Pár százalék nyitottság – kortárs irodalom a szóbeli magyar érettségin
A magyartanároknak kevés lehetőségük van arra, hogy becsempésszék a kortárs kultúrát az érettségire. Tankönyvszerzőket és középiskolai tanárokat kérdeztünk arról, mely szerzők milyen műveit teszik tétellé, és hogyan idézik be a Vad Fruttikat és a slam poetryt a szóbeli vizsgára.
Évek óta heves viták zajlanak arról, hogyan kellene átalakítani a magyar irodalom oktatását a középiskolákban. Vannak, akik a készségek és képességek fejlesztésére esküsznek, mások az élményközpontúságban hisznek, vagy éppen alkotásra, versírásra serkentenék az érintőképernyővel összenőtt gyermekkezeket. A valóságban a legtöbb tanár kicsi irodalomtörténészeket képez, akiknek mindenképpen ismerniük kell a kerettantervekben szereplő fogalmakat, hogy a jövő boldog és tájékozott olvasóivá váljanak. Négy éven keresztül tanulják távoli korok fontosnak vélt műveit, és amikor eljutnak a kortárs irodalomhoz, meglepődve látják, milyen közel áll hozzájuk a slam poetry vagy éppen Lackfi János egy-egy verse. „Tanárnő, nem lehetett volna Csokonai Vitéz Mihály helyett egy kicsivel több dalszövegelemzést tanulni?” – kérdezik az érettségihez közeledve. „Nem lehetett” – hangozhat az őszinte, kiábrándító válasz, hiszen a tanítandó szerzők és művek listáját szigorúan bevasalják a pedagóguson. Bármennyire is próbálják becsempészni az irodalomkönyvek a kortárs kultúrát az oktatásba, így is rendkívül kevés idő jut saját korunkra. Ezért is van különleges felelőssége egy magyar szakos középiskolai tanárnak, mely szerzőt, művet vagy kulturális jelenséget választja középszinten a magyar szóbeli érettségi általa összeállított tételei közé. A nyolc témakörbe (Életművek, Portrék, Látásmódok, Világirodalom, Színház- és drámatörténet, Regionális kultúra, A kortárs irodalomból, Az irodalom határterületei) sorolt húsz tétel között ugyanis egy koncentrál kifejezetten a kortárs irodalomra, kettő pedig (a regionális kultúra és az irodalom határterületei) lehetőséget teremt arra, hogy tanár egy-egy aktuális jelenséget csempésszen a tételek közé. Ez az arány elszomorító, hiszen a diák éppen saját kora irodalmának nagy részéről maradhat le.
Ezért is vettük a bátorságot, hogy megkérdezzünk néhány magyartanárt, miként élnek ezzel a nem túl nagy mozgástérrel. Gera Csilla, aki az Apáczai Kiadónál megjelent 10. osztályos irodalomtankönyv szerzője, elárulta, hogy vizsgázói az irodalom határterületei témakörön belül zeneszöveg és irodalom kapcsolatát mutathatják be a Vad Fruttik Nem hiszek című dalának elemzésén keresztül. Ha ehhez nem lenne kedvük, a tétel lehetőséget ad arra is, hogy a ma divatos slam poetryhez kapcsolódva slammerek szövegeit elemezze a felelő. Gera Csilla kortárs érettségi tételnek Tóth Krisztina Pixel című művét választotta, amelynek feldolgozását az Irodalmi Jelen Zoom című videója alapján kezdték el. „A címadó pixel és a szövegtest fogalma új volt a tanulók számára, de A térd történetének ide vonatkozó részlete alapján könnyen feltérképeztük a műfaji kategóriákat. Beszéltünk arról is, hogy regényként vagy novellafüzérként olvasható a mű. Érdekes és tanulságos viták zajlottak tanár-diák, diák-diák között” – árulta el a szegedi szakközépiskola tanára.
Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium tanára és a Magyartanárok Egyesületének alelnöke egy szabadon választott kortárs magyar novella elemzését határozta meg feladatként a szóbelire. „A tételek kijelölésénél adok egy listát a lehetséges érettségi tételekről, és ebből együtt választjuk ki, hogy mi legyen. Vagyis a döntést közösen hozzuk, én kijelölöm a peremfeltételeket, és megfogalmazom a lehetőségeket, majd megvitatjuk és döntünk” – árulta el a módszertani hátteret. Majd hozzátette, éppen jövőre változtat a tételsoron, Borbély Szilárd Nincstelenek című regényét elemezhetik a bizottság előtt a jelenlegi 11. osztályos tanulók. Az irodalom határterületei szintén eléggé széles mozgásteret ad a maturanduszoknak, akiknek egy közösen látott színházi előadást kell bemutatniuk.
