Budapesten azért jó élni, mert az ember a dolgok közepében lehet, s azért rossz, mert a túl sok esemény miatt nagyon sok mindenről le is maradhat, sokszor olyanokról, amik pedig megérdemelnék, hogy megjegyezze, megírja, ellátogasson rá az ember.Csempészek a Nemzetközi Könyvfesztiválon, Budapesten A Millenáris Park előtt (újra)építik a járdát, a parkolóból deszkapallón lehet átjutni a parkba. Valamit bontanak is, és épül a jövő. Szili Katalin meghatja saját magát. Ulickaja boldog az ajándékul kapott rózsától. Megnyílt a XVI. Budapesti Könyvfesztivál.Villanások a könyvfesztivál megnyitójáról Péntek délelőtt a melegedő idővel együtt fokozatosan nőtt a Millenáris Parkban piknikezők és a Könyvfesztivál helyszínein nézelődők száma, pedig elvileg tartott még a munkaidő. Bebizonyosodott, hogy gyermekprogramot érdemes főként ilyenkorra szervezni, vagy újdonsága miatt valóban vonzó előadásokat hirdetni, mint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tette. Innovatív ámokfutás 2.0.Gyermeki öröm és szakmai innováció a Könyvfesztiválon Jónás Tamás könyvét a Könyvfesztiválon is lehet kapni, mi Boldog Zoltán kritikáját közöljük kedvcsinálóként, egyben gratulálunk Jónás Tamásnak a nemrég elnyert Aegon-díjhoz. Továbbá mellékeljük korábbi interjúnkat is.Őszinte bizonytalanság Kedvére találhat mindenki programot a Könyvfesztivál gazdag kínálatából. Több száz szerző könyvét mutatják be a hétvégén, s az autogramokra vadászók kiélhetik gyűjtőszenvedélyüket. Képriportunk Podmaniczky Szilárd szórakoztató szótára mellett Szőcs Géza gyűjteményes kötetére fókuszál, de helyet kap a Boris Vian-kultusz és Szávai Ilona nagylelkűsége is. No és az Ulickajára várók hosszú sora.Bőség zavara a Könyvfesztiválon Sziporkázó nyelvi humora és abszurd történetei miatt a magyar olvasóközönség is kedveli az ötven éve elhunyt Boris Vian regényeit, sikerrel vitték színre hazánkban darabjait, versei vagy jazzkritikái azonban nem hozzáférhetőek. 18-20 kötetesre tervezett életműsorozatában pótolja ezeket a hiányokat a Carthaphilus Kiadó. A Könyvhétre újabb novelláskötetet jelentetnek meg.Halálos humor és Kék liba Boris Viantól A gyermekprogramok kiemelkedő eseménye a kedves Nordqvist-mester dedikációja: kígyózik is a sor, ki ezt végigállja, bármely jutalmat megérdemel  (ugyanez a helyzet a büféknél is).Túl a határokon (Első rész) - Hegyi Botos Attila a Könyvfesztiválról Scholten szerint a magyarok képtelenek a hosszú távú gondolkodásra, identitástudatuk problematikus, a szolidaritásról kevés fogalmuk van (eredmény a bizonytalanságérzet). Túl a határokon (Második rész) - Hegyi Botos Attila a Könyvfesztiválról A tűz és a sivatag misztériuma kapcsán persze sok mindent felhozhatnánk, a felületes véleménnyel szemben egyet nem, hogy gyilkos, élettelen. Mondjuk inkább azt, hogy „kegyetlen minden angyal”, vagy azt, hogy lélek kérdése, mennyit visel belőle el, mennyi az, mi melegít, s hol a határ, ahol gyilkossá válik. De úgy van ez, mint az irodalommal, bárminémű étekkel, itallal: mindenki azt és oly mértékben vegyen magához, amit még épp elvisel…Túl a határokon (Harmadik rész) Égi fénynek útja - Hegyi Botos Attila a Könyvfesztiválról Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége. Cseng a pénztárgép, kiderül, megérte-e százezrekért-milliókért helyet bérelni. Készülnek a statisztikák, a magyar név megint szép lesz, a válság ellenére is hűdesokan áldoztak a kultúra oltárán. Örülünk. De tényleg! Akárcsak a lencsevégre kapott alkotóknak. Vasárnapi képriport gyermekeknek és felnőtteknek.Írók: mit is tehetnének? Nem lehet két urat szolgálni. Hiába thriller és sci-fi is Szabó Tibor Benjámin új bűnregénye, a Bárka szerkesztőjének irodalomelméleti végzettsége nem engedi, hogy a világméretű összeesküvésről szóló művét megnyerően tálalja a csupán izgalomra vágyó olvasóknak. Tudom, mit tettél kétezer éve, s mit teszel holnap! Reményi József nem kerüli ki az ÉS hasábjain kirobbanó vitát Az asszimiláns című írás kapcsán, ami ennek  a kötetnek a záró darabja Az idő című fejezet kapcsán eltűnődhetünk azon, hogy a gyermekkorban még nyíló tölcsérnek érzékelt tárgy melyikünknél  hol tart épp, záródónak érzékeljük-e avagy sem. Egymáshoz tartozók 

Scholten szerint a magyarok képtelenek a hosszú távú gondolkodásra, identitástudatuk problematikus, a szolidaritásról kevés fogalmuk van (eredmény a bizonytalanságérzet). Minél több időt tölt itt, annál kevésbé érti ezt az országot, „ahol az apró dolgok nem működnek, az egész mégis elvan valahogy”. De hogy valami szépet is halljunk: érez azért romantikát, vidéki idillt, egzotizmust, arisztokratizmust… valamint megemlített egy szép gondolatot.

