan vendég érkezik
alszol tovább és nem te vagy az első
aki majd semmire nem emlékezik

Kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?
Szóval szólni,
igével igéződni
Gondolattal teremteni,
kicsi fűszál, szeretnél-e nagyra nőni?

Kifordult vétség, kavargó mélység,
háborgó kékség merül alá a csendben.
Felborult élet, szenvedő lélek…
Ki menti meg a Földet?

Szabadon éltek és felkészültek
Hogy egy nap lehet ide kerülnek
Folyton cikáztak, golyót sem kértek
Hogy legalább a haláluk után
Legyenek szépek

„Víz kéne, tiszta, mely a szennyet elmossa,
áldott kenyér, mely az új erőt hozza,
jó szó, mitől gyógyul a lélek,

Szökik az erdő hópuha csendje
Űzi az ember, űzi a balta
Ez a világunk, a dolgok rendje
A hó a csonkot majd betakarja

Mennyi fájdalom, mennyi bánat
Gyötörheti a lelkedet, és milyen rossz lehet, hogy
Nem mondhatod el senkinek.

A természet ingyen ad: szelet, vizet, Napot.
Segítségükkel éljük, védjük a holnapot!
Legyen úgy formálva a lét, az energia,
hogy Földnek, az embertől, ne kelljen fájnia!

lombok alól felel a világ,
kell egy őszi, egy őszi király,
kinek nyöghet a levél s az ág,
ha fázik és éhes.