Irodalmi Jelen

NÉLKÜL

2012. május. 03. - 14:51

Jónás Tamás versei

otthon vagyok a szépben
a csúnyában tulajdonos
van keretes emlékem
arról hogy anyu hazahoz

NÉLKÜL

JÓNÁS TAMÁS VERSEI

IRÁNYTŰ NÉLKÜL

Borának

egymásból kitagadott szerelmesek
táncolnak az erdőben másban
egyre szürkébbek szomorúbbak
lesznek minden szerelmi vallomással
madarak visítanak rájuk örömre
váltott hűségük hiánya sikít
eltévedtek a szabadságban
nincs visszaút a másikig

KÖZPONTOZÁS NÉLKÜL

otthon vagyok a szépben
a csúnyában tulajdonos
van keretes emlékem
arról hogy anyu hazahoz
gyermekváros és miskolc
valahogy nem értem haza
otthontalanul mit szólsz
apu maradt még csoda

ÖNDIALÓG

– Miért zajongsz, te, költő, a csendet zavarod.
– Zajos a világ úgy is, ha csöndben maradok.
– Lehetnél akkor bátrabb, nem érteni szavad.
– Elég a sokból egy is, ki érteni marad.
– Magánügy, amit mondasz? Szerelmes vagy csupán?
– Csupán? Hiszen az lángol a gyűlölet után.
– A gyűlölet szerinted előbbre tart tehát?
– Előbbre nem, de fénylik, akár az ostobák.
– Zavart beszéd ez, költő! Egyél, igyál, ölelj!
– Félek kicsit a csöndtől, mi szavam után jön el.
– Maradok akkor, ülj le, és mondd el bánatod.
– A bánat lassan engem egy más világba lop.
– Tudnék neked szerezni örömöt, hogy maradj?
– Tudnál, de így is, úgy is elérkezik a nap,
    mikor mint vonatablakból kihajló gyerek,
    kizuhanok a mából. Még mástól szenvedek.
    Eltört bennem az öröm bicskájának ezüst
    pengéje, és kiszállt belőlem, mint a céda füst,
    a bizalom, és az illatok sem repítenek el,
    egy összetört gyerek sír bennem verset, térdepel.
– Mi történt, költő, és mikor? Ki törte szét hited?
– Törődtem. Árvaságom nem bűne senkinek.
    Attól félek, hogy árva lesz mindenki egyszer itt.
    Engedj, barátom, énekelni végső csendemig.