Zörögnek a szél ujjai, mindent megmotoznak. Rajtad, rajtam. Bárhová mész, bármelyik vonattal érkezel, szúrós szemű ismeretlenek szétnyitják bordáidat – tekinteted riadtabb, mint mikor először másztad meg a temetőhegyet velem. Hosszú az út hazáig, gömbvillámok fejünk felett (hol az irány)!... Mindig csak arra? – eltévedések hálójában visszafelé.

Lászlóffy Csaba

„REMEGŐ APRÓVADAK”*

1. A lehetséges változat

Abból okulunk, amit látunk, és félelemmel tölt el a láthatatlan.
A civilizáció magasfeszültségű kísértései nemcsak a rőt erdők vadnyulaiban növelik a neuraszténiát. Nem a ragacsos kezű hullarablók rángatják le a magasból az utolsó jelképet is, mely a tudomány fényében megfeszíttetett.
„Előfulladozunk” ( András Sándor közmondásként olvassa ránk, mit tükörképünk kínjában kétségbe vonna)... S mihelyt a szálka megakad a torkunkon, kimeredt szemünk a gazdát keresi.
Megváltónk már csak a rémület állati ösztöne lehet.

2. Fénytörések
 

Mióta már csak az enyém az a palaszínű tető, s alatta, fölötte a szürke kilátástalanságba-kövülő árnyalatai. Mióta nem osztozunk meg már a kimért napokon (a távoli emlékablakokban arcok; kivehetetlenek). Olykor, nyugodtabb éjszaka után, beomlott zugok felett lebegve, a keskeny árnyékból kimozduló szemrésem előtt ökörnyálként úszik el egy-egy gyönyörű képtelenség.
Könyörtelen fénytörések kísérnek érdektelen útjaimon, múltamig hatoló szuronyaik közt vonulok a középszerűség mindent kisajátító, sunyi évszakai felé.
Zörögnek a szél ujjai, mindent megmotoznak. Rajtad, rajtam. Bárhová mész, bármelyik vonattal érkezel, szúrós szemű ismeretlenek szétnyitják bordáidat – tekinteted riadtabb, mint mikor először másztad meg a temetőhegyet velem. Hosszú az út hazáig, gömbvillámok fejünk felett (hol az irány)!... Mindig csak arra? – eltévedések hálójában visszafelé. Lassan olyanná válik, mint a megszokás; az is lehet, hogy nincs már sehol az a haza.
Valaki vagy valami még megérint tétován, mint, aki/ami nem tud meghalni nélkülünk.

3. /K/óda

Derülni kéne az égnek. A mocsok el-, bár fel is száll, igaz.
Porhanyó lét; kirajzó gyermekek.
Hold udvarában forgó, toporzékoló tündérporontyok.

* Robert Lowell