„A bárányfelhőket számoltam, amint belém hatolt. Éreztem, nincs elég ereje ahhoz, hogy kielégítsen, de nem akartam megbántani. Kurvának tekint, tudom. Minden nőt annak tart, aki örömet akar szerezni neki, mert a gyakorlatban nem ismeri az önzetlenség fogalmát. Azt hiszem, hogy szeretem, igen, de ez a valójában nem is létező vonzalom nem tud túllépni a fizikai korlátokon. Talán, ha közel engedett volna a szívéhez, most undorodnék tőle. Tisztán látnám, amitől most még csak félek: egy despota állat, aki az anyja után nyüszít, életfogytiglan, amíg csak fel nem ébred. A vaginám aligha nyithatja fel a szemét.” 

Húsz perc késés után otthagyni készültem a Prae lapszámbemutatóját – hiába ígértek Marnó Jánost és beszélgetést az X generációról –, ám ekkor a TreffOrt Kert léhűtői közt terminátorként megjelent a már számtalan irodalmi klubot, túrát, tábort szervezett Bacsó Péter. A haldokló nap fényében beszélgetve könnyebb volt kivárni, míg az Y generációhoz tartozó fiatalurak felfáradtak végre a pódiumra, hogy Couplandet és Ellist magasztalják.

 Kisiklott tanár-diák kapcsolat, felszabadítható düh, szemhéjból vérző pop-előadás és homokos-vizes strand frusztrált fürdőzőkkel a 19. szegedi Thealter előadásain. – A tudósítássorozat záró része.

"Az előadás kapcsán veszélyesen könnyű társadalomkritikára hivatkozni, főképp azért, mert nyilván az. Előkerülnek viszont olyan sejtések – különösen a civilizáció alternatíváinak vázolása során –, amelyek túlmutatnak a homogén szemléleten."Molnár H. Magor   "Az avantgárd kora lejárt, és bár a posztmodernben a művész mindent megtehet anélkül, hogy közönség nélkül maradjon, gondolnia kell arra is, hogy valamiből megéljen."Szekeres Nikoletta Vajon van-e jogunk megmondani azt, amit tényleg gondolunk? Van-e gondolat szabadság?  Vagy ha kimondjuk visszafelé a dolgokat az már nem kóser? Csak a színház provokálhat? A néző nem? Hol a határ itt? A bot eltörésében az egész törzs érintett. „A pácban mindenki benne van”.Weiner Sennyey Tibor  

A szegedi Grand Caféban július 24-én, 25-én és 26-án éjféltől a Kispendrajv, avagy a szegedi panyiga (+ egy fókavadász-imitátor) című Metanoia Artopédia-előadást lehetett megnézni. Megnézni. Végignézni. Végigülni. Mást nem.

Az előadás negyed órával később kezdődik, és ezt akár a performance részeként is el lehetne könyvelni, ha a beszámoló majd’ minden attitűdöt értelmes és korrekt jelentéssel szeretne felruházni; és mivel a beszámoló majd’ minden attitűdöt értelmes és korrekt jelentéssel szeretne felruházni, megállapítja, amit egy ilyen helyzetben a tévedés minimális kockázatával meg lehet állapítani: valami késik.

A Budakalászi találkozón, egy igazán fontos, már talán égető probléma volt a téma. Egy koncepció, egy nemzetmentő stratégia kidolgozása. A cél az, hogy a széthúzás helyett, újra teremtsük a nemzeti egységet, és egy olyan tevékenységi program kidolgozása, ami arra hivatott, hogy kijelölje a mostani konkrét teendőket e cél megvalósítása érdekében. 

Majdnem a vetkőző nős tollamat adtam kölcsön, hogy a feminista-kabbalista-szerelmetes regény szerzője dedikálni tudja Bódis Krisztának A zsidó menyasszonyt. Igazi elsőkönyves Margit Patrícia Eszter, nincs tolla a könyvbemutatón, ragyog az örömtől, élőszóban még keresi a szavakat, de a hat évig írt, olvasmányos műve már megállja helyét. Winkler Nóra felejthető volt, az esküvőjére készülő Vári György viszont remekül ellenpontozta.

 
 Aki sokat ül Becketten, tuti biztos bekattan – legalábbis ezt sugallja a Figura Stúdió Színház 3 tánc Beckettre című előadása, mert szereplői inkább bolondok és bohócok, mint az abszurd világából származó bármiféle hétköznapi figurák, így aztán nem is kellenek különösebben lehetetlen helyzetek, hogy a semmi láttán történjen valami. – Boldog Zoltán tudósításának 2. része a 19. szegedi Thealterről
 
 
 

 „A kiszolgáltatottság nem lepte meg a honosított, hazánkba igazolt Hamletet, aki az őrülettel kacérkodva az aranycsapat 1526-os számú mezébe bújt, haptákba vágta magát a Himnusz hallatán, és kiválóan dekázott térdvédőjében, rövidnadrágjában a Hobo Blues Band 6:3-jára.” – Boldog Zoltán tudósításának első része a 19. szegedi Thealter előadásairól. 

