A VERSTÖRTÉNÉS első szakasza lezárult. A kezdettől, július ötödikétől eltelt kilenc hétben a rovatot több mint 6500 olvasó látogatta meg, köszönet érte a művek egyenletesen magas színvonalának. A folytatásban a szerzői kör újabb meghívott alkotókkal bővül ki, és a közlés rendje is megváltozik. A versek publikálását a költők saját, belső ritmusa diktálja majd. A VERSTÖRTÉNÉS tehát továbblép a naplószerű tematikán (ezt a korábbiakban is messze meghaladta; a költő nem adja alább a költészetnél), de megőrzi karakterét: érzéki élményeket, erős szellemi hatásokat, forrongó emóciókat közvetít - és figyel, szemlélődik; lakja és fürkészi az Univerzumot. 
Tóth Erzsébettel zárul és nyílik újra a versvilág. Aliz - a tükrön innen és túl - mégis itt lakik. Velünk.

 
 
Angyalvér pereg a vízre Meghalt
Utassy Dzsó Árnya átinteget
a szélben nyögő nád közül
Imbolygó horgászúszó a létünk
táncol kicsit és elmerül

asszonyokkal öszzekaptam
és makogtam de elkísértek
a tűzfehér cukornád
epedő lepedőjéhez
alsóruhájuk jelenlegi
ajzott selyemfüggönyéig

„az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa"

 
 
Párás tekintete monitorján
a felszabadító igen helyett
három betűre szűkül szürkül
a repertoárja: NEM NEM NEM

Valami elbújt hangra kéne rátalálni,
itt a gazban, ahol négykézláb,
valami szépre, ami igazol -
olyanra, mint a tücsköknek van,
és nem bánnám,
hogy tölgy a vadkapor.

 
 
nem bántanak
aki olvas, az nem bánthat
de lehet hogy tévedek
lehet hogy a rémtörténeteket olvasva
gyilkosságokat készülnek elkövetni
ki vagyok én hogy ezt megítéljem

 
 
 
Hogy most majd elveszik tőlük, amit
nem kértek, s ami ugyan csak maszat
a vérben, de nekik egyedüli
bázisuk, pártalan vegyhalmazat.

kint nyár van.
a kórterem plafonja,
mint befagyott tenger felett az ég.
virágot nem mertem venni neki,
nehogy elkezdje tépkedni, és feltegye a kérdést,
„szeretsz, nem szeretsz”
Karádi Márton versei

 
Ha meg feljön a hold
az őrült Csontváry kezd mászkálni házak gerincén
valami rossz kis batyuval hátán
kilóg belőle valami üveg
valami ecsetek nyúlnak ki
a gyomrából

Az igazi jelenlét a más opusszal össze nem téveszthető költői mű megvalósulásában teljesedik ki. A kifejezés egyediségének kikerülhetetlen feltétele a költő elkötelezettsége az irodalom mellett, emennek viszont legfontosabb vetülete az, hogy az irodalom egészén belül akarja jelenlétét jelentéssé tenni. A jelentés ekkor az irodalom egészéből kihallható egyediség. (1997)

Különös fény vibrált
a forró aszfalton.
Odafelé a Baji úton mentem,
visszafelé a Szegfűn,
a Kutyával, biciklin.
Valaki feküdt az úton.

 
 
A csökkenő légnyomás
zűrös levegőbe vet,
színes cafrangokkal
zuhanunk
és alattunk a gyerekek
újért kiabálnak.

Szeptember 1-jén tíz éve annak, hogy Faludy György – örökös munkatársunk – elhunyt. Egyik legszebb versével rá emlékezünk.

 
szürke poloskamag, virágos szakállzuzmó
korpafűszerű sarlósmoha
villámzómoha
neked gyöngyperje, neked mohafű
ennek jó lesz a madárbirs
a párduckobrának vesepáfrány
én vánkosmohát iszom, beszélgessetek

 
 
Ok-lánc?, lánc?, na ne!, nyűtt fonál tán,
vén Klóthók fonták guzsalyaikon
nagy, falusi telek beálltán
(ma megannyi elfeketült ikon).
(A Sors Istennői, flamand falikárpit, 1510 körül - Victoria and Albert Museum, London)

 
az asztalon pohár
a pohárban vér
vagy csak így képzeli
de ha így képzeli akkor ott van
a vér a pohárban
bár az asztal elúszik a szürke vízen

Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. 
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?  
("omnis homo mendax: minden ember hazug", 115. zsoltár, Károli Gáspár fordítása)

 
remete lakik
az erdőben jön megy él
szabad ég alatt

harminc év magány
nyugalom boldogság hit
fáradtság erő
Balla András portréfotója Borostyán Imréről
 

 
Hogy értünk vissza?
Másnak ez
hegyek, rusztikus...
A medvétlen sokmedvés Gyergyó,
ahol csak magyarok,
és ahonnan.