Feszes-fényes lábait épp most tette keresztbe. A férfiak zöme vegyes indulatokkal méregeti: a legtöbben most szívesen megszorongatnák, csak úgy bosszúból, az elmaradt túlóra pótlékok miatt; vagy ha máskor nem is, hát legalább vasárnap a paplan alatt. Hjaj-jaj.

ÜZEMI GYŰLÉS

Az üzemi gyűlés fontos dolog. Egy ilyen összejövetelen, mint amilyen a mostani is, csaknem háromszáz embert kényszerítenek be a levegőtlen tanácsterembe, hogy a vállalatnál dolgozók részletes tájékoztatót kapjanak az elmúlt hónapok eredményeiről és a jövőben kitűzött termelési célokról. A munkások legnagyobb örömére du. fél 3-kor kezdődik a nagyszabású meeting. Pont akkor, amikor egyébként már vége lenne a műszaknak. Nagy a hőség. Az ülés eltarthat akár 5-ig is.
Az alkalmazottak külön klikkekben helyezkednek el a teremben, mindenki a szerint, hogy ki hová tartozik a vállalati hierarchiában. Különösebben senkit nem érdekel az igazgató mondanivalója, aki persze ezt egyáltalán nem érzékeli, hanem a falra vetített grafikonok előtt lelkesen kalimpál.
– Mit szólnak hozzá, emberek? Már a németek is! Már ők is a mi tartályainkat rendelik!
Odakint a projektor mellett a bérszámfejtés nagyasszonya, Hédike ücsörög. Feszes-fényes lábait épp most tette keresztbe. A férfiak zöme vegyes indulatokkal méregeti: a legtöbben most szívesen megszorongatnák, csak úgy bosszúból, az elmaradt túlóra pótlékok miatt; vagy ha máskor nem is, hát legalább vasárnap a paplan alatt. Hjaj- jaj.
Az idő unalmasan pereg. Órák múlva, előadását befejezve, az igazgató elégedetten néz végig a sóhajtozó társaságon.
– Mielőtt még átadnám a szót Hédinek, esetleg van valakinek kérdése?
Ott hátul a sarokban mocorgás látszik. Egy idősebb, kopaszodó férfi félszegen feláll és jelentkezik. Ezt az ürgét ismeri. A nevét nem tudja, de nyakig olajos ruhájáról felismeri benne a darabolót, aki valahol a lakatos műhelyben dolgozik.
– Igen? Tessék!
– Én csak… – Az öreg zavartan elcsuklik, majd hirtelen a cimboráira pislog. Azok suttogva biztatják:
– Na, mi lesz már? Beszélj!
– Igen?
– Én csak azt akarom megkérdezni, hogy kinyithatnánk-e egy ablakot? Mer’ itt hátul van, olyan meleg majd elpusztulunk.