Phaidón Szókratészét látom. Élete utolsó estvéjét, mikoron megszabadulva a láncok súlyától, ágya szélén üldögélve, fájó térdeit dörzsölgetve arról elmélkedik, elválaszthatatlan egymástól gyönyör és fájdalom. Belépő barátai arcán komorság; csak nyugodt szavai képesek varázsolni rá derűt. Tekintetét látom, szemei csillognak, mint a sárfehér üveges bogyói. Tudja. Ki kell innia a bürökkel teli méregpoharat, ám azt is, a bürök: forgás, a létezők körforgása (mj. konasz=forgás). Szemei sarkában nevető ráncok, mélyek, akár a szőlők között vezető löszös mélyutak. Teste felszíne csöndes, lankáira szőlők vésnek sorokat. Bőrét nap cserzette, ám alapvető tónusa, a rózsapír a felszín alatt áramló erek ajándéka. Istenek titkait fürkészendő, magunk magasát elérendő egyetlen út létezik: az áldozat. Ím hát az alkalom, ejteni egy apró karcolást, s látni, mint bukkan felszínre egyetlen apró gyöngyben titkok titka: a BOR.

     „Lejegyeztem az unokámnak, aki talán megéri a következő teljes napfogyatkozást, és azt is, hogy a magyarok addig világbajnokságot nyernek.” – írta Nagy Gáspár az  Amikor a gall kakas négyszer kukorékolta el magát című a 1998-as foci VB-re emlékező sorai elé.  

Bármennyire is keressük a kákán a csomót, bármennyire is náspángoljuk a magyar oktatásügyet, hogy gyermekeink az előző tagmondatok jelentős részét talán nem is értették volna, az idei magyar érettségin nehezen találhatunk fogást. Aki pedig még mindig az ismereteket és a lexikális tudást kéri számon a feladatlapon, annak megnyugvásul szolgálhat, hogy ha gyermekeink nem tudták volna megmondani az előző mondat zavarkeltő szavainak szótári jelentését, a szövegkörnyezetből csak-csak kikövetkeztethették volna.

Telt ház. A kamarateremben fülledt a levegő, ám láthatóan ez senkit se zavar (?); lelkes gyermekarcok (pisszenésük se hallani  – ami kissé elgondolkodtat). Színpadon a Hetényi Géza Humán Szakközépiskola színész szakképzős, 14. évfolyamos növendékei. - az V. Gyermekszínházi Szemlén bemutatták a Nemes Nagy Ágnes Aranyecset című műve nyomán készült darabot. Hegyi Botos Attila kritikája.

A vásári komédia és a pszichothriller ötvözésének tűnt elsőre az V. Gyermekszínházi Szemlén ma bemutatott Kisgömböc, amelyet a debreceni Vojtina Bábszínház adott elő. A Vojtina előadása azonban sokkal több volt ennél. Ez a darab a kor sajnos aktuális és éles tükre, mely mégis annyira finoman csiszolt, hogy a közönség – kicsik és nagyok – hatalmas lelkesedéssel fogadta.

– Drága barátaim, híveim, nagyon szépen köszönöm hogy eljöttek, eljöttetek, de – szólt az ünnepelt – bocsássanak meg, majdnem egész éjjel sírtam. Este meghalt kedves jó barátom, Lászlóffy Aladár. Arra gondoltam, fölemlegetem jó 40 évvel ezelőtti találkozónkat, mikor együtt voltunk Kolozsváron... Repülj madár, repülj, menaságra repülj... 

  Megkezdődött az ötödik Gyermekszínházi Szemle a Marczibányi Téri Művelődési Központban, ahogy azt sajtóközleményükben is írják itt „a színházi nevelésnek, a drámapedagógiának évtizedes hagyománya van. Elkötelezettek abban, hogy a gyerekek színvonalas, szakmailag magas szintű színházi élményhez jussanak.”Az első előadás a Pöttöm Panna volt, a veszprémi Kabóca Bábszínháztól. Tudósítónk ott járt, s interjút készített Panna „életrejátszójával”, Futó Ákos bábművésszel.

Száz éve született Radnóti Miklós, országszerte több rendezvénnyel emlékeztek rá május 5-én. Kéziratos hagyatékát özvegye, Gyarmati Fanni a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ajándékozta, s az ebből nyílt kiállításon látható a Bori notesz is, mely a költő holttestével együtt került elő. Testének halála hozta szelleme halhatatlanságát, s a vágyott identitást, végre magyar költő lehetett, mondta a megnyitón Ferencz Győző irodalomtörténész. 

Az idei Medawave fesztiválon is bemutatták Kőrösi Zoltán legújabb, a Kaligramm kiadónál megjelent Szerelmes évek - Gyávaság című regényét. A moderátor szerepében Grencsó István avantgárd jazz muzsikus tűnt fel, aki a műsor vezetése mellett szaxofon-improvizációival keretbe foglalta a színpadi történéseket is.

  A 2009-es Mediawave irodalmi tereferéjén Karafiáth Orsolya, Kukorelly Endre, Podmaniczky Szilárd és Villányi László osztotta meg műveit az érdeklődőkkel. A téma mi más lehetett volna, mint az idei fesztivál fő szála, a szexuális forradalom. 

