Április elsején az Írószövetségben a zentai Zetna köré szerveződött vajdasági poéták „csikófogata” celebrálta jelenlétét a magyar irodalomban – jelesül három kétlaki alkotó: Danyi Zoltán, Szegedi-Szabó Béla, Tóbiás Krisztián.

Összességében kissé szerepcserés este lett, talán a berakott hajú nénik, akik a csütörtöki borzongást várták az írónőtől, aki paróka nélkül, decens-csinosan (csak a fülbevaló műanyag disznó extra kicsit) volt bájosan szórakoztató, nos, benne kellemesen csalódtak, de borzongás mindenkinek jutott. Végezetül talán csak a veszprémieknek kellett volna pironkodó arcú bocsánatkérések helyett feltenni Kellei Györgynek saját könyve címét: „Akkor most ki a bunkó?”   

 A változók pedig a meghívott vendégek, s a lista hosszúra nyúlik az elmúlt évek alatt a Szépírók Társasága, a Könyv utóélete sorozatának is köszönhetően: Bartis Attila, Péterfy Gergely, Balázs Attila, Garaczi László, Harcos Bálint, Németh Gábor, Háy János, Grecsó Krisztián, Varró Dániel, Györe Balázs, Dragomán György, Zeke Gyula, Lovas Ildikó, Ferdinandy György, Tóth Krisztina, Kőrösi Zoltán, Jánossy Lajos, Kiss Ottó,Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter, Békés Pál, Závada Pál, Grendel Lajos mind-mind ellátogattak a Királynék városába.  

   "A Faludyt szavaló fiatalok nemcsak szépek, de "remekek" is voltak – ahogy a férjem mondaná" – nyilatkozta a versenyről Faludy Fanny.

Perovics Zoltán (Pero) "Kispendrájv, avagy a szegedi panyiga" című darabja a budapesti bemutató után kompatibilisnek mutatkozott Szeged usb-portjával is. Egy este alatt két előadást megért a rendkívül összetett performansz, amely fekete dobozzá változtatta a Grand Cafét, hogy különös titkot fecsegjen, üvöltsön, hörögjön világgá a néhány különc segítségével, akik keménykalapjukkal, frakkjukkal és rezzenéstelen arcukkal saját világuk hiteles figuráinak bizonyultak.  - Boldog Zoltán riportja fotókkal a helyszínről.

Két évvel ezelőtt Kolozsváron jártam. Hatvan év múltán először. Kedvenc nagybátyám, Hunyady Sándor, nyomait kerestem. Barátaimmal városnéző sétára indultunk. Hirtelen az egyikük hátramaradt. Pár lépésre mögöttünk beszélgetni kezdett egy elegáns, kalapos úrral. Majd mindketten csatlakoztak hozzánk. Bemutatkoztunk egymásnak. Benkő Samuhoz volt szerencsém. Mégpedig nagy szerencsém.

A színészek továbbá elmondták, hogy a rendező arra kérte őket, ne túlozzanak. A legfontosabb dolog, hogy a szerepet belülről próbálják megfogni, ne használjanak külső segítséget. A színészek számára az a legnehezebb, hogy úgy tegyenek, mintha nem játszanának. Ugyanakkor kiderült, hogy A per kapcsán egy nyitott munkafolyamatról volt szó. A rendező a színészek minden ötletét, véleményét meghallgatta, így a színészek közvetlenül hozzájárulhattak az alkotófolyamathoz. A próbafolyamatról az is elhangzott, hogy a rendező hosszas előkészítő munkát végzett.

Icuka, Magyarország legszeretetreméltóbb könyvtárosa magabiztos gyakorisággal és a rendszeres folyóiratolvasó elszántságával téveszti el az Irodalmi Jelen nevét, és használja helyette a jóval meggyőzőbb, mind értelmezését, mind egyéni leleményét tükröző Irodalmi Jelenlét címet. Ha Icuka 2009. március 24-én az Írók Boltjában járt volna, bizonyságot szerezhetett volna arról, hogy Danyi Zoltán, Szőcs Géza és Weiner Sennyey Tibor irodalmi jelenléte valóban rászolgál a nemes tévesztésre.

 "Hallottunk róla már, hogy szép város Kolozsvár, és hogy csodákat is hordozhat magában akár, ezekről nemrég saját szemünkkel győződtünk meg Jancsó Noémi kolozsvári egyetemista, költő, író, na meg kedves vendéglátó kíséretében." - írja Pongrácz Balázs a dunántúli Alternatíva folyóirat szerzője cikkében Kolozsvárról. A cikket Stenszky Cecília, lapunk tudósítójának képriportja kíséri.

Ezt az online újságot is gyakori látogatásra tervezték. Könnyen elérhető, de olyan kissé, mint egy labirintus, az ember akármerre indul, valami új utat biztos, hogy talál. Vagy akár egy barokk festmény, kell kis idő, alapos, komoly szemlélődés, míg kiismerhető valamennyire. És akkor is csak a felszínébe kukkantottunk bele. Csak ül az ember a gép előtt, a könyvtár illata és a fotel kényelmessége múlóban, mégis nehéz elszakadni, mert különösen sok esztétikai igényt elégíthet ki, ha hagyjuk magunkat.

Az öreg hölgy látogatásában azonban mintha egy teljesen új rendezőt ismert volna meg. Alice Georgescu fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy bár ez az első személyes találkozása Zsótér Sándorral, kutakodva utána, kiderült számára, hogy egy sokoldalú alkotóval áll szemben, aki szövegkönyveket ír, több filmszerepet is eljátszott, rendez, tanít.