Jenei Gyula, az Eső című irodalmi folyóirat szerkesztője, a kortárs literatúra kiváló ismerője csak tavaly óta tanít gimnáziumban. Első végzős osztályának a kollégái által évek óta használt kortárs tételt választotta: Varró Dániel költészetét. „Varró stílusparódiái rendesen behúzzák az irodalmi hagyományt, annak is a középiskolában tanított részét, néhány diáknak pedig a Maszat-hegy még gyerekkorából ismerős” – érvelt a döntés mellett Jenei Gyula, bár azt is bevallotta, hogy jövőre lecseréli Varrót. A szolnoki tanár a regionális kultúra című témakört nyitotta ki a jelenkor felé, amikor Benedek Szabolcs A Nagy Degeneráció című első regényét választotta, amely szorosan kapcsolódik a Tisza-parti városhoz. Határterületként pedig Az irodalom filmen igen tág témát tartotta ideálisnak az érettségire. „Kosztolányi-, Móricz-, Örkény-, Déry-, Kertész-regények, novellák is számításba jöhetnek az azokból készült filmváltozatokkal, de például A legyek ura, a Golding-regény és a belőle készült, immár klasszikus Peter Brook-film összevetése is hálás feladat” – magyarázta.
Gera Csilla, Jenei Gyula, Fűzfa Balázs és Fenyő D. György
Fűzfa Balázs tankönyvszerző, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense középiskolai tanárként jövőre fog érettségiztetni. Az élményközpontú irodalomtanítás elhivatott képviselője elmondta, hogy a 2015-2016-os tanévben Péterfy Gergely Kitömött barbár című Aegon-díjas regényét elemezhetik a nála szóbelizők. A könyv főszereplője Kazinczy Ferenc, ezért két legyet ütünk egy csapásra, hiszen nyelvtörténetből és irodalomtörténetből egyaránt tanítanunk kell őt – magyarázta döntését Fűzfa Balázs. „Az órai feldolgozáskor a szöveget egy korokon átívelő problematika részévé tehetjük: a barbárság relativitása, ábrázolásai a különböző művészeti ágakban – ez mind-mind olyan kérdéskör, amelyeket gyerekeink több tételnél is fel tudnak használni. Bartók Allegro barbarója – melynek kottája a Nyugatban jelent meg 1912-ben! –, Móricz Barbárokja eleve része a tananyagnak, hogy csak a direkt példákat említsük. De természetesen tanítjuk-taníthatjuk a barbárságot Radnótival, Kertésszel, Ottlikkal, Pilinszkyvel – és sajnos másokkal – kapcsolatban is” – szélesítette tovább látóterünket a pedagógus, aki szerint Péterfy regénye „a narrációs technikák valóságos kincsestára”, és stilisztikai erényeit is kiemelte.
Fűzfa Balázs, A 12 legszebb magyar vers program szervezője az irodalom határterületei tételhez legszívesebben saját rendezvénysorozatát választaná, amelynek állomásain a Nagy Versmondás keretében az adott helyhez kapcsolódó költeményt szavalt el több száz diák Jordán Tamás vezényletével. „A 12 Nagy Versmondásról 12 félórás film is készült, s szerintem a „határterületek” témakör feldolgozásához ezek is jól használhatók – nem utolsósorban azért is, mert rajtuk különböző filmesztétikai kérdések is tanulmányozhatók” – véli a rendezvény főszervezője.
Talán a fentiekből is látható, hogy a könnyűzene, a film és a slam poetry egyre nagyobb teret követel magának a szóbeli magyar érettségin. A legkülönlegesebb helyzetbe – tudomásunk szerint – mégis egy Szegeden élő, szanki származású fiatal költő kerülhetett, akit érettségi tétellé emelt egykori iskolája. Az 1989-es születésű Pál Sándor Attilának 2013-ban Pontozó címmel jelent meg verseskötete a JAK-nál, így talán minden idők legfiatalabb szerzőjévé válhat az idei szóbeli érettségin.
Az egyik fő kérdés mégis az, jót teszünk-e a kortársakkal, ha vizsgaanyagként próbáljuk bizonyítani fontosságukat. Vagy éppen az a veszély fenyegeti őket, mint kedvenc zeneszámunkat, amikor csengőhangként vagy ébresztőóránk dallamaként állítjuk be, és hónapok múltán szomorúan tapasztaljuk: megutáltuk vagy meguntuk az egykori slágert. Így talán célravezetőbb a Gera Csilla vagy a Fenyő D. György javasolta módszert alkalmazni, amikor a diákok maguk választhatnak az adott témakörön belül egy-egy konkrét élmény alapján. Hiszen a tanárok attól, hogy az erősen központosított oktatás keretei között csak néhány százaléknyi esélyük van foglalkozni saját korukkal, még lehetnek nyitottak a diákok felé.