Míg én a holland előadáson üldögélek, feleségem, s négyéves leánykám a gyermekprogramokon időz. Várom beszámolójuk, bár nem várok csodákat: nem is kapok. A gyermekprogramok olyanok, mint mindig, s bárhol a városban; kis kézműveskedés, bábjáték, könyvek és kiadók arzenálja, korunk szokása szerint szeméttől a drágakövekig. Korszaki mitológiai alakokként felbukkan Amidala hercegnő és Van Kenobi mester is; háromszor haladok el a „Gyermeksarok” környezetében, mintha mindenütt ők lennének, mindig beléjük botlom. A gyermekprogramok kiemelkedő eseménye a kedves Nordqvist-mester dedikációja: kígyózik is a sor, ki ezt végigállja, bármely jutalmat megérdemel  (ugyanez a helyzet a büféknél is).

Sziporkázó nyelvi humora és abszurd történetei miatt a magyar olvasóközönség is kedveli az ötven éve elhunyt Boris Vian regényeit, sikerrel vitték színre hazánkban darabjait, versei vagy jazzkritikái azonban nem hozzáférhetőek. 18-20 kötetesre tervezett életműsorozatában pótolja ezeket a hiányokat a Carthaphilus Kiadó. A Könyvhétre újabb novelláskötetet jelentetnek meg. 

10.30–11.30 JORDÁN TAMÁS vezényletével az Esztergomi Bazilika lépcsőjén 1000 diák és érdeklődő együtt elmondja az Esti kérdést (nagyon rossz idő esetén a helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeumának Nagyterme, 2500 Esztergom, Szent István tér 1.) 

Kedvére találhat mindenki programot a Könyvfesztivál gazdag kínálatából. Több száz szerző könyvét mutatják be a hétvégén, s az autogramokra vadászók kiélhetik gyűjtőszenvedélyüket. Képriportunk Podmaniczky Szilárd szórakoztató szótára mellett Szőcs Géza gyűjteményes kötetére fókuszál, de helyet kap a Boris Vian-kultusz és Szávai Ilona nagylelkűsége is. No és az Ulickajára várók hosszú sora. 

Péntek délelőtt a melegedő idővel együtt fokozatosan nőtt a Millenáris Parkban piknikezők és a Könyvfesztivál helyszínein nézelődők száma, pedig elvileg tartott még a munkaidő. Bebizonyosodott, hogy gyermekprogramot érdemes főként ilyenkorra szervezni, vagy újdonsága miatt valóban vonzó előadásokat hirdetni, mint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tette. Innovatív ámokfutás 2.0. 

A Millenáris Park előtt (újra)építik a járdát, a parkolóból deszkapallón lehet átjutni a parkba. Valamit bontanak is, és épül a jövő. Szili Katalin meghatja saját magát. Ulickaja boldog az ajándékul kapott rózsától. Megnyílt a XVI. Budapesti Könyvfesztivál. 

Balla D. Károly előtt is létezett magyar irodalom a Kárpátalján! A hatvanas évek közepén jelentkezett az első, félelem nélkül felnőtt generáció, mely fórumot talált és teremtett magának, mesélte S. Benedek András, aki Együtt címmel szamizdat folyóiratot szerkesztett annak betiltásáig. Mert tisztában volt vele, hogy „egy kisebbség kultúra nélkül, önálló hagyományértelmezés nélkül nem fog fennmaradni.” 

Budapesten azért jó élni, mert az ember a dolgok közepében lehet, s azért rossz, mert a túl sok esemény miatt nagyon sok mindenről le is maradhat, sokszor olyanokról, amik pedig megérdemelnék, hogy megjegyezze, megírja, ellátogasson rá az ember. Tudósítás töménytelen mennyiségben fog most áradni erről a Könyvfesztiválról, hiszen barátaink, szerzőink, szerkesztőink mind kint lesznek, s reméljük folyamatosan tudunk feltölteni munkáikból az Irodalmi Jelen oldalaira. Sajnos én nem vagyok túl jó helyszíni tudósító, de elmondhatom, ma ott voltam a Könyvfesztivál első napján, s nagyon élveztem. Mindenkinek, aki szereti a magyar és a külföldi irodalmat, akinek a könyv ünnep és a szerelem: csak ajánlani tudom. Minek örültem ezen az első délutánon leginkább?