Az ingyenes koncertek mellett vártúrával, filmvetítésekkel, valamint plakát- és fanzinkiállítással várja látogatóit az ötödik éve megrendezett Free Fest. Mi az a fanzin? Olyan izgalmas, házilag készített, nonprofit lap (posztszamizdat), mely a lehető legolcsóbb – és legkönnyebben elérhető – sokszorosítási technikával készül, speciális érdeklődésű egyének csoportjának, biztosítva az információáramlást az egymástól akár több országnyira vagy kontinensnyire élők számára.

http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2814 Súlytalan hullám 1.http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2823 Viszlát, apu! 2.http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2848 Az őrült 3.http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2852 Az álomvadász 4.http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2863 Elpillangózott próbadugás(ok) 5.http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2870 Férges virág a szerelem  6.http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/2895 A hívők kegyelme 7. 

Be kell valljam, míg bele nem olvastam a folyóiratba, ismeretlen volt a francia szó a címlapon: Blanchot. Talán most már kicsit jobban képbe kerültem, és nemcsak a XX. századi besorolhatatlan francia gondolkodók kapcsán. A Kalligram következetesen zöld-fekete számának címlapján ez is áll: Művészet és Gondolat. Művészet, mert ez a pozsonyi lap szép fokozatosan, türelemmel veszi végig a mai magyar irodalmi és kulturális jelenségek megfigyelését és elemzésést; és Gondolat, mert mindeközben nem hagyja, hogy az olvasó, aki nem tudja, mibe vágott bele, csupán futtassa a szemét a betűsorokon, hanem önálló állásfoglalásra is készteti.

Én nem akarom azt feltételezni, hogy az anyatejtől való elválasztásom volt a cél, hiszen korábban is megfordultunk Veresegyház lankáin. De olyankor Édesanya és Édesapa is ott volt, velük jöttem, velük mentem. Illetve egyszer Apával voltunk egy egész vasárnapot, mert Édesanya beteg volt. Akkor őt kíméltük éppen tőlem. Tehát Konkoly Gyuri bácsiéknál, Veress Enéhéknél, és most írom ide a legfontosabb nevet, mert őt már egyszer testvéremnek is neveztem Johanna unokatestvéremmel együtt: Kingáéknál már jártam és mindig szerettem is ott lenni.

A hét utolsó napján aztán Maigut Veráékhoz mentünk, ott volt Vea kislánya Zita, Lilike, Danika és Én. Veráék elköltöznek a Stefánia közeléből, mert a kert kutyakakás, az utcák gyakran zsúfoltak és a rendezvények a stadion szobor-parkjában nagyon hangosak. Ez egy búcsúzás, ahol mi gyerekek és a szülők is összejöttünk és örültünk, pedig bánatosnak kellene lennünk. Zita lakik hozzánk legközelebb, Lilike kicsit messzebb, Danika édesanyja is errefelé sétál mindig, mi meg itt lakunk. 

A bizarr évei címmel jelent meg a könyvhétre Sárközi Mátyás A Rákosi-korszak irodalompolitikája című 1980-as kötete kibővítve, és korszerűsítve kissé. A második világháború utáni évtized minden írójáról volt a szerzőnek egy anekdotája az Alexandra Könyvesházban tartott bemutatón. Németh László megakadályozott öngyilkossága, Szabó Magda visszavont Baumgarten-díja vagy a megosztott Nobel-díjra mégsem felterjesztett Illyés és Weöres éppúgy szóba került, mint a párt költőinek törtetése és sematizmusa.

A zsűri visszavonja az I. díjat a Naftalin című novellától, mivel utólag kiderült, a szerző szabálytalanul változtatta meg írását. A továbbiakban a díjak a következőképpen alakulnak:   

Annyi haszna volt a huszadik századnak, hogy kiderült; nagyjából minden fontos dolog körön kívülről jön, a házépítéstől a rock and rollig nem nagyon találni olyan területet, ahol nem valami intézményrendszerre és hagyományokra fittyet hányó figurát emlegetnénk ma úgy, mint az adott művészeti ág modern virágba borítóját. 

        A kései szüretelésű olaszrizlingek sikerét hozta az V. Balassi-kard  borseregszemle. A költői borversenyben a Lídia Borház 2006-os olaszrizlingje győzött: ez a nedű viselheti a Balassi-kard Rizling védjegyet.

„Egy magyar kultúra van, nem lehet a nemzetből formálisan, adminisztratív eszközökkel kiszakítani senkit!” – mondta Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész, kisebbségkutató az elsőként neki ítélt Lőrincz Csaba-díj átadásakor. A 2001-es státustörvény kidolgozásában meghatározó szerepet játszott, tavaly elhunyt szakemberről elnevezett elismerést az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnökétől vehette át a kitüntetett.