Szakmailag kifogástalan és ugyanakkor olvasható lap – így hangzik Erdély egyik legnagyobb gondolkodója, a nyelvész Szilágyi N. Sándor véleménye a Székelyföldről, büszkélkednek a szerkesztők, joggal. Mint ahogyan azzal is, hogy a májusi, Kányádi nyolcvanadik születésnapjáról megemlékezendő lapszámot két és félezer példányban nyomják.   

A vajdasági Szombathy Bálint az avantgárdról publikáló szakemberek közül az egyik legkönnyebben olvasható. Magabiztos elméleti felkészültségének eredményei a logikusan formált, gördülékeny tanulmányok. „Érthetően ír” – foglalja össze az Írószövetség titkára, L. Simon László. Pedig a Munkácsy-díjas festők közt ez nem gyakori, tréfálkoznak a képzőművészeti munkásságáért tavaly kitüntetett íróval.  

"A legnagyobb vitát Odorics Ferenc Esti kérdés-értelmezése váltotta ki, amely az „archaikus hagyomány” lepleit keresve a lélekvándorlás fogalmát is felvetette a verssel kapcsolatban, és főleg Hamvas Béla Scientia sacra című műve felől olvasta a szöveget. Nagy Endre és Dávidházi Péter azonban egyáltalán nem találta megalapozottnak a megközelítést, amelyet életrajzi („Babits egy katolikus költő”) és verstani érvekkel cáfoltak (a „multak” többes száma, amelyet Odorics értelmezésében lehetséges bizonyítékként idézett, Dávidházi szerint Aranynál is megjelenő költői eszköz)." - Esztergom 2009. április 24-e és 26-a között adott otthont a Babits Esti kérdéséről szóló konferenciának, amelynek tudósítónk is meghívott előadója volt.

Reményi József nem kerüli ki az ÉS hasábjain kirobbanó vitát Az asszimiláns című írás kapcsán, ami ennek  a kötetnek a záró darabja Az idő című fejezet kapcsán eltűnődhetünk azon, hogy a gyermekkorban még nyíló tölcsérnek érzékelt tárgy melyikünknél  hol tart épp, záródónak érzékeljük-e avagy sem. Az asszimiláns okán a közönség tanulhat egy újabb kifejezést: a társadalmi mobolitást, mégpedig ezt saját korunkra, Magyarországra, s a vidék-centrum ellentétre kihegyezve. 

Nem lehet két urat szolgálni. Hiába thriller és sci-fi is Szabó Tibor Benjámin új bűnregénye, a Bárka szerkesztőjének irodalomelméleti végzettsége nem engedi, hogy a világméretű összeesküvésről szóló művét megnyerően tálalja a csupán izgalomra vágyó olvasóknak. Aktivációs mintázatok, kontrafaktusok úsznak a teremben, és sehol egy celeb. Hogy lesz ebből a remekműből közönségsiker, sportautó, nyaraló? „Ez a világ híd, menj át rajta, és ne építs magadnak házat.” 

Válaszképp Kunderát idézi Szabó Tibor (bár nem az én kedvenc Kundera idézetemet, mely szerint „Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást”) hanem azt a definíciót, mely szerint az igazi irodalom mond valamit a létről, és mivel - neveti el magát- olvasott lektűrt eleget, talán itt húzódik az a nehezen definiálható határ, hogy a lektűr nem mond erről semmit. 

A Bookline vezérigazgatója, Starcz Ákos kihangsúlyozta, hogy ez nem csak azért történelmi pillanat, mert első ízben alkalommal nyert a Bookline, hanem azért is, mert előremutató az a tény is, hogy egy internetes cég lehet idén az év könyvkereskedője. 

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége. Cseng a pénztárgép, kiderül, megérte-e százezrekért-milliókért helyet bérelni. Készülnek a statisztikák, a magyar név megint szép lesz, a válság ellenére is hűdesokan áldoztak a kultúra oltárán. Örülünk. De tényleg! Akárcsak a lencsevégre kapott alkotóknak. Vasárnapi képriport gyermekeknek és felnőtteknek. 

Frappáns ötleteknél többek-e Podmaniczky Szilárd „pillanatnovellái”? 1999-es minimalista prózakötetéért az Év könyve díjat kapta, s a közönség harsány hahotázását tekintve jó eséllyel indul ezért a Szép magyar szótár is. A Mikes Kelemen Kör Irodalmi Figyelő díját már begyűjtötte, s Czigány Lóránt imigyen méltatta: „Ezt olvasva Márai is megnyalná a tíz ujját.” 

A tűz és a sivatag misztériuma kapcsán persze sok mindent felhozhatnánk, a felületes véleménnyel szemben egyet nem, hogy gyilkos, élettelen. Mondjuk inkább azt, hogy „kegyetlen minden angyal”, vagy azt, hogy lélek kérdése, mennyit visel belőle el, mennyi az, mi melegít, s hol a határ, ahol gyilkossá válik. De úgy van ez, mint az irodalommal, bárminémű étekkel, itallal: mindenki azt és oly mértékben vegyen magához, amit még épp elvisel…(Transylvania Mundi (Koinónia): Eginald Schlattner: Fejvesztett kakas. Nicolae Steinhardt: Napló a boldogságról. Lorand Gaspar: Közelítés a fényhez)