Azt hiszem, valaki követ engem… A virtuális falu kamerát tett a hűtőszekrényem fölé. Valahányszor megnyikordul az ajtó, hahotázó kacifejek formájában rejtjeleket küld a kamera Zuckerbergnek, hogy ha-ha-ha, ez a nőszemély már megint jól bevacsorázott.

„Gondoljunk csak bele, milyen magával ragadó egyéniség lehetett ez a Bernát, aki harminc nemes, gazdag, fiatal férfit rá tudott venni arra, hogy mondjon le a víg vadászatokról, lakomákról, a nőkről és megannyi másról, ami a korabeli aranyifjaknak alanyi jogon »járt«!” – Csepcsányi Éva tárcája.

Egy év híján negyedszázada született az alábbi írás. Elhangzott a müncheni Szabad Európa Rádió „Nyugati levél” című rovatában, majd 1991. november 4-én megjelent a rádió nevét viselő, kérészéletű budapesti hetilap negyedik számában. Azóta sok víz lefolyt a Rajnán meg a többi európai folyón, de a szöveg néhány gondolata továbbra is időszerű. Vagy újra.

Szeretem, amikor az utazás, amelyre invitál, továbbelmélkedésre késztet. Vagy éppen szomorú vizekre terel. Én is keresem a választ: vajon „mennyi öröm / és türelmetlen várakozás / fája száradt ki” bennem már eddig is? És mennyi fog még? – Bege Magdolna tárcája

A vonatúttal a gyerek- és ifjúkorod minden rezdülése felidézhető: a barátnőid arca, akikkel rovásírással leveleztél, titkos postaládátok volt, sőt, egy idő után kódolt nyelven halandzsáztatok egymással, a patakban fürdés izgalma, a patakban nagyszőnyeg-mosás, nagymamád almás pitéje, nagyapáddal az erdei kirándulások.

Vajon hogyan alakul a huszadik század magyar irodalmának és zenés színpadának története, meg persze Kosztolányi Dezső és Csáth Géza pályája, ha ebben a balsorsot hordó 1910-es évben a Nemzeti Színház nem utasítja vissza Kosztolányi egy homéroszi inspirációjú színpadi játékát, amelyhez Csáth Géza írt kísérőzenét?!

Akiben működik az ítélőképesség, annak, ha a részletekkel nincs is tisztában, de a gépezet működését mindenképpen át kell látnia. Akiből meg hiányzik az objektív ítéletalkotás igénye és képessége, annak mit mondhatnék?

Olykor fölteszik nekem a kérdést: miféle bölcsességekkel nyertem meg a miniszterelnök bizalmát, hogy felkért főtanácsadójának (vagy más terminológiával: megbízottjának), mit tudhatok, amit más nem?

Sírja előtt egyetlen nappá válik több mint nyolcszáz év. Csak állok és nézek. Mellettem egy szerzetes zsolozsmázik. Szeméről ítélve távol-keleti lehet. A kegyhely a minoritáké. Az obszervánsokkal és kapucinusokkal szemben övék a történelmi elsőbbség. Ők adták Páduai Szent Antalt, Szent Bonaventúrát és Szent Maximilián Kolbét, aki önként vállalta egy rabtársa helyett a halált Auschwitzban.

A vers imádság, kapu a mindenség felé, az emberekért, és nem a költőért van, a költő csak eszköz, különleges adathordozó, az a feladata, hogy jól közvetítsen.

Megtalálták Géza sírját? Melyik Gézáét? Ki volt az a Géza? Komolyan ő találta ki a vasárnapi zárva tartást? – Tárcánkban egy kifosztott királysír nyomába eredtünk.

„Lám Béla életének is sorsdöntő színhelye volt a soknevű kastély. E fiatal mérnökhallgató és tartalékos tiszt jegyesét, Bertukát szerette el Ady az első világégés küszöbén.”

„Szeretném hinni a Gonoszt, mert akkor mindenre lenne magyarázat. Tudni, hogy övé a földi királyság, ami véget ér egyszer, és az örök semmibe hullik majd elporladva.” – Laik Eszter tárcája

Csak jó és rossz mű létezik, aki nem így olvassa a corpust, az takarja le a szerző nevét. Az irodalom nem versenysport, ahol a nők és a férfiak külön futamban mérik össze erejüket.

Hogyan tegye hasznossá magát gazdaságilag és társadalmilag egy bölcsész? Milyen követendő minták léteznek számára? Néhány példával igyekszünk segíteni. Boldog Zoltán tárcája.

Persze, hogy nyolcvanöt – bólint az ember –, legalább annyi. Hiszen a múltkor volt száz, nem igaz?

„Ha tető alatt laksz, madarak a szomszédaid. Jobbak bármilyen emberi lénynél. Zajt csapni persze ők is tudnak, néha változatosabban, mint egy felső lakó, de a madárneszezés mégis a legszórakoztatóbb ébresztő, ami létezik.” – Laik Eszter tárcája

A legtöbb férfi abban a tévhitben ringatózik, hogy neki kell kezdeményeznie. Hogy a szexben a pasié a vezérszerep. Hát ez bizony kapitális tévedés. A hímek nevetséges megfelelési kényszere.

Mit akarnak ezzel a szóval: czivilizáczió?