Mit akarnak ezzel a szóval: czivilizáczió?

„Más kérdés, hogy mit szólna ehhez – például – Babits Mihály. Aki, ugye, már nem igen tud szólni. De ha tudna is, egyáltalán nem biztos, hogy a kérdéses banknak adná az arcát. Vagy oda tenné a jogdíjait, vagy itt vezetné a Nyugat szerény számláját.” – Laik Eszter jegyzete.

Szóval gyanús arc vagy, betolakodó. Néha, késő este, taxival jössz haza. Ezt is megemlíti neked. Kíváncsi, honnan érkezel ilyenkor. Mondod, irodalmi estről, utána szoktál sörözni egy keveset a barátokkal, s megesik, hogy lekésed az utolsó trolit. Na, ekkor leszel csak igazán gyanús.

„Tehát Wok and go, kérem, ahogy a kínai mondja, és tessék engem a lelkiismeretemmel, a dilemmáimmal és a honfitársaimmal itt hagyni a fenébe. Ne okozzanak nekünk problémát! Gondoltam, de nem mondtam. Ahol nincs közös nyelv, ott még lehet közös a hallgatás.” – Boldog Zoltán tárcája

„Én úgy vagyok vele, hogy az énekelni nem tudó színészek, a mértani vonalrajzoknál egy életen át kitartó festők és a kizárólag madzagcseréhez értő szakemberek esetén csupán kétségeim támadnak a tehetségüket illetően, de amikor valaki a legszűkebb szakterülete alapjaival sincs tisztában, ott meginog a civilizációba vetett bizalmam.” – Laik Eszter tárcája

„Mi a német? Öt évszázad német szerzői írják egy problematikus haza krónikáját” – áll nagy betűkkel A németek olvasókönyve* című papírfedelű kötet hátsó borítóján. Valamikor a kilencvenes évek elején vásároltam Münchenben ezt a kis német irodalmi kincsesbányát, amelyben Luthertől Goethén át Günther Grassig érdekesnél érdekesebb versek és prózák sorjáznak. De a legkülönösebb közöttük – legalábbis számomra – Heinrich von Kleist Anekdote aus dem letzten preußischen Kriege című karcolata. Mivel még annak idején, magam szórakozására lefordítottam, saját átültetésemben közlöm alább e tanulságos kis gyöngyszemet.

„Milyen szép nap is ez a teljes anyagi összeomlásra, micsoda pokoli pillanat kétezer-ötszáz forinttal és a visszahányt, dombornyomott plasztikkártyával a zsebben, a félelemmel a fejben, körülöttünk a sok-sok felszabaduló elmével, akik nem törődnek az ATM-mel, a modern ember oltárával, ami elé havonta legalább kétszer odajárulunk, meggyónjuk bűneinket, elmormogunk pár miatyánkot vagy baszdmeget, és hálát adunk a banknak, hogy megkaptuk, ami nélküle is megilletne minket.” – Boldog Zoltán tárcája

„Van abban valami meghökkentő, hogy amikor az ember békésen áztatózik egy hétfő este a fürdőkádban, egyszer csak megcsörren a telefonja, s a vonal túlvégén az édesanyja azt mondja elcsigázva, evakuálták őket. Ezt hogy érted? – kérdez vissza ilyenkor az ember, mert hát mi mást kérdezhetne hasonló helyzetben.” – Laik Eszter tárcája.

Vészjóslóra sikerült a 86. Ünnepi Könyvhét és a 14. Gyermekkönyvnapok plakátja. Egy jegyzetben elemezzük a látottakat.

Hogyan kapcsolódik össze gróf Andrássy Gyula Sztálinnal, Columbo hadnaggyal és a dalszerző-énekes Kovács Ákossal? – Molnár H. Magor jegyzete

A magyartanároknak kevés lehetőségük van arra, hogy becsempésszék a kortárs kultúrát az érettségire. Tankönyvszerzőket és középiskolai tanárokat kérdeztünk arról, mely szerzők milyen műveit teszik tétellé, és hogyan idézik be a Vad Fruttikat és a slam poetryt a szóbeli vizsgára.

Az ember tragédiájának legújabb kiadása előtt érdekes bevezetőre bukkantunk, amely képzavarai mellett a Madách-életrajz számos részletének ellentmond. Ráadásul a 18. századhoz köti a 19. századi szerzőt. Andor Csaba jegyzetét olvashatják.

Amikor a már halott íróját sújtó, több évtizedes ideológiai szilencium után 1979-ben megjelent a bukaresti Kriterion kiadásában, meg sem vettem. Nem ismertem, nem érdekelt. Az irigyelt-csodált anyaország túlparti, dél-partiumi rádiós fülelőjeként és tévés kukkolójaként – odautazni alig lehetett, a nyomtatott betű odaátról hófehér, üldözött holló volt – idegennek éreztem minden transzszilván megnyilvánulást, a táncháztól Dsidáig (már amit megismerni engedtek belőle), s ezen a magyar szak négy kolozsvári éve sem változtatott, sőt. Jó pár éve aztán nem győzöm szórni a fejemre a hamut.

Különös levelet kaptak a napokban a csődvédelem alá került Ulpius-ház Kiadó hitelezői – vagyis azok a szerzők, fordítók, szerkesztők, akiknek sok milliót nem fizetett ki a cég. Ha azt akarják, hogy megkapják a pénzüket, fizessenek. Bár még akkor sem biztos, hogy megkapják. – Laik Eszter jegyzete.

„És akkor egyszercsak felbukkan ez a Kadarkai. Nem tudom, hogyan keveredtem a videók között váltogatva az Arckép című sorozatához, ha jól emlékszem, Kulka János volt a „horog”, amin fennakadtam, aztán le se akartam jönni róla.” – Laik Eszter tárcája.

„Együtt mentünk Egerbe, a csodás, ékszerdoboznyi, hősi városba, ahol mind a ketten születtünk, együtt mentünk, hogy az érsekkel, hazánk egyik híres dogmatika professzorával interjút készítsünk. István ragyogott, örült, mint egy gyermek…” – Antall Istvánra Csepcsányi Éva emlékezik

"Nagy igazság, hogy a látható problémákra, a látható emberekre kell koncentrálni, a bajba jutott devizahitelesek pedig épp ilyenek. A bajban nevelkedett, azóta is bajban lévő, és úgy tűnik, bajban is maradó diákhitelesek viszont ezek szerint másmilyenek." – Molnár H. Magor jegyzete

A pilótafülkéből kizárt kapitány, aki a kabin ajtaján dörömböl, az utasok sikolyai közepette, miközben a zuhanófélben levő gép vészesen közelít a sziklás-havas hegyoldalhoz: olyan jelenet, amit profi légikatasztrófa-filmesek is sokért nem adnának.

A mai írás maszatol, ködösít, elföd, kiforgat, hamisít, elhallgat. Olvasni kellene inkább, a régieket, minél régebbieket, újra és újra.