Radnóti Miklós születésének közelgő centenáriumára a Negyedik eclogából választott, „…az égre írj, ha minden összetört!” címmel nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az MTA május ötödikére időzített hagyatékbemutatója előtt két héttel. Radnóti „élő, mindig újraélhető élményt ad. A szerelem és a humánum teszik népszerűvé és aktuálissá verseit” – mondta a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László. Halál, iszonyat, pusztulás, rettenet, borzalom, szépség, halál, mondta Lator László. 

A közel negyven nyelvre lefordított mű sikertörténetének kezdetét úgy mutatja be Dragomán, hogy a Magvetős megjelenés után elkészült néhány fejezet angol fordítását elküldték az egyik legjelentősebb amerikai folyóiratnak, ahol a több ezer beérkező kéziratból kiszúrta ez egyik segédszerkesztő – kínai lévén abszolút együtt érzett a novella kis főszereplőjével, Dzsátával, míg végül átesve minden rostán, az elküldött fejezeteket lehozta a lap. 

   A politika persze szeret nem túlzottan nagy figyelmet fordítani az irodalmárokra, még ha a viszony jónak is mondható eleinte, gondoljunk csak Mátyás és Janus Pannonius viszonyára – folytatja Sumonyi Zoltán. - Egyik uralkodó sem tud hosszútávon együtt élni az íróval, mert az író, a költő mindig megmondja a saját véleményét. Ez nem igazán jó a politikának, ezért nem akarnak tudomást venni a figyelmeztetésekről, de valami mindig ott ragad. 

 A Kétfarkú Kutya Kht., a Nemteg Vizuális Kultúra Kutató Központ, az Artbutik, valamint az izlandi hadsereg közreműködésével  mutatták be a méltán világhírű EBBŐL MAJD CSAK MEGÉLÜNK VALAHOGY művészcsoport NA EZ AZ című úgynevezett kiállítását a Boulevard&Brezsnyev galériában. A kiállításnak hatalmas sikere volt, még az utcán is álltak és vártak az emberek, hogy megnézhessék. Helyszini tudósítónkról a kiállítás kezdete óta nem érkezett hír, s megszakadt vele minden kapcsolatunk. Ugyanakkor beépített kémeinknek köszönhetően talán elsőként közölhetünk fotóriportot a nagysikerű kiállításról. Figyelem EXLUZÍV!  

Ünnepnap április tizenötödike a magyar írók számára, mert háromévnyi „Csipkerózsika-álom” után végre nagyszerű összefogásnak köszönhetően, újra megnyílt a Magyar Írószövetség budapesti székházában a könyvtár. A megújult könyvtár azonban nem csak írók, költők számára nyitja meg kapuit, hanem a környék lakóinak, az olvasás és szépirodalom szerelmeseinek, és a postásoknak is. Új, hiánypótló, barátságos közkönyvtár nyílt tehát Pesten, mely létfontosságú nemcsak a város, hanem hazánk szellemi életének szempontjából is.

 „Szellemi embernek most nem jó lenni”, vélekedik, ezt már a hallgatóság kérdéseinek egyikére válaszolva. „Még más is mondja meg, hogy hogyan legyek rosszul? Én magam szeretném megmondani.” Annyi a szabadsága az embernek, hogy nem tesz valamit mindenáron, hanem felemeli, s ha már nem szeretné tartani, elhullajtja. Ezen túl pedig nincs olyan dimenzió, hogy milyen célból vagyunk itt ebben a létben.  

"Ültünk Kakon a kanapén. Átestünk a szereplésen, mégsem ütöttük meg magunkat; módjával mondtunk csak hülyeséget, hátradőlhetünk a süppedős melegbe. Mert a szobában meleg volt, legalább negyven fok (Vass Tibi így szereti). Székelyhidi sört kért (kapott), Simon Adri cigizni ment a teraszra, pedig leszokott, a feleségem Tündével beszélgetett vagy (a másik) Szilviával, nem tudom; valakik pingpongoztak (szoktak)." - írja Bene Zoltán a Spanyolnátha "Szeged"- összeállításának vendégszerkesztője.

A Vadnarancsokkal figyel fel rá az irodalmi élet. Új hang, együtt indul Zalánnal, Esterházyval. Kérdi tőle Berka: hol szokott publikálni, miért változnak a helyek? Kibomlik valami nagyon szép: a szabadság iránti vágy. Ott publikálni, ahol azt közölnek, amit ő szeretne, nem kötik meg, nem írják elő, mit adjon, mit írjon. A szabadság, függetlenség iránti igény az írói, költői, művészi pályáján úgy van jelen, hogy magát a szót talán egyszer sem ejti ki. 

Most, a 21. század elején éppen olyan aggasztó és kiélezett a helyzet, mint volt, teszem azt, harminc évvel ezelőtt, a művészeknek és íróknak mégsem futja többre holmi vásári komédiázásnál, humbuknál, léha monológoknál. Olyasmi ez, mint valami szemfényvesztő hakni, ahol unottan el-elrontható a szöveg, hiszen „úgysem veszik észre…”

A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből.Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen.Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor,még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen:mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféleidegen tenyérre támasztaná a halántékát, ésúgy nézne bele a kamerába.