 „Hagyományunk az avantgárd” Közönségtalálkozó a Stary Teatr társulatával

Zsúfolásig megtelt a Kolozsvári Rádió koncertterme azon a kedd délutáni rendezvényen, amelyen Bálint Tiborra emlékeztek a szervezők. A Bálint Tibor Baráti Társaság Elnöksége és a Kolozsvári Rádió által szervezett esemény apropója annak az új rádiójátéknak a bemutatása, amely Bálint Tibor színművéből készült, illetve a Bálint Tibor Baráti Társaság (BTBT) bemutatkozása volt.Rostás Péter István, a rádió főszerkesztő-helyettese köszöntötte az egybegyűlteket, ugyan akkor a moderátor szerepét is ellátta. A kellemes hangulatú rendezvény következő mozzanataként Sebesi Karen Attila színművész olvasott fel részletet az író Veseátültetés című írásából, majd pedig egy anekdotát, mindkettő a Vallomás repedt tükör előtt címet viselő, a Polis Kiadó által 2007-ben, Bálint Tibor 75. születésnapjára kiadott emlékkötetben jelent meg.

428 oldal, 16-szor 21 centis borító, 24 miliméter vastagság, 88 dekás versenysúly. Az impozáns méretek becsületére válnának még egy kortárs magyar nagyregénynek is, de jelen esetben egy, már külsőre is tekintélyes folyóirat első összevont számának adatai, melynek bemutatójára Szegeden került sor Lőrincz Gergelynek, a lap főszerkesztőjének bensőséges tolmácsolásával, aki a többéves munka és a kezdődő felszabadultság lázában nyitányként csak annyit mondott: „tyűha”.

A HELIKON – irodalomtudományi szemle – 2008/4.-es számában összeállítást közöl Hakim Bey (Peter Lambord Wilson) munkáiból. A lap tematikus címe: Az autonómia új esélyei. Szerkesztője Sőrés Zsolt. Az Irodalmi Jelen Online összeállítása részleteket közöl a lapból szemlézve, remélve fel tudja hívni ezzel a szélesebb közönség figyelmét is a folyóiratra, és a tematikus összeállítására. Köszönjük a Helikon szerkesztőinek és szerzőinek, hogy bemutathatjuk munkájukat. Az írásokhoz a Magyar Kétfarkú Kutyapárt képeit használtuk föl.

A Szegedi Tudományegyetem Klasszikus Magyar Irodalom Tanszékének vendége volt 2009. február 26-án Alexander Brody, aki Hét évtized ízei című kötete után újabb anekdotakincseket osztott meg egy közvetlen hangú beszélgetés során a tanszék oktatóival és hallgatóival. A szerteágazó történetek alapján a személyes, főleg családi legendáriumból kaphattak ízelítőt a résztvevők, és szó esett még készülő új kötete kapcsán az irodalomról, a humorról, egy csipetnyi politikáról és még a zenről is.

"Az Írószövetségben üldögélünk, cca. 100 méterrel tengerszint felett. Bár horizontálisan jó pár napi járóföld innen az Adria, mi e pillanatban meghatározóbb: csupán hajításnyira – magasság szerint." - írja Hegyi Botos, s ugyanerről Sneé Péter pedig így szól: "Nyüzsgő késlekedés vagy késlekedo nyüzsgés a Magyar Írók Szövetségének székházában délután öt órakor. Szerencsére kéznél egy ajándékba kínált remitenda lapszám, aminek borítója még fekete a goromba kinyírás feletti udvarias sajnálkozástól." Négykezes beszámoló Weiner Sennyey Tibor budapesti könyvbemutatójáról.

A téli Vitamin-hiány korántsem jelentette a szegedi Grand Caféban immár új évaddal jelentkező kritikai beszélgetéssorozat végét, amelynek tavaszi szemesztere első ízben Esterházy Péter Semmi művészet című regényét idézte meg, hogy Darabos Enikő, irodalomkritikus, Gaborják Ádám, irodalmár, Erdélyi Ágnes, a szegedi kulturális élet egyik életben tartója, valamint Szilasi László, irodalomtörténész mellett Hadas Miklós szociológussal minél több nézőpontból láttassa e szörnyen hosszúra sikerült mondat után az Esterházy-szöveguniverzum legfrissebb kapcsolódási pontját.

A Balassi Bálint-emlékkarddal a magyar líra európai szellemiségű kiemelkedő alakjait, és a magyar irodalmat – benne Balassi költészetét – fordító külföldi költőket jutalmazzák. Az első alkalommal 1997-ben átadott díj kuratóriumának elnöke Makovecz Imre, a kuratórium alapító tagjai közé tartozik Lőcsei Gabriella, Molnár Pál, Rubovszky András, Zelnik József. A testület minden évben kiegészül az új díjazottakkal. A Balassi-emlékkarddal kitüntetettek között van az idén 80. éves Tóth Bálint, valamint Nagy Gáspár, Buda Ferenc, Utassy József, Farkas Árpád, Ferenczes István, továbbá Balassi-fordításaiért a portugál Ernesto Rodrigues, az olasz Armando Nuzzo és a török Dursun Ayan.

Káprázatos zenei élményt nyújtott a Misztrál együttes a Bálint nap előestéjén az idei Balassi-misén a rákosszentmihályi Szent Mihály templomban. A zsúfolásig megtöltött padsorok előtt Kiss-Rigó László Szeged-csanádi megyés püspök celebrálta az istentiszteletet.