"Ez csak két példa „szerencseleleteim” történetéből. Mivel az erdélyi levéltárak magyar anyagának részletes feldolgozása még várat magára, nem tartom lehetetlennek, hogy egy fiatalabb kutató még rábukkanhat valamilyen kéziratra, levélre, vagy más dokumentumra, ami egy csapásra más megvilágításba helyez egy magyar írót, tudóst, vagy történeti személyiséget. "- Gömöri György írása júniusi lapunk tárcatárából.

Megint hibáztam. Kint hagytam az udvaron szép, ezüst kerékpáromat. Kint felejtettem már-már antik leletnek számító Kettler bicajomat, ívesen beállva a nagy, belvárosi ház udvarába. Három gyönyörű, tényleg csodaszép gépkocsi parkol középütt, s néhány bicikli itt-ott szélül. Hibáztam, mert rossz helyen álltam, még akkor is, ha nem tudtam eddig mi a rossz hely. Most már tudom. Megérdemlem tehát, hogy kiszúrták kerekemet.

Új helyen lakok. A Híd utcában. Gyakran gondolok Eulerre és königsbergi hídjaira, amelyeken csak egyszer lehet átmenni, s vissza nem fordulhatsz. Itt is egy olyan híd áll. Még meg van a részlet, abból, amit Eiffel tervezett, aztán a többi csupa vas, csupa hegesztés. Ezen a hétvégén kitárom két spalettás ablakát emeleti szobámnak. Az egyik a téren daloló borfesztiválra néz, a másik a hídi vásárra. A Napváros ünnepel.

„De akár növekszik bármifajta feszültség Oroszország távolabbi határai mentén, akár nem, akár érdeke egy új atlanti béke Önöknek, akár nem, a méltányosság azt kívánja, hogy Kö­nigs­berg városának helyzete az európai és az orosz történelem leg­nemesebb hagyományainak és értékeinek megfelelően ren­de­ződjön.” – Szőcs Géza kiáltványa Königsbergért.

Épp olyan, mint egy szőlőlugas, csak éppen kivi fut szerteszét. Fehéren virágzik majd, s a méhek mámoros táncban mesélik otthon mit találtak.

„Ímé ember vagyok megfontolt és okos / Már ismerem az életet s halált” – írja az úgy lengyel, hogy francia vagy az úgy francia, ahogy lengyel Apollinaire, 1918-ban, a háború után, a fejlövés után, a nagy versek és nagy izgalmak után, s a legnagyobb kaland előtt.

Ez a hely: a tér. A tér a teremtés középpontja, amely azért adatott, hogy eldőljenek a világ dolgai.

József Attila csodálkozna, ha élne, hogy a róla elnevezett budapesti utcában luxuskocsik bemutatóterme található. 

Megnyikordult a pad, ahogy a férfi leült, holott az efféle földbe ásott, betonlábú, vastag deszkából szerkesztett padok nem szoktak nyikorogni, attól legalábbis biztosan nem, ha egy ilyen vékonycsontú, szikár ember ül le rájuk.

Szeretem a jó mozit, áldozok is rá szívesen. Nem vagyok már vézna legény, de ha kell, felgyalogolok akár a második emeletre is, hogy megnézzek egy jó filmet kedvenc mozimban.