A Tiszatáj folyóiratot, a 2011 óta működő új szerkesztőséget az elmúlt hetekben erős kritika érte, amely szerint a lap eltávolodott a szegedi hagyományoktól, így nem tölti be a várossal szembeni hivatását. Az eddigi egyoldalú vitát foglaltuk össze, és megszólaltattunk néhány érintettet.

​​​​​​​Szeretjük a mozgalmakat, a nagy, általános célokat. Pláne, ha mindez összekapcsolódik a költészettel. Ilyennek ígérkezik a 100 ezer költő a változásért gigantikus felolvasása a PIM-ben 2012. szeptember 29-én. Mi is síkra szállunk egy számunkra fontos ügyért.

​​​​​​​Minden szerző sajátos, kezelendő habitussal rendelkezik. De mindegyiküknek egy a célja: írása megjelenése. A következő, fiktív levelezésfoszlányok azt próbálják bemutatni, milyen hangnemmel és érvrendszerrel dolgoznak a legkitartóbbak.

A Látó című marosvásárhelyi folyóirat „megszüntetéséről” számos sajtóhír jelent meg a napokban. A helyzetet próbáltuk feltérképezni Klebelsberg Karina segítségével.

„Az utazó maga sem érti, hogy miután hivatalosan utasítják, hogy pakoljon össze, míg visszajönnek érte, miért az jár cihelődés közben a fejében, hogy a kullancsvédő tablettákat mégiscsak otthon hagyta.” – Laik Eszter tárcája.

A természetben nincs üresség. A világegyetemben az ősrobbanás óta zeng vagy dereng a 3 Kelvin fokos sugárzás. Nincsen soha, sehol sötét, persze ahonnan a fény visszaszorul, ott összesűrűsödik az árnyék.

Most is odaát imbolyog, csalhatatlan biztonsággal, láthatatlan szakadék partján. És egyszerre megáll. Mint aki felébredt évszázados álmából, rámered a szomszéd ház előtti cseresznyefára. Az elé hajló ágra. Egy szem piros cseresznyére.

Illyés Gyula költői estje volt a legnagyobb szenzáció a Szepsi Csombor összejöveteleinek történetében. Mint mondani  szokás: " a csilláron is lógtak", s még az előadóterem előtti lépcsőházban is sokan szorongtak. 1980-ban pedig hat költő mondta el a verseit: Weöres Sándor, Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes, Juhász Ferenc, Pilinszky János és Vas István. A névsor magáért beszél.

Lehet ott haza, ahol nem értik a hexametert? Ahol Gulácsy eksztázisa nem üt rést életünk viaszos burkán? Haza, ami nem Na’Conxypan?

A himnuszok szövege általában kétfajta: öndicsérő, vagy önsirató. A nagyobb népek természetszerűleg az előbbit kedvelik. A kisebb népeknél újabb alcsoport az országukat természeti szépségük miatt dicsérő himnusz.

„Elég a házmesterszellemből, az éber figyelemből, hogy mindenütt ott áll látványosan vagy láthatatlanul a felügyelő, a smasszer, az ellenőr, a biztonsági őr…” – Laik Eszter tárcája.

Számomra mindig kényelmetlen, ha alkohollal kierősített művészember egyik pillanatról a másikra forradalmárba vált, bömbölve forradalmár, még akkor is, ha éppen forradalmi a helyzet. Szükség volt némi telő időre, hogy felismerjem, a dolgok így soha nem függenek össze. Ahhoz is idő kellett, hogy az emlékek és Ratkó József költő leváljanak egymásról, megmaradjon a költő, akitől sorok, strófák, kész versek dörrennek be alkalomadtán, pedig soha nem tanultam verset, a Ratkók megtapadtak.

Innen már csak egy apró szemantikai lépés kellett, hogy emberevőnek könyveljék el a végtelen tajgák és tundrák szerteszórt vadásznépét. Emellett azzal is vádolják őket, hogy távoli nyelvrokonaink. (Hogy távoliak, az vitathatatlan.)

Buzássy már a címadással kínzó értelmezéskényszer-helyzetet teremt, mintegy azonmód gátat szabván a felelőtlen olvasásnak; rögtön az exponációnál megakasztván, ellehetetlenítvén a rutint, egy (mintegy) paralel másod-mozdulattal előlről hátrafelé átvilágítja művét.

Tóth Krisztina legutóbb a FISZ Táborban kérte meg közvetetten stábunkat, hogy törölje a róla készült felvételt. Ehhez kapcsolódó jegyzetünket olvashatják.

Az ország egyik legismertebb történészét, Romsics Ignácot egyik kollégája az antiszemitizmus vádjával illette. Cikkünkben összefoglaltuk röviden a vitát, és néhány észrevételünket is mellékeltük a jelenlegi helyzetképhez.

​​​​​​​Strandon találkozni pikáns. A strandon nincsenek rég dédelgetett álmok és fájdalmak, nincsenek átszínezett emlékek és illúziók, csak a (majdnem) pőre valóság. – Laik Eszter tárcája

A távol itt nem kerül közel, és a közelség sosem fog kitágulni. Nem láthatok a janicsárok jelmeze mögé, s az örökdíszletben rendszerhiba volna a könyöklő.

"Én csak addig tudok hinni egy társadalom kohéziós erejében, amíg az a szakmai szempontokat fontosabb esetekben a politikai meggondolások főlé képes helyezni. A szakmai becsület kötelez jobb- és baloldalon is, ne hagyjuk, hogy a tudományos minősítések rendszerét bárki is alárendelje végig nem gondolt politikai szempontoknak."

Milyen könyveket vigyünk magunkkal a nyaralásra? Segítünk a választásban – nőknek, férfiaknak, gyerekeknek egyaránt.